Napról napra kategória bejegyzései

A lépés a király

Közzétéve Szerző:

Bent voltunk ma. Előtte hagytam Arippo-t sokat legelni, ahogy jöttünk a lovarda felé, alig sürgettem. A nagy pályán földről mozgattam és elég változatos módon bemelegítettem. Leraktam 4 rudat is 12-3-6-9 óra alakzatban.

Ezeken is áthaladt lépésben és ügetésben is. Nyeregben összesen 45 percet voltunk és figyeltem rá, hogy ne izzadjon meg a téli szőrében. Sokat léptünk és finomítottam az irányítását. Így egy kicsit többet figyeltem a saját tartásomra, ami hasznosnak bizonyult. A rudakat köröknek lovagoltuk meg, tanügetésben, belső állítással.

Ugyanezt vágtával is összekapcsoltuk, de a rudakat ügetésben csináltuk meg. Ez a feladat tetszett neki, szinte mindig tisztán haladt át rajtuk. A végén még dogoztunk két pálcával, szár nélkül lépésben. Ez jobb szokott lenni, de így is jó volt. A végén megint sok lépés volt. A végén elégedetten és lazán jött velem vissza, útközben megint legelhetett.

Hempergés

 

Szélsőség

Közzétéve Szerző:

Három napja nem mentem Arippo-val és azt gondoltam ma mehetünk egy jó terepet. Az idő is naposnak tűnt, bár hidegebb volt, mint korábban. A lovak most már nem mindig az etetőnél csoportosulnak, hanem keresgélik a füvet a karámjukban. Érkezésemkor Arippo feküdt és sütkérezett. Nem sürgettem felkelteni, de amikor elszánta magát jött velem a kapuig. Kint megkapta az almáját és közben pucoltam. Ekkor már kezdett elmenni a nap, felhők jöttek – arra gondoltam esetleg legyünk bent. Csak nehezen tudtam rávenni, hogy jöjjön, mert mindenütt legelni akart, de úgy is meg akartam állni valahol kint, hogy legeljen. A terv az volt, hogy valamelyik rétre megyünk. Bent éppen felboronálták a pályát , tökéletes volt. Bementünk és földről mozogtunk. Amikor érkeztem láttam, hogy hiányzik a pálya korlátjából egy darab, de később megfeledkeztem róla. Amikor szabadon kezdtünk dolgozni Arippo – ha nem is ez volt az első dolga – lelépett a hiányzó korlátnál, nyereggel együtt. Ügetésben indult vissza a karámja felé, óvatosan követtem. Nem ment fel a kedvenc helyére, hanem az üres telekre ment, ott tudtam megfogni, de semmilyen módon nem büntettem meg. Visszavittem a pályára, de így már eléggé sok idő elment, a szökés legalább egy kilométer volt oda-vissza. Még mozogtunk földről, ügetés-állj-t csináltunk, volt vágta is, de már kötélen. Nyeregből volt lépés, ügetés, vágta – mind dinamikus volt. Volt ügetés- állj-hátralépés is  – sőt ebbe még a vágtát is belekombináltuk.

Előtte…

Ezután mentünk ki, de már csak az erdőbe. Közben egyre hidegebb lett és szállingózni kezdett a hó. Arippo nyugtalan volt, pedig a munka le szokta nyugtatni. A szokott útvonalon mentünk, de nem mentünk az árok irányába. Az ügetés itt is dinamikus volt. A kedvenc helyre érkezve már esett a hó. Itt szálltam le és hagytam legelni, és vezetve mentünk a karámokig – de közben néha megállt és feszülten figyelt. Végül a karámjánál nyergeltem le. Mire elpakoltam szakadt a hó és 4 fokról 0-ra esett a hőmérséklet.

…utána

Erdő röviden

Közzétéve Szerző:

A mai tevékenységünk annyiból nem volt jó, hogy kevés volt az idő, és nem jó úgy lovazni, hogy sietni kell. Úgy alakult, hogy délután tudtam menni, de még túl korán megy le a nap. A szél durván fújt. Csak annyira mozgattam Arippo-t a pályán, amíg meghúztam a hevedert és már mentünk is. Éjjel esett és az erdőben sokkal csúszósabb volt a talaj, mint tegnap, meg kellett gondolni hol ügetünk. Ugyanott szálltam fel, és Arippo szuszogva kapaszkodott felfelé, érezhetően jobban kellett koncentrálnia, mint tegnap. Az útvonal ugyan az volt, mint előző nap, de egy kicsit megnéztük, hogy az utak, amiket tegnap láttunk merre mennek.

A megtett út kb 4,5 km

Szerencsére itt nem fújt a szél erősen és a nap is besütött néha. Annyi derült ki, hogy ez hegyi terep, emelkedésre, ereszkedésre bőven volt lehetőség. Találtunk egy továbbvezető útat, ami hegyoldalban fut és nagyon keskeny – ezt majd fel fogjuk deríteni. De a csúszós talajon nem akartam erőltetni Arippo-t és a nap is ment lefelé és a szokásos úton mentünk vissza. Ma is teljesen nyugodtan haladtunk el a lovak előtt, akik itt laknak és végül a szokott helyen legeltünk. Innen már vezettem a karámig, ahol lenyergeltem.

 

Ami jó – az jó

Közzétéve Szerző:

Arippo két teljes nap szabadságot kapott, de már ez előtt is csak egy-egy rövid látogatás futotta csak. Utoljára múlt hétfőn mentem vele. Ma nem volt konkrét tervem, de jól alakult minden. Arippo megette az almáit és mire bementünk éppen véget ért egy külsős edzés. A pálya jó állapotban volt ezért földről és hátról is mentünk rajta. A földi munkában előbb közös mozgás volt – ügetés különféle tempókban és „állj!” –  de volt szabad rész is. Arippo erősen vágtázott, örült mert érezte jó a talaj. Szünetekben a nyakát masszíroztam – ez is tetszett neki. Mindössze két rudat raktam le V alakban és ezeken szár nélkül is áthaladtunk két pálcával, de főleg ülőcsontokkal próbáltam irányítani – ez eléggé jól alakul. Csináltunk vágta-ügetés váltogatást, és ügetésben belső állítást is. Ez eléggé azon múlik, hogy én aznap mennyire érezem. Mindkettőnk erőnlétét és a nyeregben töltött időt növelni szeretném, így végül kb 50 percet voltam a pályán nyeregben.

A kék szakaszt a hazasétálás. A mért út 6 km lett.

Ezután indultunk ki, de vezettem, hogy a köves szakaszon ne nyeregbe menjünk – és az erőben szálltam fel. Nagyon rég jártunk erre, de megtaláltuk az útjainkat és elmentünk az árok irányába is, ahol hónapokkal ezelőtt az átkelési gyakorlatot csináltuk. Most, hogy nincs lomb új utakat láttunk meg, amiket majd felderítünk. Csináltunk ügetőszakaszokat is, és végül a szokott helyen szálltam le fejeztem be a mérést. Itt még Arippo legelt és végül a karámjánál nyergeltem le.

Szeles terepen

Közzétéve Szerző:

Ma – egy hónap után – újra megvalósult  a tereplovaglásunk. Éjjel hó esett, ami kora délelőtt még meg volt.  Úgy ítéltem meg, hogy lépkedni kimehetünk, almáit megkapta, közben lepucoltam és már mentünk is. Ma is fújt a jeges szél, de napos, tiszta idő volt. Kifelé még havas volt a táj, a talaj felső rétege puha volt. Felfedeztünk egy földutat, ami egy zárt földterületre vezetett – úgy tűnt innen nem lehet tovább menni a főút felé. Egyébként úgy mentünk, mint egy hónappal ezelőtt, a kifutópálya mellett volt lehetőség ügetésre is.

kb 5,5 km-t tettünk meg nyeregben

A réten nincs mit enni, ezért tovább mentünk a domb teteje felé, fent ügettünk, de annyira fújt a szél, hogy innen visszafordultunk. Ekkor már majdnem eltűnt a hó és a talaj kezdett csúszós lenni. Jobb volt ismét fent menni a repülőtér mellett, ahol egy helikopter folyamatosan gyakorolt egész délelőtt. A kék ponttal jelöl helyen fölöttünk húzott el viszonylag alacsonyan. Arippo – bár zavarta a helyzet – semmiféle szélsőséges reakciót nem mutatott. Nem győzőm eléggé dicsérni, a lovak 90%-a ilyen helyzetben menekülőre fogja. A videón is hallható a helikopter, de a találkozáskor sokkal hangosabb volt. Az út teljesen sáros lett a lovaglás végére. A karámok között már leszálltam és itt legelt hosszabban. A végén patáját bekentem a nedves idő miatt, lábait kihúztam. Megelégedve jött vele vissza a helyére.

Szuperviharos

Közzétéve Szerző:

Talán – sőt biztos – hogy ilyen viharos szélben soha eddig még nem foglalkoztam lóval. Országos szél-rekordok dőltek meg. Reggel még jónak tűnt az idő, de mire kiértem feltámad a szélvihar és már a karámokig is erőfeszítés volt elmenni, mert a völgynek megfelelő irányban fújt a szél. A lovak a szélvédett részen álltak a beálló előtt. Arippo megkapta az almáit és vonakodva, figyelve mentünk a patamosóba. Sok dolog felkeltette a figyelmét, sokáig nézett egy irányba és az alsó ajkát behúzta, ami soha nem jelent jót. Fogalmam sem volt mit csináljunk, a terepről nyilvánvalóan szó sem lehetett, pedig ma már alkalmas volt a talaj. Végül a nagy pályán kezdtünk mozogni, mert volt egy elég nagy használható része. Itt csináltuk meg a lépés-ügetés-vágta mozgásainkat már nyereggel, de földről. Egy nagyobb körön mozogtunk együtt és fokozatosan húztam meg a hevedert. A vágtába az átmenet jobb volt, mint múltkor.

A pálya

Ezután mentünk a fedelesbe, ahol még sem fújt a szél, de iszonyú hangok voltak folyamatosan. Őszintén szólva nem is értem Arippo miért nem félt, bár nem tetszett neki a helyzet, de teljesen megbízhatóan volt velem. Bent pályát építettünk, ami egy korábbi pálya variációja volt – az ívekre helyeztük a hangsúlyt. Kicsit itt is mozogtunk földről, majd kihúztam a lábait és felszálltam. Közben kiderült, hogy nem mér az alkalmazás, nem találja a gps jelet. Kb. percet voltam nyeregben, az állítások szépek, könnyűek voltak és Arippo szívesen és aktívan mozgott a pályán, amiben ő is választhatott irányt. Annyira aktív volt, hogy beépítettük a vágtát is, voltak jó és nem jó beugratásaim is, de eléggé dinamikusan ment. Csináltunk belső állításokat is – ezeket is könnyen adta – és mentünk lépésben csak pálcákkal, szár nélkül. Az alábbi a videó a lovaglás végén készült amikor már leszálltam – folyamatosan ilyen hangok voltak.

A végén újra kihúztam a lábait és bekentem a patáit. A legutolsó mozzanat a legelés volt az üres telken óriási szélben. Arippo örömmel jött mögöttem, hogy fogjam a szelet.

Most végre semmit nem felejtettem el… lábkihúzás, szabad döntés, mozgás pálcával, vágta….

 

Rövid és jó

Közzétéve Szerző:

Kilenckor már a lovardában voltam, hideg volt, de valamennyire sütött a nap. Végig amíg ott voltam nem volt senki rajtam kívül, a nyárhoz képest nagyon kevés ilyenkor a mozgás itt. Most sem erőltettem a terepet, hanem almákat adtam Arippo-nak. Előtte visszakötöttem az eltépett alsó zsinórt, amit a fekete fél perc múlva ismét leszakított. A legvégén újra megcsináltam remélem véglegesen. Aztán mentünk a patamosóhoz tisztítani és nyergelni. Megmértük, hogy kb 600 méter az út a karámoktól, tehát oda-vissza több, mint egy kilométer.

Alaposan letisztítottam, száraz helyen feküdt, és a patáját is tisztítottam, és a lovaglás végén be is kentem bordói lével, mert nappal nedves a talaj. 2 km-nél mentünk be a fedelesbe és akkor találtam ki, hogy valójában mit is akarunk csinálni: kialakítottam egy körjátékot úgy, hogy három bolya-páron át kellett menni. Lett egy induló pont is bolyákkal jelölve és cavaletti-t is leraktam. Ezt mind megcsináltuk földről és úgy tűnt Arippo-nak tetszettek a feladatok (főleg az áthaladás a bolyákon). Igyekeztem következetesen betartani,hogy az egyes pontokon mit csinálunk. Volt oldalazás és eleje és hátulja körüli fordulat is, de vágtára is sor került. Az átmentek elsőre nem voltak elég jók, de ismétlésre már javult. Ezt nagyobb térben még ellenőrizni kell majd.

Ezután ültem csak föl és a nyereg alatti mozgás már kevesebb volt. Különböző módon meglovagoltuk a pályánkat, Arippo kifejezetten ügyes volt a fordulókban, amiket nyeregből kissé szűknek láttam. Szép volt a belső állítása is. Úgy érzem most is jókor hagytuk abban, amikor még mindenki tudott figyelni. Úgy számítom, hogy kb 2km volt a földi és nyeregből végzet mozgás együtt. Utána még felmentünk a kedvenc helyre legelni és úgy láttam Arippo örült ennek. Összesen kb. 5 km-t tettünk meg.

Bodywork viharban

Közzétéve Szerző:

Viharos szél volt ma és Arippo-nak hidegizmos terápiát terveztem – Masterson Method. Éppen új bálát kaptak, amikor érkeztem és evett ezért kicsit sajnáltam elvinni. Be kellett mennem érte, de azért jött és meg is kapta az almákat. Nehezen  akart velem jönni, a karám és a bála felé nézegetett, de sikerült finoman rábeszélnem. Nem tisztítottam sem a patáját, sem a bundáját, egyenesen a fedelesbe mentünk. A kis karám nem lett volna jó, mert arról fújt a szél, nem a völgy irányában.

A végén

A fedelesben iszonyú, horror hangok voltak, még nekem is kellemetlen volt, mégis Arippo elég nyugodtan viselkedett. Úgy állítottam meg, hogy eléggé bent legyünk, de kilásson. Az, hogy befelé tudjon figyelni eléggé akadályozva volt a szélvihar okozta hangok miatt, de fokozatosan mégis sikerült befelé fordulnia. Mivel iszonyú zajok voltak ezúttal folyamatosan halkan beszéltem hozzá. Előbb a nyereg mögötti szakasszal foglalkoztam (kisebb jelzéseket adott), és a marjával is, mert itt is jelzett. A másik oldalon is megismételtem ezeket a pontokat, de itt nem  adott jeleket. Szünetként a nyakán lévő kis csomókat masszíroztam – mindkét oldalon van egy-egy, kb szemben egymással. Kifejezetten jelezte, ha elég neki. Végül még a tarkójával foglalkoztam, a végén és közben is hosszabban rágott, de most nem ásított. A végén, ahogy mentünk vissza a karámokhoz úgy éreztem könnyedén, lazán, jó hangulatban jött teljesen mellettem, egyértelműen más volt a kedve, mint mikor kihoztam. Nyílt terepen jeleztem neki, hogy álljon be mögém a szél miatt – ezt meg is tette. Legelni már nem akart, inkább sietett vissza a bálához.