Három fok is elég

Az elmúlt napokban viharos, hideg szél fújt, Arippohoz nem tudtan menni – más okok miatt. Ma végre szélcsend van, zavartalanul süt a nap és a 3 fok is elég ahhoz, hogy jó idő legyen. Sétát terveztem mára, az egyik lehetőség a rét felé, a patakon túlra szólt, a másik az volt, hogy ismerkedjünk tovább a domboldalon  lévő útvonal lehetőségekkel.  Ez utóbbit választottam. Arippo kapott néhány almát, jól néz ki, szerencsére nem gyulladt be a szeme a szél miatt. Talán mostanra szokta meg igazán ezt a helyet, a tartást amióta itt vagyunk ezen a helyen.

Rögtön indultunk is, de ezúttal az ellenkező irányba. A házak mellett eléggé sokat legelt, mert talált egy olyan területet, ahol hosszúszárú a fű és illatos. Később elmentünk a telkek mögött – ahol valaha nem lehetett elmenni – azután beforultunk újra a házak felé. De rögtön lefordultunk az erdő irányába, mert ki akartam váltani azt a szakaszt, ahol rossz az utca. Meg is találtam a régi árkunkat, de most is úgy találtam, hogy túl meredek viszont túl keskeny is ahhoz, hogy lóval járható legyen. Néhány méterrel arréb találtam egy átkelési pontot ahol már alig volt árok. Mentünk tovább az erdőben és megtaláltuk a stációkat. Innen egy út vezet fel, elindultunk rajta, de annyit nem mentünk rajta, hogy kiderüljön hova vezet. Aripponak nem feltétlen tetszett, hogy hegynek felfelé megyünk, pedig nem volt meredek. Mivel nem ez volt a terv inkább kanyarodtunk egyet az erdőben és az ismert úton térünk vissza a dombtetőre. Itt megint a telkek mögé mentünk és innen ugyan úgy mentünk haza, ahogy jöttünk.

Új utakon

Arippo patáit még a karám két kapuja között kipucoltam. Egyébként éppen evett, de rögtön követett. Nem terveztem a lovaglást, mert azt jobban elő kéne készíteni, mégis az erőnlétünk kedvéért nagyobb sétát terveztem. Az erdő felé indultam, Arippo csodálkozott is, hogy nem a szokott irányba megyünk. Az erdőben jobbra tértünk le, amit már rég csináltunk. Az ösvény kicsit megváltozott, pl. kidőlt fát került meg az út. Így értünk a lakott részhez (1 km), itt egy rövid szakaszon kicsit rossz volt az út, de megoldottuk. Találkoztunk egy elakadtautóval, de elfértünk mellette. Így érkeztünk a dombon lévő telkek felső végére. Egyszer már jártunk erre, de évekkel ezelőtt. Most eléggé ki volt tisztítva az út, kényelmesen lovagolható is lenne. Felértünk a domb végére és itt is azt láttuk, hogy a régivel ellentétben a itt is kitisztították a kerítés melletti utat – itt is jól lehetne menni lóháton.

 

Miután végigmentünk itt lényegében új területre értünk, amely szintén járható lovaglással. Itt legeltünk egy kicsit, majd lassan tovább indultunk a kissé lejtős úton. Ekkor már visszafelé mentünk és Arippo meglehetősen nyugodt volt. Két kilométer után fordultunk az ismert utunk irányába, amely a dombra vezet. Végül az ismert helyünkön is legeltettem Arippot, hogy valami ismert elem is legyen a programba. Végül innen mentünk vissza a karámjához.

Ezzel egy nagyon jól lovalgolható útvonalat találtunk, jó lenne majd újra bejárni gyalogolva és a jövőben lovaglással is.

Furcsa idő

2025 első látogatásakor nem lett felülés. Melegfront van, 6-8 fokkal. Nem tudom mi ennek a magyarázata, de ilyenkor valahogy nagyon távolról is érkeznek hangok és Arippo figyelmét ez erősebben igénybe veszi. Így volt ez a szigeten is, de most értettem miért élénkebb ilyenkor. Tehát nem volt nyergelés, a nagy pálya is még fagyott volt, de ahhoz túl jó idő volt, hogy a fedelesben legyünk. Másrészt öt napja jártam nála és akkor sem lovagoltam, így több dolog is arra mutatott, hogy nem kell ma még felülni.

Kihoztam, lepucoltam, patát tisztítottam és kijöttünk ide, ahol hagymaillatú a fű. Azzal együtt, hogy viszonylag korán kezdődött a tél és eléggé hideg idők vannak, Arippo jól néz ki. A szénán kívül továbbra sem kap kiegészítést, de nagyon gondolkodom rajta, hogy kaphatna néha. Kicsit a farán lehet látni, hogy fogyott.

Új híd épül ott, ahol legelünk, elvileg fém szerkezetű és nagyon remélem, hogy lóval is át lehet menni rajta majd… Tudnánk vele rövidíteni a kedven útirányunk felé. Közben feltámadt a déli szél és idő sem volt annyi, hogy tovább távolodjunk, inkább legeltettem. Arippo jelezte mikor szeretne visszaindulni. Sikerült kicsit feltörnöm a jeget a kádban, mert mielőtt kivittem inni akart csak nem tudtam áttörni a jeget. Most ivott

2025

Napok óta sűrű köd van, kb. 80 méterre lehet ellátni. Mínusz 3 fok van, de hidegebbnek érződik. Kivittem a karám mellé, ahol almákat is kapott. Kb. egy órát legeltünk, jól van.

Lóháton

Azért ez a cím, mert nem is tudom mikor ültem fel legutoljára (amúgy dec. 2án lovagoltam legutóbb). Vagyis 20 napot nem volt Arippo nyereg alatt (de tizenkétszer voltam nála), ami szokatlan. Nem voltam teljesen jól és úgy gondoltam talán jobb ha ő is spórol az erejével, mert ez a december hidegebb, mint tavaly. Ma is hideg volt a reggel, mínusz 4 fok. Minden fagyott volt. Még a múltkori bálák voltak kint, nem fogyott belőle sok, mert 6 bála, az 6 bála. Nem jött elém, de rögtön jött velem, kötél nélkül. Tettem rá egy takarót is, hogy melegedjen a háta. Almákat tettem le neki a lovarda felé, ezeket meg is ette. A nagy pálya fagyott volt, csak a fedeles jöhetett szóba. Arippo kicsit figyelgetett, sokszor megállt befelé menet. Egész biztos, hogy őzek, vaddiszók lehetnek a közelben csak soha nem látni őket – illetve a vaddisznó tevékenysége szinte mindig látható.

Bent tisztítás után kapott nyerget és kicsit mozgattam a fedelesben. Földről néha nézelődött megijedt, de végül megnyugodott. Felszálltam és inkább csak átmozgattam. Jött osztálylovaglásra kilenc ló, tehát elég zsúfoltam voltunk, de úgy láttam Arippo szívesen megy velük. Bő fél órát így is tudtunk menni. Szépen, könnyedén jött vissza, úgy tűnt tettszett neki, hogy volt egy kicsit változatosabb napja. Arippo alapvetően mozgékony volt, igényelte a mozgást – azt hittem nem így lesz. A végére amikor felment a Nap egészen jó idő lett, a jeges talaj sáros lett.

Hidegben

12.23. A lányokkal megnéztük Arippot, de nem csináltunk semmi extrát, mert hideg, saras, kellemetlen idő volt. A lovak felfokozott állapotban voltak (Arippo mindig kivétel…) , óvatosnak kellett lennünk, mert az egyik domináns ló rám is ágaskodott. Az izgalom oka az volt, hogy etetés készült, meg is vártuk és a lovak 6 bálát kaptak. Sajnos nem voltak túl jó minőségűek, de így bőven tudnak rendeződni, nem lesz vita az evés körül. Boldog Karácsonyt, Arippo!

12.22. A lányok lovagoltak, addig gyorsan megnéztem Arippot, milyen a szeme. Sajnos szeretett volna kijönni, de most nem lehetett. Át is bújt a belső lezáró zsínórok alatt – de szerencsére megértette, hogy ez most nem jön össze. A szeme jól van.

12.19. Ma mindenképp látni akartam Arippot a szeme miatt. Előző este csináltam egy kísérletet,  bár nem vagyok jó az ilyesmiben: annyit tettem, hogy este elképzeltem, hogy Arippo szeme meggyógyul. Az árkon keltem át, hogy időt spóroljak és már messziről meglátott – nyerített és jött. Nagy meglepetésemre a szeme szinte teljesen jó lett. Lehet, hogy tényleg a szél volt az oka, bár most is fújt valamennyire.  Tehát nem kell megmutatnom holnap az álltorvosnak. Legeltünk a karámmal párhuzamosan, itt még bőven lehet találni jó részeket. Viszont ismét szelesebb napok  és változékony idő jön újra. Vajon milyen lovas programokat tudunk még csinálni idén?

Szél, szem

Időnként erős szélrohamok jöttek, de mégis felmentünk a dombra. Könnyedén követett, de kicsit elé kellett mennem. Éppen nem evett – pedig 3 bálájuk is van – de kifelé menet megállt az egyiknél (ehhez még senki nem nyúlt hozzá). Sajnos Arippo jobb szeme most is begyulladt kicsit, nem örülök neki , de egyelőre nem avatkozom be. Ha el áll a szél javulnia kell. Arippo egyébként kissé nyugtalan volt, de jól elvoltunk, hosszasan legelt. Volt egy epizód is. Ahogy kissé tovább mentünk eléggé messze kijött egy ember három kutyával a bokrok közül. Hiba voltak messze és hiába távolodtak Arippot az eset mégis felzaklatta. Még akkor is figyelgetett, amikor már teljesen eltűntek. Elindultunk vissza, de még akkor is visszanézegetett. Bent a a karámban annál a bálánál folytatta az evést, amelyiknél kifelé menet megállt. Azt látom rajta, hogy van igénye az aktivitásra, mégis talán bodywork-öt tervezek neki legközelebbre – meglátjuk… Először nekem kéne jobban lennem, mert nem vagyok teljesen jól.

Meleg, napsütés

Ma kifejezetten kellemes idő volt, 10 fok körül, a nap is sütött. Lovagolni is lehetett volna, de nem vagyok teljesen jól, inkább úgy döntöttem nem ülök fel. De a földi mozgatást is elengedtem.  Arippo nem jött elém, de könnyedén  követett. Kint cickafark-féléket keresett és lassan mentünk a lovarda felé. Bent megtisztítottam  és alaposabban megnéztem – szerintem nem néz ki rosszul, bár vesztett a súlyából. Patatisztítás is volt, Arippot nem kellett kikötni, teljesen nyugodtan állt. Szél volt, és ebben az időben kissé feszült szokott lenni, nézelődött is. Ilyenkor az alsó ajkát behúzza (feszes is ha megérintem) és keletkezik rajta egy gödör – le is fényképeztem. Eléggé jellegzetes és ilyenkor nem érdemes lovazásban gondolkodni vele.

Piros nyíl jelöli a gödröcskét, amit szerencsére ritkán látni….

 

Terepen mégis könnyedén jött. Azt találtam ki, hogy menjünk a telep felé, mert ott jó a fű, jobb mint a dombon. Eleinte az erdőben akartam menni egy kört és úgy a dombra, de ez jobb programnak tűnt. Arippo meg is értette és örült  a legelési lehetőségnek. Itt most is jó a fű és még mindig kicsit hagyma illatú. Eleinte gyakran nézett fel a legelésből, de később már teljesen nyugodt volt. Legalább egy órát voltunk itt, de nem néztem az órát, lehet, hogy többet. Az idő is kellemes volt.

Aztán lassan visszaindultunk, Arippo könnyedén jött. Bent újra kitisztítottam a patáit és már legelés nélkül, szabadon követett a karámjáig. Most 4 bála is van egyszerre a karámjukban, de Arippo inkább inni ment.

Eső…

12.15. Sajnos nem vagyok teljesen egészséges, így nem tudok lovazni, de még legeltetni sem. Ma csak az útról láttam Arippot.

12.12. Ma csak az útról láttam Arippot. Bár bőven volt takarmányuk, ő inkább külön legelt.

12.11. Rövid látogatás volt ma, legelés a karám mellett, sötétedés előtt… Arippo szívesebben ment volna az üres telekre, de az egy ideje már tilos. Most soványabbnak láttam Arippot, gondolkodom mivel egészíthetném ki még a táplálkozását. Úgy tűnik idén télen kevesebb a legelnivaló is, nem olyan a növénytakaró, mint a korábbi években.

12.10. Ma hosszabban találkoztunk, vittem almákat is. Arippo szivesen jött ki, megállapítottam, hogy jól néz ki, a kedélye is jó, sőt talán fizikailag is igényelne aktivitást. Kivittem a takarót is és amíg legelt le volt takarva. Éppen nem esett az eső, tehát tudott így száradni. Szokatlan napszakban voltunk kint, 4-kor már be kellett fejeznünk a legelést, mert majdnem sötét lett. Újabb csapadék, hó jön, és nulla fok körüli idő.

12.09. Hétfőn egész nap esett az eső, lassan, de biztosan eláztatott mindent. Hetekre el lehet felejteni a terepet, de a pályát is. Arippot csak az útról láttam. Nincs hideg éjjel sem.

heti

12.04. Ma felsétáltunk Arippoval a dombra. Az árkon keltem át és amikor meglátott nagyon hosszan nyerítve indult felém. Azért akartam felvinni, mert múltkor – úgy éreztem – arra ment volna. Most is könnyedén vette arra az irányt, de a dombtető már nem nyújtja azt legelésben mint régen. Rendezték a telkek mentén a növényeket, azok a kedvencek amiket Arippo szeret talán feljebb vannak az úton, de Arippo nem akart tovább menni. Itt is megtalálta, amit keresett. Közben jöttek három kutyával, ami szokatlan erre felé ebben az órában. Pórázra vették őket, ami nagy dolog, bár Arippot semmilyen szinten nem érdekelte. Arippo határozta meg mikor megyünk vissza. A domb és a karámok közötti erősávot most is – ahogy már az elmúlt hónapokban – nézegette, nyilván őzek lakhatnak itt. Rengeteg volt a vaddisznó túrás is. Jót legeltünk, Arippo jól néz ki. Szeretnék egy olyan időszaktot csinálni, hogy váltogatom a lovaglásos aktivitásunkat egy-egy Masterson kezeléssel, tehát lenne egy konkrét tematika. Jó lenne kipróbálni, de ehhez az kéne, hogy egyenletesen tudjak járni hozzá.