Délkelőtt jöttem ki meleg szeles időben. Eléggé csíptek a legyek, Arippot idegesítette, kissé kapkodva vette a levegőt – ez nem tetszett. A karámban nem reagált rám, amikor megérkeztem. Később nyugtalannak láttam és hagytam neki legelési időt mialatt bejöttünk.

Könnyű jelzésekre viszont követett. Minden egybe vetve úgy értékeltem ma még nem ülök fel, pedig volt nálam nyereg is. Építettem neki egy három rudas cavalattit, azon mozogtunk földről előbb lépésben és ügetésben. Az is tervem volt, hogy Arippot mindenképp „lefutószárazom” abban az értelemben ahogy ezt a lovasok szokták, hogy kielégítsék a ló mozgás igényét. Ilyet mi célirányosan így soha sem szoktunk csinálni, de úgy láttam, hogy most van értelme, mert Arippo ritkán és régen volt lovagolva, mozgatva. Ez a munkája meglepően tiszta volt, lépésben , ügetésben és vágtában is szépen ment illetve váltott. Annyi lett az új elem a feladatban, hogy az ügetés-vágta kétszer fordul elő egy körre-küldésben és a vágta is hosszabb. Szeretném ha Arippo erőnléte vágtában fejlődjön – persze az enyém is. Kicsit kondicionálva lett arra, hogy röviden vágtázzon. Igyekeztem elkapni a pillanatot, amikor ő maga váltana vissza és még előtte vezényszóval ügetésre biztattam.

Volt szabad munka is, ez is jó volt, de Arippo – mivel ki volt rakva a cavaletti állandóan a rudak felé akart orientálódni, hogy átkeljen rajta, ezért a kör adott pontján visszaváltott ügetésre. Ilyenkor magam felé hívtam és vágtát kértem, és a végén az utolsó ügetésnél csatlakoztam hozzá és együtt mentünk át a rudakon. A cavalatti kifejezetten jó volt, tiszta. Körjátékon keresztbe is átmentünk a feladaton körökkel.

Lépésben új megoldást találtunk ki: amikor felém jön, én hátrálok és „”vállat be”L-t kérek utána a pálcának azt a végét teszem elé és viszem lefelé, amit fogok, ő szagolja és ahogy lejjebb viszem a pálcát követi, azaz leengedi a fejét. Legközelebb legalább még egy ilyen alkalom kellene, de úgy, hogy már felülök. Egyébként Arippo nagyon készséges volt és könnyű, úgy tűnt inkább a lovarda területén kívül volt nyugtalan. . .

Hétfőn családdal voltunk Aripponál, legeltettük több, mint egy órát. Szinte meg is unta a végére.

Szerdán a lányok lovagoltak és a végén megnéztük Arippot. Beengedtem a két kapu közé hátha örül, hogy legelhet ott, de félreértette: azt hitte kimegyünk. Tehát ez nem volt jó ötlet tőlem. Visszatessékeltem a karámba, de újra átbújt a zsinórok alatt a két kapu közé és ismét mutatta, hogy várja a közös kinti legelést. Végül megértette, hogy ez ma nem jön össze.

Ezután Csütörtökön hosszan hagytam legelni, míg a lovarda felé jöttünk. Nagyon párás fülledt idő volt, kiadós eső után. A pálya is épp, hogy használható volt – de vágtának nem volt értelme. Szlalomot és cavalettit raktam le, de előtte földről mozogtunk – Arippo nem volt igazán fürge, szuszogott a párában, de jól csinált mindent. Körre szépen fordult ki. A körjáték során a cavalattik között küldtem át úgy, hogy mindig egy másikba kerüljünk. Szabadon is mozgott szlalomban. Nyeregből használtuk a nyakmadzagot is, szlalomban is. Összeszedettsége is eléggé szép volt. A cavalattije nagyon jó volt, tisztán ment át. A nyeregben töltött idő nem volt sok, de a foglalkozás talán elég változatos volt neki. Megint jobban néz ki, a hevedert csak a 3. lyukba tudtam húzni. A kovács sehol, de a patája legalább kopik valamennyire, kezd úgy kinézni, mint egy vadló…

Mindenféle okok nem tudtam Arippoval foglalkozni. Augusztus elsején és hetedikén voltam nála, de csak megnéztem. Elsején vittem nyerget, de nem került sor nyergelésre, csak együtt mozogtunk a nagy karámban. Arippo mindent jól csinált, különösen a szabad-munkája tetszett, készséges, figyelmes volt. Egyértelműen igényli a foglalkozást. Sajnos utána sokáig nem tudtam menni hozzá.

Még mindig nem tudtam elérni a körmölőt, bár Arippo patái még jól bírják.
Reggel mentem, de mire bejöttünk egészen sokan lettek a bértartók és iskolalovasok is. Sajnos ott volt az a ló is akiben nem bízom annyira (illetve a lovasában), tehát kicsit át kellett alakítanom a tervem – amiben hosszú kötélen vágta is szerepelt. Előbb együtt mozogtunk „állj!”-okat gyakoroltunk és a szokott dolgokat. Arippo nagyon készséges volt, de nem siette el a dolgokat. Körön szabadon is mozgott, mögöttem is elment. Utána nyeregből mozogtunk, de a lovasok mozgását figyelmen kellett. Az összeszedettség nem annyira ment most, de mivel feltettem a nyakmadzagot ezzel is gyakoroltunk. Főleg a hátralépés ment jól, amit földről is kipróbáltunk. A nyakmadzagot még folytatni szeretnénk máskor is. Ezután  kimentünk az erdőben. A szokott helyen nem tudtam felszállni, mert telefont kaptam (nem a körmölő..), így egész távol szálltam fel, az elágazásnál. Innen mentem a házak felé is a kis úton vissza. Az árnyas erdőben Arippo sokkal élénkebb volt, mint a pályán, erősen ment, akár vágta is lehetett volna. Nagyon fontos lenne hosszabb terepre vinni, de továbbra sincs megcsinálva a híd. Úgy mentünk vissza. ahogy jöttünk és a karám felé megint legeltettem. Az egyik karámban már levágták a gazt.

06.22. Beköszöntött a valódi meleg, jóval 30 fok felett a hőmérséklet. A kellemes tavaszi, nyár eleji lovagló idő úgy múlt el, hogy nagyon kevéssé tudtuk kihasználni. Ma csak azért mentünk ki a gyerekekkel, hogy lemossuk Arippot. Tegnap csak az útról láttam és társaival bent állt a beállóban. Ma örömmel jött ki és jó esett neki a víz. Utána hempergett és nem ment vissza a beállóban, hanem legelt.

06.23. Ma elég sok lovas mozgott a pályán, néhány olyan is, akivel nem feltétlen akartam egyszerre lovagolni. Az időpont is szokatlan volt, reggel 8-kor már kint voltam a meleg miatt. A megszokott előkészítés után végül a fedelesbe mentünk, ahol egyedül lehettünk, de leraktam két rudat 90 fokra egymástól, L alakban. Ezeken haladtunk át minden módon, de nem lehetett sokat egyben ügetni, mert nagyon felverődik a por. Rövid, de jó foglalkozás volt. Kerestük a közös stílust, én apróságokra figyeltem. Kicsit olyan volt, mint a téli lovazásaink.

06.26. Késő délután mentem ki, de így is meleg volt. Nem szoktam írni, de a nagy szürke mindig leszakítja az alsó, belső bejáró zsinórját. Már vagy tízszer megjavítottam – ma is. Legelés után jöttünk be, tárborosok már nem voltak. A nagy pályán mozogtunk, Arippo talán merevebbnek mutatkozott nyereg alatt (hidegfront közeledik), és én sem találtam a stílus – lehet több idő kell egy-egy foglalkozáshoz. Ma se mentünk nyeregben, de előtte a körjáték szép volt. Vágtát is ment Arippo, szépen csinálta. Egykézzel szlalomot is lovagoltam vele, jól reagált, sőt szavakkal is társítottam a feladatot. Utána lábmosás volt. Előkerült a biciklis kisfiú, aki kicsit zavarólag hatott amikor visszamentünk a karám felé, de csak engem zavart…