Három napja nem mentem Arippo-val és azt gondoltam ma mehetünk egy jó terepet. Az idő is naposnak tűnt, bár hidegebb volt, mint korábban. A lovak most már nem mindig az etetőnél csoportosulnak, hanem keresgélik a füvet a karámjukban. Érkezésemkor Arippo feküdt és sütkérezett. Nem sürgettem felkelteni, de amikor elszánta magát jött velem a kapuig. Kint megkapta az almáját és közben pucoltam. Ekkor már kezdett elmenni a nap, felhők jöttek – arra gondoltam esetleg legyünk bent. Csak nehezen tudtam rávenni, hogy jöjjön, mert mindenütt legelni akart, de úgy is meg akartam állni valahol kint, hogy legeljen. A terv az volt, hogy valamelyik rétre megyünk. Bent éppen felboronálták a pályát , tökéletes volt. Bementünk és földről mozogtunk. Amikor érkeztem láttam, hogy hiányzik a pálya korlátjából egy darab, de később megfeledkeztem róla. Amikor szabadon kezdtünk dolgozni Arippo – ha nem is ez volt az első dolga – lelépett a hiányzó korlátnál, nyereggel együtt. Ügetésben indult vissza a karámja felé, óvatosan követtem. Nem ment fel a kedvenc helyére, hanem az üres telekre ment, ott tudtam megfogni, de semmilyen módon nem büntettem meg. Visszavittem a pályára, de így már eléggé sok idő elment, a szökés legalább egy kilométer volt oda-vissza. Még mozogtunk földről, ügetés-állj-t csináltunk, volt vágta is, de már kötélen. Nyeregből volt lépés, ügetés, vágta – mind dinamikus volt. Volt ügetés- állj-hátralépés is  – sőt ebbe még a vágtát is belekombináltuk.

Előtte…

Ezután mentünk ki, de már csak az erdőbe. Közben egyre hidegebb lett és szállingózni kezdett a hó. Arippo nyugtalan volt, pedig a munka le szokta nyugtatni. A szokott útvonalon mentünk, de nem mentünk az árok irányába. Az ügetés itt is dinamikus volt. A kedvenc helyre érkezve már esett a hó. Itt szálltam le és hagytam legelni, és vezetve mentünk a karámokig – de közben néha megállt és feszülten figyelt. Végül a karámjánál nyergeltem le. Mire elpakoltam szakadt a hó és 4 fokról 0-ra esett a hőmérséklet.

…utána

Arippo két teljes nap szabadságot kapott, de már ez előtt is csak egy-egy rövid látogatás futotta csak. Utoljára múlt hétfőn mentem vele. Ma nem volt konkrét tervem, de jól alakult minden. Arippo megette az almáit és mire bementünk éppen véget ért egy külsős edzés. A pálya jó állapotban volt ezért földről és hátról is mentünk rajta. A földi munkában előbb közös mozgás volt – ügetés különféle tempókban és „állj!” –  de volt szabad rész is. Arippo erősen vágtázott, örült mert érezte jó a talaj. Szünetekben a nyakát masszíroztam – ez is tetszett neki. Mindössze két rudat raktam le V alakban és ezeken szár nélkül is áthaladtunk két pálcával, de főleg ülőcsontokkal próbáltam irányítani – ez eléggé jól alakul. Csináltunk vágta-ügetés váltogatást, és ügetésben belső állítást is. Ez eléggé azon múlik, hogy én aznap mennyire érezem. Mindkettőnk erőnlétét és a nyeregben töltött időt növelni szeretném, így végül kb 50 percet voltam a pályán nyeregben.

A kék szakaszt a hazasétálás. A mért út 6 km lett.

Ezután indultunk ki, de vezettem, hogy a köves szakaszon ne nyeregbe menjünk – és az erőben szálltam fel. Nagyon rég jártunk erre, de megtaláltuk az útjainkat és elmentünk az árok irányába is, ahol hónapokkal ezelőtt az átkelési gyakorlatot csináltuk. Most, hogy nincs lomb új utakat láttunk meg, amiket majd felderítünk. Csináltunk ügetőszakaszokat is, és végül a szokott helyen szálltam le fejeztem be a mérést. Itt még Arippo legelt és végül a karámjánál nyergeltem le.