Viharos szél volt ma és Arippo-nak hidegizmos terápiát terveztem – Masterson Method. Éppen új bálát kaptak, amikor érkeztem és evett ezért kicsit sajnáltam elvinni. Be kellett mennem érte, de azért jött és meg is kapta az almákat. Nehezen  akart velem jönni, a karám és a bála felé nézegetett, de sikerült finoman rábeszélnem. Nem tisztítottam sem a patáját, sem a bundáját, egyenesen a fedelesbe mentünk. A kis karám nem lett volna jó, mert arról fújt a szél, nem a völgy irányában.

A végén

A fedelesben iszonyú, horror hangok voltak, még nekem is kellemetlen volt, mégis Arippo elég nyugodtan viselkedett. Úgy állítottam meg, hogy eléggé bent legyünk, de kilásson. Az, hogy befelé tudjon figyelni eléggé akadályozva volt a szélvihar okozta hangok miatt, de fokozatosan mégis sikerült befelé fordulnia. Mivel iszonyú zajok voltak ezúttal folyamatosan halkan beszéltem hozzá. Előbb a nyereg mögötti szakasszal foglalkoztam (kisebb jelzéseket adott), és a marjával is, mert itt is jelzett. A másik oldalon is megismételtem ezeket a pontokat, de itt nem  adott jeleket. Szünetként a nyakán lévő kis csomókat masszíroztam – mindkét oldalon van egy-egy, kb szemben egymással. Kifejezetten jelezte, ha elég neki. Végül még a tarkójával foglalkoztam, a végén és közben is hosszabban rágott, de most nem ásított. A végén, ahogy mentünk vissza a karámokhoz úgy éreztem könnyedén, lazán, jó hangulatban jött teljesen mellettem, egyértelműen más volt a kedve, mint mikor kihoztam. Nyílt terepen jeleztem neki, hogy álljon be mögém a szél miatt – ezt meg is tette. Legelni már nem akart, inkább sietett vissza a bálához.