Címke: terep

Nitro

Közzétéve Szerző:

Ketten

Ma ismét Aripponál jártam és lényegében ugyan azt csináltuk, mint múltkor. Most nem jött elém, hanem én mentem hozzá, de rögtön követett – ekkor nyerített is. Hagytam legelni, ahogy befelé jöttünk, kifejezetten a pásztortáskát keresi még mindig, van belőle bőven. Arippo teljesen szakértő a legelésben, ha sokáig figyelem nem csak tanulni lehet tőle, de szinte én is harapnék a fűből olyan jó étvággyal legel. Van, hogy direkt csak egyféle nővényt eszik, és van, hogy vegyesen szedi – teljesen egyértelmű a szándékossága. Legelés közben könnyű jelzésekre követett, sőt szokszor jelzés nélkül is. Bent patatisztítás és kefélés következett. Már majdnem vége a vedlésnek. Valamit szereltek hátul és Arippot zavarta a zaj. Általában véve erősen kifelé irányult a figyelme. Most is mozgattam földről és a vágtába ugrásai már sokkal moderáltabbak, voltak kifejezetten szépek is. Jó erővel, dinamikusan rótta a köröket. Ezután mentünk nyergelni, ahogy jött vele halkan nyerített nekem – lehet, hogy örült, mert azt gondolta máris megyünk ki… Mentem vele nyereg alatt is, de ebből már kevesebbet, mint múltkor, mert nem volt sok időnk. Inkább kimentünk az erdőbe és hasonlóan a múltkorihoz ismét különféle vágtaszakaszokat iktattunk be. Tempó most is volt, de már itt is sokkal rendezettebb volt minden. Végül gondolkodtam, hogy ne menjünk e még egy kört, de végül úgy döntöttem legyen inkább elég idő a legelésre is. Felmentünk a dombra – ezúttal lépésben – és le is szálltam. Válogatva legelt, de ő határozta meg hol és meddig. Közben lényegében magától ment visszafelé a karámja irányába. A legelésén látszott, hogy nem volt teljesen nyugodt. Kb. 10 másodperc legelés után mindig felnézett és valami távoli hang vagy mozgás irányába nézett. Sokszor nem tudtam mit néz. A figyelme még mindig távoli dolgokra fókuszált. Több év tapasztalata alapján mondhatom, hogy ilyenkor nincs jó hangulata. Lényegében három állapota lehetséges: van hogy teljesen befelé figyel ilyenkor könnyű bodywork-özni vele, van olyan, amikor egyértelműen rám figyel, én vagyok a fókuszában – ez az ideális – és van hogy nagyon messzi dolgokra fókuszál. Ez utóbbi a legkevésbé jó állapot, ilyenkor a legelése sem nyugodt. Például messze tőlünk valahol kutyák ugattak mögöttünk, erre hosszan hátranézett. A karámjánál nyergeltem le , itt fejeztük be és beengedtem. Vágtával ment ki.

Portré

A két karám között új elválasztót csináltak, Azok a lovak, akik eddig kijárkáltak most meglepve állnak a kerítésnél…

All in one

Közzétéve Szerző:

Ma reggel sikerült egy hosszabb látogatás keretében eléggé sokféle dolgot csinálnunk. Legelészve jöttünk be, ahol tisztítás következett – Arippo már nagyon vedlik, de az idő hideg, kb 3 fok volt. A szépen boronált, friss pályán mindenképp mozgatni akartam előbb Arippot, mert ilyenkor a legnagyobb a mozgásigénye egész évben. Először együtt mozogtunk, utána hosszú kötélen körjátékot csináltunk – egyfajta futószárazást. Arippo jól reagált a jelzéseimre, bár a vágtába ugrása kissé heves volt. Igyekeztem a jármódokat változatosan megválasztani felfelé és lefelé is. Miután ez mindkét kézre megtörtént – közben egyszer pihenésként trágyát takarítottunk – nyergelni kezdtem, ezt is kis mozgatásokkal.

A pályám nyeregben

Ezután indítottam a mérést (ezúttal remekül mért) és felszálltam. Arippo jó ütemben, ruganyosan mozgott ügetésben, szép íveket lehetett vele lovagolni. Nem akartam vágtát, csak ha ő ajánlja. Kicsit babráltam a kanyar előtt a szárakat és reagált is rá, szépen beugrott. A végén a helyben maradás nem volt igazán rendben, de tavasszal ez is belefér. Közben elkezdett esni az eső. Elindultunk az erdőbe, de nem akartam sokat nyereg alatt dolgoztatni Arippot, így a végcél a legelés volt a dombon. Felültem, (0) és az erdőben útvonalvariációkat mentünk, az első elágazásnál ő választott (1). Arippo dinamikusan, szuszogva ment az emelkedős úton ügetésben is. A kerülő úton vágtát is mentünk – ez a legalkalmasabb erre. Elmentünk a házakig többnyire ügetésben. (Az ügetésbe így indul: Arippo egy kettyintésre hátrafordítja a jobb fülét, a másodikra a balt és üget). Többfelől ugattak a kutyák, nem lehetett tudni a visszaverődés miatt hol sétáltatnak, de végül nem láttunk kutyásokat. A Golgotán új képek vannak (3), legközelebb lefényképezzük. Valószínűleg egy lovas társunk levágott pár ágat a házak felé vezető úton, ezért jól lovagolható lett, akár vágtában is. Az eső esett, de a talaj nem lett csúszós, de a lejtőn nem ügettünk. Meg akartam mutatni Aripponak azt is hogy nem feltétlenül megyünk mindig a hegy irányában (mint az elmúlt két alkalommal) ha erre jövünk. Még mindig jó iramban érkeztünk ki az erőből. Arippo gond nélkül ment fel a dombra – ahol múltkor vágtatott (4) – de most lépésben. Egy vaddisznótúráson gond nélkül átment. Fent a lovaktól és a kutyáktól nem ijedt meg, bár volt egy pillanat amikor összerezzent. A tömör kapuhoz érve  az egyik kutya hajtani kezdte az egyik frízt. Itt már leszálltam és legeltettem (5).

Érdekes, hogy Arippo minimális felszólításra jött velem, amikor kértem. Itt már nő az a lucerna-féleség amit szeret, hagytam enni. A karámjánál nyergeltem le. És meglett a kötőfék is. A másik lovon van, aki átjárkál a másik karámba. Levettem róla mielőtt hazamentem. Egy órát mentünk nyeregben, Aripponak belefért volna több is, de mivel rég mentem (legutóbb márc.22-én a hegy felé) nem akartam hirtelen terhelni. A földi mozgatással együtt bő 4 km-t mentünk. Így, hogy naponta edzek otthon nem éreztem semmilyen fáradságot a lovaglástól, pedig mostanában nem sikerült rendszeresen felülnöm. Az erdőbe még mindig messze ellátni.

Nem csak a szőre nagy…

Közzétéve Szerző:

Elkezdődött a vedlés, de Aripponak nem csak a szőre nagy még, de a menőkedve is.  Ugyan arra mentünk, mint 13-án, de ahhoz képest teljesen új nővények vannak ott ahol az utat befejeztük. A lovardába csak megtisztítottam és nyergeltem, majd rögtön indultunk az erdőbe. Arippo élénk volt, menőkedve nagy, de ez a terep jellegzetességei miatt nem kerülhetett előtérbe. A szokott módon le is szálltam a keskeny szakaszokon. Most, hogy ismerjük az utat sokkal hamarabb értünk oda, ahol múltkor visszafordultunk. Ezúttal kicsit tovább mentünk, és találtunk is egy rövidebb utat, egy utcát, ami lehetővé teszi, hogy nem kell olyan magasra menni. Itt jöttünk vissza.

De előtte találtunk egy kellemes utat, amit fel akartunk deríteni, de kutyákat hoztak szembe (5-6), így visszafordultunk. Ezután megtaláltuk azt a pontot, ahol át kellene váltanunk (egy rövid, de meredek lejtőn) egy olyan útra, ami már a célunkhoz vinne. Innen fordultuk vissza és majdnem ugyan úgy jöttünk hazafelé. Arippo visszaúton is élénk volt, de az erdőben nem akartam hogy vágtasson, mint múltkor – ne szokja meg. Viszont felfelé a dombra  – ahol lépésben szoktunk menni – vágtában ment, de hagytam neki, mert éreztem, hogy a hegymászás után jól esne neki. Nagyon magabiztosan ment felfelé a hepehupás domboldalon. Így értünk a legelőhelyre, ahol teljesen új növények bújtak elő hétfőhöz képest. Sikerült most is elérni, hogy Arippo ne izzadjon meg. A nap nem sütött, de kellemes az idő, kicsit talán párás. A mai terep és a múltkori – ami lényegében egy és ugyan az – voltak az eddigi legnagyobb szintkülönbséggel járó terepeink. A táv most is kb. 5km volt.

Tegnap annyira volt csak időm, hogy pár almát átdobáltam neki az árkon.

Első mini-terep

Közzétéve Szerző:

Végre minden adott volt egy kisebb terephez. Arippo kapott almát és legelészve jöttünk be. A legelési stílusa megváltozott, egyértelműen keresgéli az új füveket. Bent kissé nyugtalan volt, mert valahol hátul deszkákat dobáltak, de csak a hangját hallhattuk. Ez eléggé zavarta a figyelmét körjáték közben is, erősebben kellett neki jeleznem. Pucolás alatt kioldódott a kötele és elindult, de nem ment el, elé tudtam kerülni. Nyergelés közben körjátékoztunk, itt elég szépen ment át vágtába és figyelt rám. Csináltunk némi oldalazást is. Ezután mentünk ki, de nem voltam benne biztos ráülők e, mert még mindig elég nyugtalan, szétszórt volt a figyelme. Az útvonal is olyan volt, hogy biztos voltam benne nem mehetünk végig lovagolva, hanem le kell szállnom. A terv az volt, hogy a templom felé indulunk, de az is biztos volt, hogy nincs elég idő oda és vissza menni, csak felserítjük az útvonalat ameddig tudjuk. Így is lett. Az erőben szálltam fel és innentől Arippo hátán mentem a kerülő úton (majdnem végig ügetve) a magaslesig. Innen lépve-ügetve mentem addig ahol fordul az út, és innen vezettem. Az út itt már nagyon keskeny, mellette mély, meredek vízmosás. Arippo itt erősen a lába elé nézett és teljesen jó volt a figyelme, koncentrált.

Az út többnyire emelkedett így erősen szuszogott. Lóhátról meglovagolni ezt az útvonalat eléggé nagy kihívás, talán egyszer megoldjuk úgy is, de most azért sem ültem volna fel rá, mert nem akartam emelkedőn eröltetni felfelé úgy, hogy még téli szőre van. Volt olyan szakasz, ahol úgy vezettem, hogy ő ment a vízmosás egyik oldalán, én a másikon – annyire nem volt hely. Eléggé könynen lehetett tájékozódni és végül elértük a piros jelzést, innentől kevésbé tűnt emelkedősnek az út, talán innen lehetne újra felülni. Itt még mentünk egy kicsit előre és visszafordultunk.

Ugyan úgy jöttünk vissza, de persze itt most ereszkedni kellett. A keskeny szakaszok visszafelé is nagy figyelmet igényeletek, koncentrálnunk kellett. Végül felszálltam egy olyan szakaszon, ahol már nem volt annyire keskeny az ösvény és így nyeregben mentünk az ismert úton ki az erőből, fel a domboldalra legeni. Az erdőben némi vágtát is mentünk, mert úgy gondoltam Aripponak jól esne ennyi óvatkoskodás után  és át is tudja magát mozgatni kicsit a sok emelkedő és lejtő után. Egészében szép, de nehéz útvonal az, biztos, hogy nem kell feltétlen nyeregben menni végig. A domboldalon még legeltünk, örültem, hogy Arippo nem izzadt meg nagyon, jól osztottuk be az erőnket. Innen egyenesen a karámjába vittem. Egyértelműen éledezik a természet, a fák (bár az erdő teljesen átlátható még) és a fű is.

Nagyobb

Közzétéve Szerző:

2022.10.18. Eddigi legnagyobb vállalkozásunkra került sor itt.

Útvonal. 9km.

2022.10.17. „Csak” legelés volt, de bőven volt több, mint egy óra is .

Sűrített élmény

Közzétéve Szerző:

2022.10.12. Ma is idő hiányában csak kisebb terepet mentünk. A szokásos lépések után (legelés, nyergelés, mozgatás) az erdőbe indultunk. Alaposan bejártuk az ismert útjainkat, de így is csak 41 percet és 3km-t mentünk. Jó volt, de rövid volt. De előtte beszéltünk egy lovassal, aki már hosszabb ideje itt van, ismeri a környéket és megosztott vele néhány útvonalat, amitől új perspektívát kapott a terepre járásunk.

2022.10.11. Ma legeltünk több, mint egy órán át…

 

És eljött a nap, amikor….

Közzétéve Szerző:

…amikor végre terepet mehetünk. Végre olyan idő volt, amilyennek ilyenkor lennie  kell. Nem volt se hideg,  se meleg, szépen sütött a nap és szél sem volt.  Arippo szívesen legelt amíg behoztam. Épp patkolás volt, de semmilyen érdeklődést nem mutatott. Nyergelést követően rögtön mentünk is – bár kicsit mozgattam körön mielőtt heveder húztam. A híd után szálltam fel és ketté osztottam a rendelkezésre álló időt: 70 percet mehettünk távolodva. Vágtát is beiktatva értünk a főúthoz. Arippo jó iramban ment, figyelmesen. Könnyen átkeltünk és folytattuk az utat, amely során megnéztük azt az utcát, amin korábban a másik irányból jöttünk. Megtaláltuk az összetört üveget, ami miatt Arippo egyszer megijedt itt. De a nap most sokkal lejjebb jár,  most észre sem vette. Lépésben szívesen legelt, kóstoltam a füvet,  erről majd télen leszokunk, most nem figyelmeztettem. Még elmentünk a szőlők irányába is egy olyan úton, amin eddig nem jártunk.  A szőlő elég elhanyagolt volt most, senki nem dolgozott benne. Innen fordultunk vissza és miközben a fő út irányába mentünk kisebb felderítéseket tettünk, hogy legközelebb merre menjünk majd tovább.  A fő út után könnyedén haladtunk, visszafelé már kevesebbet legelt. Egy kutyás miatt egészen felmentünk a repülő tér felé, hogy ne lássanak minket, ettől függetlenül ugyan úgy jöttünk vissza, ahogy kimentünk.

Útvonal és hangulat