Körmölés

Ma végre megtörtént a körmölés. A kovács érkezését illetően volt egy kis zavar, de a végén belátható időt kellett csak várunk. Igaz, Arippo a végén már unta a várakozást. Viszonylag könnyedén jött velem a lovarda felé, sürgettem, mert akkor még más időpontot tudtam. Út közben láttunk egy szabad lovat, aki a karámok másik rendszeréből jött ki. Nem ismertem, először azt hittem idegen. Később utánunk ügetett, ez meg is zavarta Arippot , ideges lett miatta. Megfogták és elvitték, mi pedig előre mentünk az első karámba, hogy teljen az idő. Arippo itt sem érezte magát jól, nem talált igazán megfelelő legelnivalókat. Ez mindenképp érdekes tapasztalat, mert a coaching kétszer is ebben a karámban volt, érdemes lenne még megfigyelni milyen érzéseket köt ehhez a karámhoz. Azért itt is eltöltöttünk valamennyi időt, de utána átmentünk a nagy pályára, ahol csak könnyű mozgásokat végeztünk – követés, kör, stb. Ezek eléggé jól mentek és érdekelték is. Végre megjött a kovács. Arippo a vártnál nyugtalanabb volt, többször is „eltáncolt”, talán ennyire zaklatott körmölésünk még soha sem volt. Zavarták a legyek és hiába fújtam be nem javított a helyzeten. Végül az működött a legjobban, hogy napon vagyunk. A kovácsot szerencsére nem zavarta ez a viselkedés, sőt azt mondta most viselkedett úgy, mint egy telivér… Szépek lettek a patái, könnyedén mentünk vissza. (A legviccesebb pillanat az volt, amikor a kovácsot megkérdeztem hallott e már téli/nyári patazsírról és mi a különbség…? … még csak nem is hallott ilyesmiről…)

 

[KÉP…jön]

Patazsír

Életemben először vittem fel patazsírt a ló patájára. Előtte kicsit utánaolvastam a dolognak és beszéltem lovasokkal is, egyikük, aki kedvencem – mert megbízható infókat tud – kint is volt épp ma. Sajnos kicsit elúsztam a patával, mert a legutóbbi kovácsot kihagytam, viszont a paták nőttek tovább és a szárazságban töredezettek lettek. Mindenképp kellett kenni. Arippo örült neki, könnyedén jött be, szinte csak szavakra reagálva.

 

[KÉP jön..]

Legelés

Nem voltam olyan formában, hogy felüljek, „csak” legeltünk. Arippo az üres telek felé akart menni, ami ma már tiltott terület, de kiderült, hogy volt ott egy őz , meg is ugrott, de Arippot nem érdekelte. De az eléggé egyértelmű volt, hogy ellenőrizni szerette volna ezt a területet, nyilván érezte, hogy van ott valaki.

 

Pata – harc a hőséggel

Ma egyedül mentem és csak Arippo patáit áztattam nedvesítettem a két karámkapu között. Vittem hozzá rongyokat, ezeket tettem vizesen a patákra. De mivel Arippot hagytam legelni gyakorlatilag az egyiket mindig elveszítette, tehát állandóan a négy lába körül forgolódtam, hogy legalább hármon rongy legyen. Végülis még így is elég hatékonynak bizonyult a művelet. Újra hőség van, jó lenne ha már visszaállna az idő lovagolhatóra.

A gyerekekkel

Arippot behoztuk, hogy ma a lányok lovagoljanak rajta. A fedeles volt csak szabad, így oda mentünk. Sajnos Arippo nyugtalanabb volt a szokottnál, zavarta, hogy a fedeles melletti akrámban egy lovat futószáraznak (vágtában). Lassan alakult ki, hogy mit is tudunk csinálni. Ennek megfelelen a lányok sokat foglalkoztak Arippoval fölről, kisebb akadályon is áthaladtak. De végül üres lett a nagy pálya és átmentünk oda. Mire erre sor került Arippo már jó passzba került. A lányok itt is áthaladtak kisebb akadályon, de már nyeregből, lépésben és ügetésben is (egy alkalommal az akadály után Arippo tett pár könnyű vágtaugrást). Bő két órát lovaztunk mindennel együtt – mindenki elégedett volt.

 

Viharos szél – liberty

Kellemes lett volna az időjárás ha nem fújt volna viharos szél. Nem is emlékszem hirtelen mikor fújt ennyire. Már ebből is látszott, hogy erősen kérdéses mit tudunk csinálni. Arippo nyugtalannak tűnt, de nagyon készségesen jött velem a lovarda felé miután kihoztam a karámjából. A figyelme erősen kifelé irányult, mindent megnézett, feszültnek tűnt.

Bent  patatisztítást is elvetettem, inkább mozogtunk. Kiderült nem hoztam a köteleket és a csomózottat sem, tehát így már biztos volt, hogy nem tudok felülni. A régi kötőfékjében kezdtünk el sétálni, ügetni. A hosszú pálcát vettem elő, de véletlenül – rég dolgoztunk vele, de most jól jött. A távolságtartást jobban be lehetett vele állítani. Arippo nagyon figyelmes volt és egyre inkább rám figyelt. Olyan jól reagált, hogy lényegében szabadon mozgott velem. Csináltunk cavalattit és szlalomot is  jól ment. Kiküldtem szabadon körre is – ez is szép volt. Tehát meglepően jól ment minden, Arippo a végére teljesen jó állapotba került.

Amikor visszavittem üres volt a karámja, mert mindenki átment a másikban. Először nyerített a többiek után, és mérlegelte, hogy átmenjen e ő is. Végül amíg ott voltam nem ment át, valahogy érzi, hogy ez nem helyes. Nagyon érdekes, hogy ennyire szabálykövető és jó, hogy nem keveredik balhéba más lovakkal.