…amikor végre terepet mehetünk. Végre olyan idő volt, amilyennek ilyenkor lennie  kell. Nem volt se hideg,  se meleg, szépen sütött a nap és szél sem volt.  Arippo szívesen legelt amíg behoztam. Épp patkolás volt, de semmilyen érdeklődést nem mutatott. Nyergelést követően rögtön mentünk is – bár kicsit mozgattam körön mielőtt heveder húztam. A híd után szálltam fel és ketté osztottam a rendelkezésre álló időt: 70 percet mehettünk távolodva. Vágtát is beiktatva értünk a főúthoz. Arippo jó iramban ment, figyelmesen. Könnyen átkeltünk és folytattuk az utat, amely során megnéztük azt az utcát, amin korábban a másik irányból jöttünk. Megtaláltuk az összetört üveget, ami miatt Arippo egyszer megijedt itt. De a nap most sokkal lejjebb jár,  most észre sem vette. Lépésben szívesen legelt, kóstoltam a füvet,  erről majd télen leszokunk, most nem figyelmeztettem. Még elmentünk a szőlők irányába is egy olyan úton, amin eddig nem jártunk.  A szőlő elég elhanyagolt volt most, senki nem dolgozott benne. Innen fordultunk vissza és miközben a fő út irányába mentünk kisebb felderítéseket tettünk, hogy legközelebb merre menjünk majd tovább.  A fő út után könnyedén haladtunk, visszafelé már kevesebbet legelt. Egy kutyás miatt egészen felmentünk a repülő tér felé, hogy ne lássanak minket, ettől függetlenül ugyan úgy jöttünk vissza, ahogy kimentünk.

Útvonal és hangulat