Elkezdődött a vedlés, de Aripponak nem csak a szőre nagy még, de a menőkedve is.  Ugyan arra mentünk, mint 13-án, de ahhoz képest teljesen új nővények vannak ott ahol az utat befejeztük. A lovardába csak megtisztítottam és nyergeltem, majd rögtön indultunk az erdőbe. Arippo élénk volt, menőkedve nagy, de ez a terep jellegzetességei miatt nem kerülhetett előtérbe. A szokott módon le is szálltam a keskeny szakaszokon. Most, hogy ismerjük az utat sokkal hamarabb értünk oda, ahol múltkor visszafordultunk. Ezúttal kicsit tovább mentünk, és találtunk is egy rövidebb utat, egy utcát, ami lehetővé teszi, hogy nem kell olyan magasra menni. Itt jöttünk vissza.

De előtte találtunk egy kellemes utat, amit fel akartunk deríteni, de kutyákat hoztak szembe (5-6), így visszafordultunk. Ezután megtaláltuk azt a pontot, ahol át kellene váltanunk (egy rövid, de meredek lejtőn) egy olyan útra, ami már a célunkhoz vinne. Innen fordultuk vissza és majdnem ugyan úgy jöttünk hazafelé. Arippo visszaúton is élénk volt, de az erdőben nem akartam hogy vágtasson, mint múltkor – ne szokja meg. Viszont felfelé a dombra  – ahol lépésben szoktunk menni – vágtában ment, de hagytam neki, mert éreztem, hogy a hegymászás után jól esne neki. Nagyon magabiztosan ment felfelé a hepehupás domboldalon. Így értünk a legelőhelyre, ahol teljesen új növények bújtak elő hétfőhöz képest. Sikerült most is elérni, hogy Arippo ne izzadjon meg. A nap nem sütött, de kellemes az idő, kicsit talán párás. A mai terep és a múltkori – ami lényegében egy és ugyan az – voltak az eddigi legnagyobb szintkülönbséggel járó terepeink. A táv most is kb. 5km volt.

Tegnap annyira volt csak időm, hogy pár almát átdobáltam neki az árkon.