04.25. Aripponak sok fölösleges energiája van, mert alig tudtam vele foglalkozni mostanában. Emellé még hidegfront érkezett, lehűlt a levegő, hidegen fúj a szél, de süt a nap is. Mindenképp szeretnék foglalkozni vele hosszabban a következő napokban.
Címke: 2023
Lovazás nélkül
04.19. Ma bent foglalkoztam vele földről. A földi rész volt a leghosszabb, utána felültem, de csak röviden. Végül a lábait nyújtottam – ez is elég jól sikerült.
04.08. Viszonylag sok idő telt el lovazás nélkül, mert az elmúlt napokban beteg voltam. Megnézni sem tudtam, és ma is csak annyit csináltam, hogy a két karámkapu között megkentem a patáit, mert nem akartam, hogy gond legyen az esős, nedves idő miatt. Jókor kentem be. A vedlésnek még nincs vége, mozgásigénye viszont nagy. Egyénként nyerítve köszöntött és nyugodtan állt, amíg a patáival foglalkoztam, sőt háromszor ásított is. Nem győzök csodálkozni Arippon. Pontosan tudja hol található jó fű, de soha nem hagyja el a karámját, pedig a karámtársai folyamatosan ezt teszik. Mindig meg vár, akár több napot is , és csak velem jön ki a kedvenc helyeire.
Pillanatok
04.13. Ma legeltettem az üres telken. Arippo nagyon örült nekem, még akkor is nyerített, amikor már mellette mentem. Érdekes, hogy a többi ló, akik ki-kiszökdösnek eléggé lelegelték itt a füvet. Arippo már részben levedlett, de mozgásigénye még nagy – sajnos most ezzel nem tudtunk foglalkozni. Nagy lendülettel eszik, falánkabbak tűnik, mint egy-két hete. Egy óra legelést követően könnyű jelzésekre reagálva követett engem visszafelé.
04.11. Ma délelőtt szép volt az idő, de nem tudtam menni. Késő délutánra terveztem egy legeltetést, de esni kezdett, így csak az útról láttam Arippot. Ha lassítok felnéz, ismeri az autót.
All in one
Ma reggel sikerült egy hosszabb látogatás keretében eléggé sokféle dolgot csinálnunk. Legelészve jöttünk be, ahol tisztítás következett – Arippo már nagyon vedlik, de az idő hideg, kb 3 fok volt. A szépen boronált, friss pályán mindenképp mozgatni akartam előbb Arippot, mert ilyenkor a legnagyobb a mozgásigénye egész évben. Először együtt mozogtunk, utána hosszú kötélen körjátékot csináltunk – egyfajta futószárazást. Arippo jól reagált a jelzéseimre, bár a vágtába ugrása kissé heves volt. Igyekeztem a jármódokat változatosan megválasztani felfelé és lefelé is. Miután ez mindkét kézre megtörtént – közben egyszer pihenésként trágyát takarítottunk – nyergelni kezdtem, ezt is kis mozgatásokkal.
A pályám nyeregben
Ezután indítottam a mérést (ezúttal remekül mért) és felszálltam. Arippo jó ütemben, ruganyosan mozgott ügetésben, szép íveket lehetett vele lovagolni. Nem akartam vágtát, csak ha ő ajánlja. Kicsit babráltam a kanyar előtt a szárakat és reagált is rá, szépen beugrott. A végén a helyben maradás nem volt igazán rendben, de tavasszal ez is belefér. Közben elkezdett esni az eső. Elindultunk az erdőbe, de nem akartam sokat nyereg alatt dolgoztatni Arippot, így a végcél a legelés volt a dombon. Felültem, (0) és az erdőben útvonalvariációkat mentünk, az első elágazásnál ő választott (1). Arippo dinamikusan, szuszogva ment az emelkedős úton ügetésben is. A kerülő úton vágtát is mentünk – ez a legalkalmasabb erre. Elmentünk a házakig többnyire ügetésben. (Az ügetésbe így indul: Arippo egy kettyintésre hátrafordítja a jobb fülét, a másodikra a balt és üget). Többfelől ugattak a kutyák, nem lehetett tudni a visszaverődés miatt hol sétáltatnak, de végül nem láttunk kutyásokat. A Golgotán új képek vannak (3), legközelebb lefényképezzük. Valószínűleg egy lovas társunk levágott pár ágat a házak felé vezető úton, ezért jól lovagolható lett, akár vágtában is. Az eső esett, de a talaj nem lett csúszós, de a lejtőn nem ügettünk. Meg akartam mutatni Aripponak azt is hogy nem feltétlenül megyünk mindig a hegy irányában (mint az elmúlt két alkalommal) ha erre jövünk. Még mindig jó iramban érkeztünk ki az erőből. Arippo gond nélkül ment fel a dombra – ahol múltkor vágtatott (4) – de most lépésben. Egy vaddisznótúráson gond nélkül átment. Fent a lovaktól és a kutyáktól nem ijedt meg, bár volt egy pillanat amikor összerezzent. A tömör kapuhoz érve az egyik kutya hajtani kezdte az egyik frízt. Itt már leszálltam és legeltettem (5).
Érdekes, hogy Arippo minimális felszólításra jött velem, amikor kértem. Itt már nő az a lucerna-féleség amit szeret, hagytam enni. A karámjánál nyergeltem le. És meglett a kötőfék is. A másik lovon van, aki átjárkál a másik karámba. Levettem róla mielőtt hazamentem. Egy órát mentünk nyeregben, Aripponak belefért volna több is, de mivel rég mentem (legutóbb márc.22-én a hegy felé) nem akartam hirtelen terhelni. A földi mozgatással együtt bő 4 km-t mentünk. Így, hogy naponta edzek otthon nem éreztem semmilyen fáradságot a lovaglástól, pedig mostanában nem sikerült rendszeresen felülnöm. Az erdőbe még mindig messze ellátni.
A tavasz várakoztat
04.05. Ma volt időm legeltetni is, Arippo már várt, bökdösött. A kötőfékünk eltűnt, de a vezetőszár megvan – érthetetlen és bosszantó is. Néztem a lovakat, de egyiken sincs. Az üres telken voltunk egy szűk órát, közben tisztítgattam. Már erősen vedlik, pedig éjjel nulla és mínuszos a hőfok. Nappal sem volt meg a 10 fok, bár szép napos idő volt. Az alma már nem érdekli – sajnos.
04.03 Csak az útról láttam Arippot
04.02. Napos időben egy órát legeltettem.
Napos
Legeltettem ma, másra nem volt idő. Viszont az idő szép volt. Fű van mindenhol, szépen sütött a nap és nem volt sem túl meleg, sem túl hideg. Arippo szőre nagy még, de már vedlik – ezzel együtt jó néz ki. Vesztett a súlyából, de ez ridegtartásban normális ilyenkor. Egy órát legeltünk….
Az útról
Ilyen, amikor Arippot csak az útról látom.
Oda is jön…
Körmölés no.1
Ma volt körmölés az új kováccsal a létező legrosszabb időben. Még korábban egyeztettünk időpontot, de már harmadik napja viharos szél fúj és visszajött a hideg, 0-2,3 fok van. Esők is voltak, nem hinném, hogy a mered erdei utak járhatóak most. Arippo okkal nem kezdte meg a vedlését. Amikor megérkezdtem még havat is vitt a szél, de néha a nap is sütött. Közben szél, megállás nélkül. A lovak is idegesebbek voltak, rohangáltak. Sőt mostanában ki is járnak a karámokból (ebben Arippo nem vesz részt.) Ezek után nem tudtam mire számítsak, de Arippo profi volt – pedig ott volt a barátja is, akit régen látott. Ez kicsit elvonta a figyelmét, de hibátlan volt a viselkedése az őj kováccsal. Lenne mozgásigénye, de ezt majd máskor rendezzük. Kapott almát is, de nemigazán érdekelte, alig fogyasztotta. A legelés jobban érdekli.
Tavaszi stílus
Bevittem Arippot mozgatni egy kicsit, előtte tisztítottam, mert nagy még a szőre. Okkal mert jön vissza a hideg… De már vedlik is, és mindenféle tavaszi-jellegű viselkedést produkál. Szabad foglalkozásban elment és ki is ment volna, ha nincs zárva a pálya. Nem csatlakozott, így elküldtem és kb. 2 kör után már odajött hozzám. Ezután hosszú kötélen küldtem körre. Energikusan vágtázott, kissé fegyelmezetlen is volt, de ilyenkor tavasszal ez belefér. Mindkét kézre megcsináltuk, hogy nyugodt ügetésből menjen át vágtába. De nem akartunk ezzel túl sokat foglalkozni, amikor rendbe lett mentünk is ki az üres telekre. Szép zöld minden.
Nem csak a szőre nagy…
Elkezdődött a vedlés, de Aripponak nem csak a szőre nagy még, de a menőkedve is. Ugyan arra mentünk, mint 13-án, de ahhoz képest teljesen új nővények vannak ott ahol az utat befejeztük. A lovardába csak megtisztítottam és nyergeltem, majd rögtön indultunk az erdőbe. Arippo élénk volt, menőkedve nagy, de ez a terep jellegzetességei miatt nem kerülhetett előtérbe. A szokott módon le is szálltam a keskeny szakaszokon. Most, hogy ismerjük az utat sokkal hamarabb értünk oda, ahol múltkor visszafordultunk. Ezúttal kicsit tovább mentünk, és találtunk is egy rövidebb utat, egy utcát, ami lehetővé teszi, hogy nem kell olyan magasra menni. Itt jöttünk vissza.
De előtte találtunk egy kellemes utat, amit fel akartunk deríteni, de kutyákat hoztak szembe (5-6), így visszafordultunk. Ezután megtaláltuk azt a pontot, ahol át kellene váltanunk (egy rövid, de meredek lejtőn) egy olyan útra, ami már a célunkhoz vinne. Innen fordultuk vissza és majdnem ugyan úgy jöttünk hazafelé. Arippo visszaúton is élénk volt, de az erdőben nem akartam hogy vágtasson, mint múltkor – ne szokja meg. Viszont felfelé a dombra – ahol lépésben szoktunk menni – vágtában ment, de hagytam neki, mert éreztem, hogy a hegymászás után jól esne neki. Nagyon magabiztosan ment felfelé a hepehupás domboldalon. Így értünk a legelőhelyre, ahol teljesen új növények bújtak elő hétfőhöz képest. Sikerült most is elérni, hogy Arippo ne izzadjon meg. A nap nem sütött, de kellemes az idő, kicsit talán párás. A mai terep és a múltkori – ami lényegében egy és ugyan az – voltak az eddigi legnagyobb szintkülönbséggel járó terepeink. A táv most is kb. 5km volt.
Tegnap annyira volt csak időm, hogy pár almát átdobáltam neki az árkon.