Végre minden adott volt egy kisebb terephez. Arippo kapott almát és legelészve jöttünk be. A legelési stílusa megváltozott, egyértelműen keresgéli az új füveket. Bent kissé nyugtalan volt, mert valahol hátul deszkákat dobáltak, de csak a hangját hallhattuk. Ez eléggé zavarta a figyelmét körjáték közben is, erősebben kellett neki jeleznem. Pucolás alatt kioldódott a kötele és elindult, de nem ment el, elé tudtam kerülni. Nyergelés közben körjátékoztunk, itt elég szépen ment át vágtába és figyelt rám. Csináltunk némi oldalazást is. Ezután mentünk ki, de nem voltam benne biztos ráülők e, mert még mindig elég nyugtalan, szétszórt volt a figyelme. Az útvonal is olyan volt, hogy biztos voltam benne nem mehetünk végig lovagolva, hanem le kell szállnom. A terv az volt, hogy a templom felé indulunk, de az is biztos volt, hogy nincs elég idő oda és vissza menni, csak felserítjük az útvonalat ameddig tudjuk. Így is lett. Az erőben szálltam fel és innentől Arippo hátán mentem a kerülő úton (majdnem végig ügetve) a magaslesig. Innen lépve-ügetve mentem addig ahol fordul az út, és innen vezettem. Az út itt már nagyon keskeny, mellette mély, meredek vízmosás. Arippo itt erősen a lába elé nézett és teljesen jó volt a figyelme, koncentrált.
Az út többnyire emelkedett így erősen szuszogott. Lóhátról meglovagolni ezt az útvonalat eléggé nagy kihívás, talán egyszer megoldjuk úgy is, de most azért sem ültem volna fel rá, mert nem akartam emelkedőn eröltetni felfelé úgy, hogy még téli szőre van. Volt olyan szakasz, ahol úgy vezettem, hogy ő ment a vízmosás egyik oldalán, én a másikon – annyire nem volt hely. Eléggé könynen lehetett tájékozódni és végül elértük a piros jelzést, innentől kevésbé tűnt emelkedősnek az út, talán innen lehetne újra felülni. Itt még mentünk egy kicsit előre és visszafordultunk.
Ugyan úgy jöttünk vissza, de persze itt most ereszkedni kellett. A keskeny szakaszok visszafelé is nagy figyelmet igényeletek, koncentrálnunk kellett. Végül felszálltam egy olyan szakaszon, ahol már nem volt annyire keskeny az ösvény és így nyeregben mentünk az ismert úton ki az erőből, fel a domboldalra legeni. Az erdőben némi vágtát is mentünk, mert úgy gondoltam Aripponak jól esne ennyi óvatkoskodás után és át is tudja magát mozgatni kicsit a sok emelkedő és lejtő után. Egészében szép, de nehéz útvonal az, biztos, hogy nem kell feltétlen nyeregben menni végig. A domboldalon még legeltünk, örültem, hogy Arippo nem izzadt meg nagyon, jól osztottuk be az erőnket. Innen egyenesen a karámjába vittem. Egyértelműen éledezik a természet, a fák (bár az erdő teljesen átlátható még) és a fű is.
