Terep

okt. 28 Terepen voltunk ma. A szokott módon mentünk át a patakon és a múltkori helyen szálltam fel. Minden simán ment, Arippo könnyedén ügetett a rétig, ahol múltkor legeltettem. Ezúttal nem az úton, hanem az ösvényen mentünk, mint régen. De arra felé voltak a tehenek is, de mire odaértünk eltűntek. Tovább mentünk a régi irányba, bár erre már jóideje nem jártunk. Arippo kissé vonakodott mielőtt megértette. Kissé feszült is lett emiatt, talán azt gondolta, hogy nagy terepet megyünk és átmegyünk a főúton is – de nem volt ilyen tervem Elkezdtünk ügetni, de annyira figyelte az út melletti bokrokat, hogy hamar visszavettem lépésbe. Pár pillanat múlva meg is ijedt két felrepülő fácántól – jó hogy nem ügetésben tette. Nem mentünk el a fő útig, hanem felmentünk a dombra, ahol leszálltam és legeltettem. Innen indultunk vissza, de közben a tehenek is hazafelé vették az irányt. Úgy láttam, hogy eljuthatunk az ösvény kezdetéig és akkor elhaladhatunk a tehenek mellett. De valaki közben (?) egy halom földet rakotta le az ösvény elágazásánál, és ez már sok volt az újdonságból Aripponak és nekem is. Leszálltam és az ösvényen vezetve haladtunk el a tehenek mellett olyan 50 méterre. Arippo úgy vizsgálta a csordát, mintha először látna ilyet… Elhaladtunk, újra felszálltam és mentünk még egy ügetős szakaszt. Utána lépve értem oda ahol felszálltam és itt leszálltam, legeltettem. Itt, a patak másik oldalán (is) nagyon hagymaillatú a fű, Arippo rendkívül kedveli. Közben feltűntek a tehenek is. Innen a szokott módon mentünk haza. Most mindent mértem onnantól, hogy kihoztam Arippot a karámjából: 8.4 km-t mentünk 3 óra alatt.

okt. 29 v 30 ?
okt. 31 Lányokkal látogatás a karámban, de este még egyszer arra mentem a szürkületben. A lovak ebben az órában nagyon éberek voltak.

Rudak

Bent voltunk a nagy pályán. Mindent mozgást mértem onnantól, hogy kihoztam Arippot a karámból. Örömmel jött miután láthatatlanul felkötőfékeztem. Cavalettis feladatot csináltunk, mert már meg volt építve, de kiegészítettem egy kanyarra rudakból. Arippo könnyedén ment, figyelmes volt.

Nincs kaptafa

Érkezésemkor az össze ló kint volt, kivéve egyet – Arippot. Sajnos a nagy szürke megint lebontotta a kerítést ezúttal az út felé. Arippot nem érdekelte, hogy a többiek int vannak, ő bent legelészett, de örült nekem. Elmentünk a lovardáig, útközben a falevelek fogyasztása érdekelte leginkább. Már bent voltunk, amikor a csapat szabad ló utánunk jött. Ez már zavarta Arippot, kifejezetten ideges lett. Szerencsére  elzártam neki egy részt a nagy pálya mellett, ahogy legeljen amíg a kovács megérkezik. A lovak átvizsgáltak minden és közben jött egy lovardai segítő is aki elkezdte őket kiterelni és ki is mentek. Közben a kovács is megérkezett. Sajnos Arippo ideges maradt, mert az már zavarta, hogy a tárai elmentek és a körmölés alatt is nyugtalan és feszült volt, és, bár többször is lerágott közben mégis  elkapta a lábát több alkalommal. A kovács jól kezelte – azaz nem lett nagyobb feszkó, mint ami egyébként is adott volt. Ennyire zaklatott körmölésünk még az életbe nem volt. A tanulság annyi, hogyha a lovat valami nem érdekli A szituációban attól még kiakadhat ugyan attól B szituációban – nincs kaptafa-helyzet.

Visszafelé is Arippo nem mutatott érdeklődést tárai iránt, gond nélkül bement a legelőjére is egyedül. Közben jött a segítő és együtt visszavittük a lovakat, de nincs rá garancia, hogy nem jönnek ki, amíg rossz a kerítés.

A hét

okt. 18. Szőrzet kezelése ecetes oldattal, bár ma már alig találtam. Az időjárás stabil, kellemes, jó lenne lovagolni is…

okt. 17. Kapujavítás és a nyergem visszakerült a helyére. Arippot kicsit legeltettem is a karámján kívül. Almákat is kapott. Közben szedegettem a szőréből a gombásodást, ami a nedvesebb időjárás miatt jelent meg. Rövid idő alatt eléggé sok lett rajta.

Vasárnap – hétfő – szerda

okt. 10. Meglátogattam röviden a karámjában.

okt. 13. Megnéztük Arippot a gyerekekkel. A lovaknak 3 körbálájuk volt, kettőnél csoportosultak a lovak, de Arippo egy külön bálát evett. Almát is kapott.

okt. 14. Csak az útról láttam, észre vett, nyerített, dobtam neki egy almát meg is találtam. Sajnos egyéb okok miatt nem érzem magam késznek, hogy nyugodtan foglalkozzak vele, de a héten mindenképp szeretném. Az időjárás és a talaj is ideális.

Terep

Az a trend folytatódott, ami tegnap elkezdődött. Arippo könnyedén jött elém, várta a találkozót. Nem cifráztuk sokat, nyergeltem és mentünk ki terepre. Itt még mindig úgy gondoltam, hogy a lóból jövő jelekhez igazítom a programot, illetve a rendelkezésre álló időhöz. Az időjárás és a terepviszonyok ideálisak voltak végre.

Arippo most már alig mutat érdeklődést az útvonalon felbukkanó dolgokkal kapcsolatban, könnyedén jött velem a szokott módon a hídig – némi legeléssel tarkítva. Utána a sáros úton – ami szinte mindig pocsolyás – még mindig vezettem, itt még felesleges felülni és még mindig mérlegeltem mi legyen. Végül Arippo állapota olyan egyértelmű volt, hogy az út végén felültem és elindultunk abba az irányba amerre az elmúlt néhány alaklommal földről vezetve mentünk. Ügettünk is, jó ütemben könnyedén ment. Két ügetőszakasz után elértük a rétet, ahol leszálltam és kicsit hosszab időt töltöttünk. Szerettem volna ha a nyereg alatti program hasonlít arra, amikor vezetve hoztam ide. Így természetesen sokkal gyorsabban ideértünk.

Jó lett volna még tovább menni, ez is felmerült bennem, de elegendő idő nem volt erre igazán. A kerülő miatt sok idő elmegy, nagy gond, hogy a régi híd már nincs meg. Végül felszálltam és kicsit még tovább mentünk, majd nagyobb körben fordultunk vissza és felmentünk a repülőtér irányába. Aripponak nem volt ellenvetése. Lassan visszatértünk az útra, már csak azért is mert a régi tehén ösvények teljesen eltűntek. Ügető szakaszokkal terünk vissza oda ahol felszálltam. Innen földről vezettem Arippot hazafelé. Most nem bökdöste a kezem, de éreztem, hogy jó a hangulata. A lovardában még patát tisztítottam és kivittem, elégedettnek tűnt. Az is számít, hogy ma ideális volt az időjárás, nagyon rég nem volt ilyen.

A program végét kicsit beárnyékolta, hogy amíg kint voltunk valaki elfoglalta a nyereg helyemet egy olyan nyereggel, ami nem is tűnt olyannak amit használnak. Tehát egyelőre hazahoztam a nyergemet…

Valami ma a helyére került…

…de hogy mi az, azt nem tudom megmondani…

Sőt azt sem tudom mi volt kibillenve.

Nyerítve sietett elém (az igaz, hogy az elmúlt pár alaklommal kapott egy-egy almát) , de – úgy tűnik most – hogy egy élénkebb korszak kezdődött. Szép napos idő volt, minden ideális volt – rég volt már ilyen… Könnyedén jött velem és eléggé sokat legelt. Igazából a nyerget akartam átállítani, hogy melyik kápát alkalmazzam most, hogy feltöltöttebb a marja – ki is cseréltem. Bent először nyereg nélkül mozgattam, mert akartam látni kivülről a mozgását, illetve még előtte ellenőriztem a lábait. A bal első melegebb volt, de ez volt a nap felé, ahogy befelé jöttünk – tehát nemigazán derült ki semmi konkrét. Az ügetése könnyű és tiszta volt. A kedélye is jobb volt, élénkebb, de nincs túlfeszítve a külső ingerekre.

Ki volt jelölve egy díjlovagló pálya a nagy pályán belül, de nem így használtuk, hanem az elemeket lovagoltuk meg különféle módokon. Mentünk a kijelöl négyszögön kívül és belül is, pl. a sarokra tett L alakú lépőfákon kör alakban haladtunk át. A hajlítások álltak előtérben. Végül kombináltuk a kettőt.

Egykeze irányítás is volt (sajnos a nyakmadzagot elfelejtettem feltenni). Nagyon könnyű volt az egykeze munka. Könnyedén és jól reagált, sok fordulót kanyart mentünk, optimális tempóban ügetett, sem fogni, sem hajtani nem kellett. Próbálkoztunk az oldalazással is, egészen jól ment. Vágta nem volt, mert ahhoz túl sáros volt a pálya. Kipróbáltunk egy nagy pocsoját, át is haladtunk végül rajta.

Ma valami egyértelműen a helyére került, lehet, hogy az elmúlt hetek összevissza időjárása volt az ok, plusz átállás az őszre – nem tudom… Holnap is jönnék, mert a következő napok újra esősek lesznek – tehát ki fog derülni igazam lett e….

Gyors szemle

Ma lányok osztályt lovagoltak, én pedig gyorsan kimentem megnézni Arippot. Kiváncsi voltam milyen a hangulata az elmúlt napok után. Meglepő módon nyerítve, sietős lépéssel jött elém már messziről. Nem akartam kihozni most, de végig jött velem a kijáratig és nagyon akart csatlakozni. Viszont megértette azt is, hogy ezt most nem lehet. Kedves és élénk volt. A marja nem emelkedik ki annyira, a hátán a gerinc vonala is húsos, feltöltött.