Három napja nem mentem Arippo-val és azt gondoltam ma mehetünk egy jó terepet. Az idő is naposnak tűnt, bár hidegebb volt, mint korábban. A lovak most már nem mindig az etetőnél csoportosulnak, hanem keresgélik a füvet a karámjukban. Érkezésemkor Arippo feküdt és sütkérezett. Nem sürgettem felkelteni, de amikor elszánta magát jött velem a kapuig. Kint megkapta az almáját és közben pucoltam. Ekkor már kezdett elmenni a nap, felhők jöttek – arra gondoltam esetleg legyünk bent. Csak nehezen tudtam rávenni, hogy jöjjön, mert mindenütt legelni akart, de úgy is meg akartam állni valahol kint, hogy legeljen. A terv az volt, hogy valamelyik rétre megyünk. Bent éppen felboronálták a pályát , tökéletes volt. Bementünk és földről mozogtunk. Amikor érkeztem láttam, hogy hiányzik a pálya korlátjából egy darab, de később megfeledkeztem róla. Amikor szabadon kezdtünk dolgozni Arippo – ha nem is ez volt az első dolga – lelépett a hiányzó korlátnál, nyereggel együtt. Ügetésben indult vissza a karámja felé, óvatosan követtem. Nem ment fel a kedvenc helyére, hanem az üres telekre ment, ott tudtam megfogni, de semmilyen módon nem büntettem meg. Visszavittem a pályára, de így már eléggé sok idő elment, a szökés legalább egy kilométer volt oda-vissza. Még mozogtunk földről, ügetés-állj-t csináltunk, volt vágta is, de már kötélen. Nyeregből volt lépés, ügetés, vágta – mind dinamikus volt. Volt ügetés- állj-hátralépés is – sőt ebbe még a vágtát is belekombináltuk.
Előtte…
Ezután mentünk ki, de már csak az erdőbe. Közben egyre hidegebb lett és szállingózni kezdett a hó. Arippo nyugtalan volt, pedig a munka le szokta nyugtatni. A szokott útvonalon mentünk, de nem mentünk az árok irányába. Az ügetés itt is dinamikus volt. A kedvenc helyre érkezve már esett a hó. Itt szálltam le és hagytam legelni, és vezetve mentünk a karámokig – de közben néha megállt és feszülten figyelt. Végül a karámjánál nyergeltem le. Mire elpakoltam szakadt a hó és 4 fokról 0-ra esett a hőmérséklet.
…utána
