04.19. Ma bent foglalkoztam vele földről. A földi rész volt a leghosszabb, utána felültem, de csak röviden. Végül a lábait nyújtottam – ez is elég jól sikerült.

04.08. Viszonylag sok idő telt el lovazás nélkül, mert az elmúlt napokban beteg voltam. Megnézni sem tudtam, és ma is csak annyit csináltam, hogy a két karámkapu között megkentem a patáit, mert nem akartam, hogy gond legyen az esős, nedves idő miatt. Jókor kentem be. A vedlésnek még nincs vége, mozgásigénye viszont nagy. Egyénként nyerítve köszöntött és nyugodtan állt, amíg a patáival foglalkoztam, sőt háromszor ásított is. Nem győzök csodálkozni Arippon. Pontosan tudja hol található jó fű, de soha nem hagyja el a karámját, pedig a karámtársai folyamatosan ezt teszik. Mindig meg vár, akár több napot is , és csak velem jön ki a kedvenc helyeire.