23-án Masterson bodywork-öt csináltunk, már régen aktuális volt. Most nem mutatott nagyon látványos jeleket, de érezhetően jól esett neki.
Másnap, 24-én csak legeltettem, ill. ellenőriztem, mert egybenyílt a két karám és a lovak közötti konfliktusok miatt aggódtam nem rugták e meg – de nem.
A hőség miatt lemondtam arról hogy felüljek vagy akár földről foglalkozzak Arippoval. Egyértelműen legelni szeretett volna és engedtem is neki kb. 1 órán át. Érdekes, hogy egy keserűfű-félét szeret mostanában (Madárkeserűfű, Polygonum aviculare) elsősorban, e van a karámjában is – mégis kint eszi inkább. Még midig nem enged a hőség, pedig már nagyon kéne lovagolni.
Lovat mostunk a lányokkal, utána ők osztályt lovagoltak. Én is terveztem, de annyira nagy volt a forróság, lemondtam róla.
Továbbra is extra meleg van. A lányokkal kimentünk Arippohoz és a karámkapuk között lemostuk – örült neki.
Reggel hétre mentem Arippohoz, lassan nyugodtan jöttünk be legelészve. A karámjában is megvártam míg önként csatlakozik hozzám. Az előző alkalmakhoz után most teljesen harmonikusnak tűnt minden. Tehát már a bejövetelünknél látszott, hogy a mai nap jobb lesz, mint a korábbiak. A hőség még mindig nagy, csak korán reggel érdemes dolgozni. A pályán egy másik lovat is mozgattak, én is kis körjátékot/futószárazást kértem Arippotól. Minden nagyon nyugodt és harmonikus volt, Arippo készségesen hajtotta végre feladatait, és jobban tartja a távolságot, amikor hátrafelé sétálok, illetve megállok.
Felültem és megint 4 bóját tettem le, de 45 fokkal elforgattam a múltkorihoz képest. Ezeket kerülgettük, tehát hajlítós feladatokat csináltunk. Az állítások egyenesben is jól mentek. Mindig árnyékban álltunk meg pihenni Végig azon gondolkodtam mi legyen a foglalkozás végén és végül arra jutottam, hogy legyen erdő, de nyereg nélkül és csak sétálunk. Arippo nagyon szépen jött velem, jól esett a hűvös erdő mindkettönknek, mert a pályán 9 felé már meleg lett. Tehát kb. 30 perc lovaglás után kimentünk és végig mentünk a szokott úton, de úgy, hogy a visszfordulónál a beső út felé tettünk egy kis kunkort. Bementünk – persze Arippo nem akarta, ő a domb felé akart menni – de amint lehetett vissza is fordultunk. Mert azt szeretném, hogy rögzítse itt nem feltétlenül megyünk mindig tovább előre. A dombon is levágták a füvet, de így is lehetett lucernaféléket találni bőven. Így jöttünk a karámig
Öt nap kimaradt, de igazából az idő nagyon lehűlt, hidegfront jött kb. 15 fokkal frissebb a levegő és szél is van napom óta. Arippot rég láttam ennyire nyugtalannak, mint ma. Ez főleg úgy feltűnő – és régen is már írtam erről – hogy angoltelivér létére teljesen kiegyensúlyozott szokott lenni. Ma nem így volt, már a karámból sem sietett kijönni – az ilyet érdemes észrevenni. Kint legelt, de teljesen cikk-cakkban, ennek az is az oka, hogy lenyírták a füvet és csak egy-egy lóhere folt maradt, ezeket kereste. Nagyon diszharmonikusan jutottunk el a karámok végéig és addigra ki is derült, hogy ma nem kell minden áron felülni. Bent már jobb volt a helyzet. A patatisztítás például tökéletesen simán ment. A nagy pályán ugróedzés alakult, így nem oda mentünk, hanem a fedelesbe, de földi foglalkozásra. Hosszú kötélen mozogtunk együtt és körjátékon is. Letettem két bóját inkább magamnak, hogy közöttük maradjak. Körön Arippo most is visszaesett ügetésből lépésbe 1 óránál – pont, mint múltkor. Ezt egyszerűen nem értettem. A jobb mellső lábát állásban picit néha megremegtette, sérülés gyanús volt, de végig simítottam alaposan, de semmit nem éreztem rajta, ő sem reagált semmit és tökéletesen egyezett a hőmérséklete a másik lábával. Kértem tőle vágtát is, de az átmenetek nem voltak igazán szépek és nem volt tartós sem a galoppja. De a gondolkodósabb feladatok most is szívesen csinálta, sőt túlgondolta. Például a farkiterelés és eleje-, hátulja körült és az oldalazást adott esetben keverte. Jól felvertük a port a fedelesben, de azért dolgozgattunk így kb. egy órát. Megnéztük a követést is, hogy hagyjon nekem teret, ne jöjjön rám. Visszafelé menve most is minden harmonikusabb volt, tehát jobb állapotban került vissza a ló, mint ahogy kihoztam – és ez a fő.
Korán reggel hétre mentem, így sokkal jobban lehet dolgozni. Arippo kicsit dekoncentráltnak tűnt földről, pl. körjátékban 1 óránál mindig megállt vagy visszaesett ügetésből. Nem értettem az okát, úgy tűnt fizikai ok nincs. Minden más jól ment.
Négy bóját kerültünk illetve mindenféle alakzatokban használtuk fel, 8-ast, köröket, szlalomot mentünk úgy, hogy valamennyit bevontuk – Aripponak tetszett.
Frontos nap volt, megbomlott a meleg, hidegfront közeledett. Arippo a szokottnál nyugtalanabb volt. Dicsérték, hogy jó állapotúak a patái.
06.17 A extra meleg miatt nehéz volt eldönteni mit is lehet csinálni. De mindenképp akartam valamit, mert a következő napokban még melegebb lesz. Szórakoztató dolgot is akartam Aripponak ezért ugrást készítettem elő, hátha nagyobb lesz a motivációja. De csak ügetésben haladtunk át az akadályon és nem töltöttünk el ezzel sok időt. Elindultunk terepre, mert akárhogy is van legalább a felderítést el kell kezdenünk. A régi hidat nem állították helyre, továbbra is az aszfaltos út végén lévő beton hidon lehet csak átkelni – tehát hatalmasat kell kerülni. Vezettem Arippot és jól tettem, mert ez így gyakorlatilag új terepútvonal volt neki. Nagy meglepetésünre épült egy gyalogos híd kicsit lejjebb és megpróbáltam áthívni rajta Arippot. (Ha átjön akkor rövidíthetünk). De a híd másik oldalán egy kerítés mögött egy ló volt, aki eléggé nyugtalan lett a () megjelenésünkre. Tehát nem eröltettem Arippot, a híd sem tűnt kellően erősnek, bár 3 vastag egymás mellé tett gerendából állt. Továbbmentünk (legelés is volt) és a beton hídon mentünk át. Itt is vezettem. Végül eljutottunk ugyan ennek a hídnak a másik oldalára – gondoltam: ha innen át tudunk kelni akkor a hazaút gyorsabb lesz. Ekkor még mindig csak ott voltunk, ahol régen átkeltünk és itt szoktam régen felszállni. Végül úgy döntöttem most s így lesz. Felszálltam és azt gondoltam megyünk egy nagyobb kört itt, kicsit felderítjük a régi útvonal kezdetét. Mentünk tehát egy nagyobb kört és Aripponak tettszett a dolog, szerintem tovább is ment volna. De a meleg és az idő miatt visszafelé indultunk, mert a visszajutás is bonyolultnak igérkezett. A kis hidnál nem tudtunk rövidíteni, mert Arippo itt is passzolta, de valóban nem is tűnt biztonságosnak. Ki merem jelenteni, hogy egy jobb hídon szerintem simán átment volna. Ugyan úgy jöttünk vissza, ahogy jöttünk, vagyis eléggé kacifántosan. Az egész út 5,6 km és 1 óra 45 perc volt és csak addig jutottunk, ahol régen a terepútvonalunk indult. Elkeserítő, hogy ekkorát kell kerülni, de végül mégis jól sikerült ez az út. Tudunk terepre menni, csak időigényes lesz. A következő napokban még melegebb lesz.
06.19 A lányokkal lemostuk Arippot a meleg miatt. Ez a két karám kapu között történt. Először nem értette, hogy miért nem legelni megyünk, de mikor megértette nagyon tetszett neki és nem is legelt addig, amig mostuk.
06.20 Továbbra is nagy a meleg. Az árkon átjutva lemostam Arippot a karámjában. Örült neki.
06.21 Sorkerült a második lóasszisztálta nyílt napra. Hidegfront előtt voltunk extra melegben, Arippo a várnál nyugtalanabb volt, de érdekes módon szívesen kapcsolódott a vendéggel, akinek semmilyen lovas tapasztalata nem volt, de mégis jól tudott rá hatni. Sikeres nap volt, Arippo utána lemosást kapott.
Hat napja jártam utoljára Aripponál, illetve tegnap, de akkor csak befújtam rovar-ellenivel. Az intenzívebb munkát csak ma tudtam folytatni, de eléggé nehezen alakult ki mi is legyen az. Sajnos teljesen bizonytalan volt az időjárás, olyan volt, mintha bármelyik pillanatban jönne az eső – de nem jött. Így viszont nem a terepet céloztam meg, hanem inkább úgy láttam jobbnak, ha bent maradunk. Arippo is fura hangulatban volt, amíg hoztam be kétszer is megijedt, elég furcsa ez ha olyan lovam van, mint ő, akinél évente egy kezemen számolom meg hányszor ijed meg. Bár kikötés nélkül tisztítottam a patáit, mégis sokat dobogott az mellső lábával, nem feltétlenül a rovarok miatt. Az dōTERRA olajok is eléggé elfogytak, így nem igazán volt mit adni neki.
A foglalkozás körjátékkal – quasi futószárazással – indult. A cél most is az intenzívebb, hosszabb mozgatás volt. De a mozgás tetszett neki, felélénkült, bár a vágta annyira nem volt neki most fontos. Végül pályát építettem három rúddal, amelyeket 9-12-3 óra alakzatban tettem le. (Legközelebb bójákat teszek majd ki, mert a rudak kihelyezése és elpakolása nagyon hosszadalmas). Ezeken mindenféle módon áthaladtunk ügetésben, sok fordulót tettem bele, jött is az elengedettség, a nyak kinyújtása. Volt egykezes fordulat is, és könnyített üléssel ügetés. A rudakon nem csak áthaladtunk, hanem mellettük is elmentünk, kerültük őket, sőt meg is álltunk valamennyi mellett. Később ezeket variáltuk. A hangsúly a hosszabb, kitartóbb ügetésen volt, ez rám is rám fér, vissza kell egy kicsit szereznem a lovas erőnlétemet. Négy nagyobb szakaszt ügettünk és mindennel együtt egy bő órát mozogtunk. A végén nagyon kicsi vágtára is sor került, de mivel eléggé nagy rész vizes volt még ezt nem vittük túlzásba. Arippo a végére élénkebb lett, jó hangulata volt. A lenyergelést követően legalább háromszor ásított, ami szintén eléggé szokatlan tőle.