A „sántaságot” akarom ma mindenképp ellenőrizni – a többit meglátjuk… Ezzel a gondolattal kezdtem bele a mai lovazásba, de hamar kiderült, hogy Arippo mozgása egyenletes és ruganyos. Ha volt is valamiféle probléma már elmúlt és csak valamilyen merevség lehetett.

Arippo a karámja végében volt a többiekkel, és könnyedén követett, örült nekem. Odakint legelve követett, de a lovarda utcájához érve most is mindent hosszasan megnézett. Bent patát tisztítottam és kicsit mozgattam, épp csak, hogy lássam az ügetését. Ezután nehéz kérdés következett: maradjunk e bent nyeregben, vagy menjük ki sétálva? Kimentünk és elindultunk a szokott úton, de a vízműnél ott voltak a tehenek és nem akartam átverekedni magunkat a hídhoz. Arippo rég látta a teheneket és most viszonylag közel voltak, nem is örült neki. A vízműnél is sok volt a zaj, ezért felmentünk az erdő irányába és ott legeltettem. De a tehenek nem mentek arrébb, továbbra is foglalták a híd környékét. Még volt idő és nem volt értelme visszamenni. Végül az erdő felé mentünk, hogy átvágjunk a saját erdei körútunk irányába azon az úton amin már hosszú ideje nem mentünk. Nem is találtam meg a megfelelő leágazást, pedig Arippo nem szívesen jött a kavicsos úton. Sajnos a murvával felszórt út továbbra is felejtős nekünk. Végül lefordultunk de egy másik úton, amelyről hamar kiderült, hogy meredek a vége, így Aripponak elég extrém munkát kellett végeznie mielőtt elértük az ismert utat és a lovardát.

Még be akartam vinni a lovardába, hogy patát tisztítsak, mert ez mindenképp szükséges volt a kavicsos út után. De Arippo a karám felé nézelődött és így egyből oda mentünk. A két kapu között tisztítottam ki a patáit.

Megvalósult a tervem, amely szerint több egymást követő napon, tervszerűen foglalkozzak Arippova úgy, hogy változatos legyen, terep is legyen benne. Ez ebből a sorozatból az utolsó nap, mert péntektől erős esők és lehűlés jön. Ugyan úgy mentünk ki mint két napja, sétálva és terepre, de nem mentünk messzire az idő hiánya miatt. A legyek erzik a vesztüket, erősen csípték, zavarták Arippot. Volt egy incidens is, mert Arippot megtámadhatta valami, mert nagyon ideges lett. Próbáltam meglátni mi az, hogy a pálca csapójával elzavarjam, de nem láttam. Valószínűleg kullancslégy lehetett, mivel később, az út során a jelenet megismétlődött és akkor láttam egy barna legyet Arippon. Eltelt pár perc mire az első jelenet véget ért, és akkor végre mentünk tovább. Mentünk egy rövidített kört, ami annyit jelent, hogy a tehenészet után visszafordultunk, persze közben volt legelés is. Aripponak tetszett a program, könnyedén jött velem oda és vissza is.

Megcsináltuk tehát a tematikus napjainkat az eső előtt. Valószínűleg a nem lesz mód lovazásra a következő napokban az eső és a hideg miatt. (Egyébként bőven 15 fokot esett végül a hőmérséklet.) Utána meg a sár miatt… Ahogy hazafelé menten azthittem égetnek valahol , mert az út felett valami felső volt. Amikor kocsival belemente akkor derült ki, hogy bogarak. A lovardában is láttam ilyen rovarfelhőt. Egyértelmű volt, hogy érzik az időváltozást. Másnap már szakadt is az eső.

Mindenképp kijöttem ma, mert a következő pár nap után újra esők jönnek. Remélem a következő három napban tudok foglalkozni Arippoval és ez jó alap lehet az őszi folyamatos működésünkhöz.  Húsz fok alatti volt a hőmérséklet, de erősen fújt a szél. Tulajdonképpen még jó is az idő így, csak a meleg után tűnik kellemetlennek. Meglepően sok a légy , Arippo kapkod miattuk. A pálya teljesen el volt ázva, de az idő túl szép ahhoz, hogy a fedelesben legyünk. Legelve jöttünk be ráérősen, Arippo könnyű szavakra reagált, de nyugtalan volt. Kitettem a nyerget, de végül úgy döntöttünk, hogy nem ülök fel, viszont terepre megyünk. Elindultunk a vízmű felé, a híd hiányában a beton hídig kell menni, hogy átjussunk a patakon. Igazából nem volt terv arra nézve meddig jutunk el. A vízműnél legeltettem, Ízlett neki, de a zajok láthatóan zavarták. A mén most is ott volt kikötve a patak másik oldalára, rányerített Arippora. Ezért gondoltam, hogy inkább egyenesen menjünk. De Arippo azt mutatta, hogy úgy menjünk, mint múltkor, vagyis a mén irányába. Neki adtam igazat, valószínüleg az emelkedős, göcsörtös utat nem akarta megjárni, így a mén felé mentünk, és nem is volt semmi gond, bár ez az egyik legsárosabb út a környéken.

Ezután megérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol múltkor elszálltam. Most legelve haladtunk előre, de adtam neki időt, hogy értékelje a környezetét. Rég jártunk erre, sok az újdonság. Azután elindultunk, – itt már nem engedtem annyi legelést – de nem a tehenek ösvényén, hanem a földúton. Jó volt a talaj, csináltunk 3 ügető szakaszt is. Enyhe emelkedőben, gumicsizmában nem volt kellemes, de Aripponak dolgoznia kellett, hogy mentálisan, fizikailag és mindenhogy nagyobb inger-dózist kapjon. Megelégedve értünk az útelágazáshoz, ahol hagytam legelni amennyit csak akart. Jó volt ide újra megérkezni és pihenni. Arippo is kezdett megérkezni abba az állapotba, ami az erőssége. Tulajdonképpen egy órán belül ideértünk.

Nem mentünk tovább, hanem visszafordultunk, de Arippo itt már lényegében liberty-ben jött velem. Visszafelé is tettünk bele némi ügetést és ugyan azon az úton mentünk vissza. Kiderült egy új zavaró körülmény is, ami eddig még soha nem volt. Ha pakolnak a konténerkerben a vízmű mellett annak eléggé furcsa hangja van, amit Arippo nem kedvel. Jó lett volna egy videó erről az utunkról, de ekkor szélben nem lett volna érteleme a hangnak. Viszont Arippo sokkal jobb állapotban tért vissza a helyére, mint ahogy kihoztam.