Azért ez a cím, mert nem is tudom mikor ültem fel legutoljára (amúgy dec. 2án lovagoltam legutóbb). Vagyis 20 napot nem volt Arippo nyereg alatt (de tizenkétszer voltam nála), ami szokatlan. Nem voltam teljesen jól és úgy gondoltam talán jobb ha ő is spórol az erejével, mert ez a december hidegebb, mint tavaly. Ma is hideg volt a reggel, mínusz 4 fok. Minden fagyott volt. Még a múltkori bálák voltak kint, nem fogyott belőle sok, mert 6 bála, az 6 bála. Nem jött elém, de rögtön jött velem, kötél nélkül. Tettem rá egy takarót is, hogy melegedjen a háta. Almákat tettem le neki a lovarda felé, ezeket meg is ette. A nagy pálya fagyott volt, csak a fedeles jöhetett szóba. Arippo kicsit figyelgetett, sokszor megállt befelé menet. Egész biztos, hogy őzek, vaddiszók lehetnek a közelben csak soha nem látni őket – illetve a vaddisznó tevékenysége szinte mindig látható.

Bent tisztítás után kapott nyerget és kicsit mozgattam a fedelesben. Földről néha nézelődött megijedt, de végül megnyugodott. Felszálltam és inkább csak átmozgattam. Jött osztálylovaglásra kilenc ló, tehát elég zsúfoltam voltunk, de úgy láttam Arippo szívesen megy velük. Bő fél órát így is tudtunk menni. Szépen, könnyedén jött vissza, úgy tűnt tettszett neki, hogy volt egy kicsit változatosabb napja. Arippo alapvetően mozgékony volt, igényelte a mozgást – azt hittem nem így lesz. A végére amikor felment a Nap egészen jó idő lett, a jeges talaj sáros lett.