Sajnos nem vagyok teljesen jól, nem tudok lovazni még földről sem, de kijöttem Arippohoz. Arippo nem jött elém – éppen emésztett – de örült nekem, pedig almát most nem hoztam. Nagyon érdekelték az olajok amiket még otthon feltettem magamra (dōTERRA), szagolgatta és azt követően rengeteget ásított. Trágyázott is szépet. Talán ki lehet jelenteni, hogy jól telelt. Talán ez az első tavaszi nap, a nap süt, a talaj jó, kilenc fok van. Valamilyen madarat elkapott valami a legelőn, de nem derült ki mi lehetett, mert csak a fehér tollai vannak meg. A hét második fele esős lesz, tehát kérdéses mit tudunk csinálni, ha jobban leszek
Új stílusú legelészés
Arippot megvendégeltem almákkal, azután elindultunk a domb felé és azt terveztem, hogy megyünk egy kört és közben meg-megállunk legelni. De Arippo már az első elágazásnál jelezte, hogy ő nem a dombra vezető úton menne, hanem egy másikon oldalt, amin még soha nem mentünk. Nekem is tetszett az ötlet, bár nem derült ki, hogy ez egy telek, vagy egy utca, mindenesetre jó járható volt. Átértünk a párhuzamos utcára ahol viszont nehezen tudtam Arippot rávenni, hogy folytassuk az utunkat. Az volt az érzésem, hogy vissza akar fordulni. De végül tovább mentünk, de az út minősége itt nem nekünk való, nem fogunk erre járni. Hamar elértük azt az útszakaszt, amit már ismertünk, itt keződődnek a házak. Arippo itt legelésre alkalmas helyet talált és teljesen új lendülettel legelt. Egyértelmű volt, hogy érzi a tavasz közeledtét, szaporán, szinte kapkodta eszik ilyenkor, míg máskor nyugodtan válogat. Eleinte még azt terveztem tovább indulunk, de végül a legelés mellett döntöttem – nem volt értelme erőltetni a sétát. Mindössze kb. 600 métert távolodtunk el a karámjától és legalább fél órát legelt.
A takaró rövid története
Érkezésemkor nagy meglepetésemre nem volt Arippon takaró és a karámban sem találtam meg. A lovardába behozta valaki és kiderült valahogy leszedte magáról, de az nem derült ki hogyan tudta ezt kivitelezni, mert a szügynél a csatt sértetlen volt, és a farokrépa alatti csomó sem volt megbontva. Ebből arra következtettem, hogy talán mégis túlzás a takaró, azért is, mert nem lehet jól felügyelni és igazából nem alkalmas arra amire használom, mert nem is vízlepergetős. Tehát egyelőre nem tettem vissza…
A hideg kitart
Tegnap Arippo – életében először – 0-24 órás takarót kapott. Alapos mérlegelés után úgy döntöttem, hogy próbáljuk meg, mivel a következő napokban minden éjszaka mínusz 6-8 fok körül lesz a hőmérséklet. Azért az már mégis hideg, és nappal is alig lesz plusz 1-2 fok. Egyébként annyira nem vagyok híve a takarónak így, hogy a ló annynira nincs szem előtt, de naponta tudom ellenőrizni. Tehát feltettem a takarót, amit másnap ellenőriztem, csak kicsit volt oldalt fordulva, mert feküdt benne. Egyébként Arippo vigyáz a dolgaira, más gond nem volt vele. Még annyit akarok megcsinálni, hogy az alját össze lehessen kötni, mert a tépőzár nem tartja meg. Valami könnynű zsinórral megcsinálom hamarosan. Egyébként több ló is takaróban van. A másnapi ellenőrzésen úgy éreztem Arippo értékelte a takarót, jól esik neki. Egyébként figyelni kell azért is, mert nem vízlepergetős, tehát ha csapadék van nem lesz jó, le kell venni. Még a szél is okozhat gondot, ezt is figyelni kell. Egyelőre nem lesz csapadék, de marad a hideg legalább a következő 5 napban. Tavaly ilyenkor már nem volt ennyire hideg, bár megfigyelésem szerint mostanában mindig a tél vége a problémás hideg idő szempontjából. Természetesen a látogatások alkalmával Arippo almákat is kapott. Nem hoztam ki és nem is tervezek neki munkát, de talán a napokban elmegyünk sétálni, legelni…
Hidegben
02.11. Ma jött a kovács, megtörtént a körmölés. Előző nap kicsit emelgettem Arippo lábait a karámban, mert a múlt alkalommal nem volt valami fényes a viselkedése. A körmölés reggelén eléggé hideg volt, mínusz 6-7 fok…. Arippo ezúttal csak az első lábánál volt feszültebb, lehet elszokott a reszelő és a fogó hangjától. Ezután kifogástalan volt a viselkedése. Könnyedén, lendületesen jött vissza a karámba, ahol kicsi vágtát is ment, szerintem tettszett neki az új patája. Szóval 10/8 pontot kapott a viselkedésére.
02.06. Arippo almákat kapott és fotókat készítettem vele a lóasszisztálta képzésemhez – ügyes volt.
Nyeregben
A szél alapos munkát végzett a hétvégén, alig volt sár a lovardában és környékén. Viszont hideg van újra, bár süt a nap. Arippo feküdt amikor megérkeztem, de nem akartam felkelteni. Ő viszont nemsokára felkelt, pedig nekem megfelelt, hogy így ücsörögjünk. Jött velem és almákat kapott a lovarda felé, amelyeket most is sorban helyeztem el út közben. Arippo soványabbnak tűnt, tavaly ilyenkor talán jobban nézett ki. Sokszor megállt, nézelődött. Bent pucolás és nyergelés után mozgattam – egy másik lovat közben futószáraztak, de ez minket nem zavart. Mozgattam földről, alap dolgokat ellenőriztünk, mint megállás-elindulás, körjáték, oldalazás. Kicsit erősebben kellett figyelmeztetnem, mert eléggé másfelé volt a figyelme.
Végül felültem, de ezúttal a jobb oldalról, mert így állt be a felszállóhoz. Két rudat tettem ki, ezeket áthaladás után körrel kerültük, jó kombináció volt, Arippo szívesen használta. Egyébként nem volt sem túl élénk, sem túl sietős. 20 percet voltam nyeregben, nem is akartam többet, én is kerestem a saját stílusomat, mert talán januárban nem is ültem fel. Irányokat hangokkal, kört, ívet összeszedettségben csináltunk és oldalazás is volt. Egészében tartalmas program volt. Arippo visszafelé már nem evett – nincs is nagyon mit legelni – de végül a karámjában beállt az egyik bálához enni. 3km volt ez így mindennel együtt.
Harmónia
Meleg van, 13 fok és napsütés. Jól esik, de ennyire meleg front nem hiányzott. Arippo egy bizonyos bálánál falatozott, ami úgy tűnt csakis az övé. Most már látszik rajta a súlyvesztés. Oda kellett mennem hozzá, de könnyedén jött velem ki, ahol almákat helyzetem el a lovarda felé. De Arippo a domb irányába jelezte, hogy arra menne. Jónak tartottam az ötletet és mértem is az utunkat. Arippo szuszogott az emelkedőn, de 13 fokban, téli bundában ezen nem csodálkoztam. A szokott emelkedőn mentünk fel és a házakat az utca felé kerültük meg. Arippo eleinte nem legelt, de az emelkedő végén hosszan megállt és fogyasztott a hosszabb szárú, nedves fűből. A legelés idejétől függött, mit tudunk még csinálni. Innen az erdő felé mentünk és az árkon átkelve elindultunk a vízmű felé, ahol szintén legelt. Arippponak jó kedve volt, szívesen jött, szabadon követett. Innen mentünk végül a lovardába, ahol megtisztítottam bundáját és patáját. Úgy tűnt, hogy kissé elfáradt, kifejezetten lassan jött velem vissza a karámjához. Ugyan annál a bálánál folytatta az evés, ahol abba hagyta.
A piros vonal volt az útvonalunk
Front…
Az elmúlt napokban melegfront jött, ez ilyenkor soha sem jön jól. Nem voltam motivált sem és úgy gondoltam valószínűleg Arippo hasonlóan érzi magát, így csak az útról néztem meg: egyik alkalommal feküdt, másik nap meg evett.
Szétesve
Mára egy olyan ötletem volt, hogy bodyworkot csinálunk a fedelesben. De Arippo már az első perctől kezdve nyugtalan volt a befelé úton – ami egyre jegesebb. Gyakran megállt, körülnézett. Csönd volt, távoli zajokra figyelt. A fedelesben sehogy sem akart ráhangolódni a közös helyzetre, állandóan a homokot vizsgálta, kaparta. Engedtem volna neki, hogy hemperegjen – úgy tűnt a homok tetszik neki – de nem tett: ide-oda járkált és végül mindig a kijáratnál kötött ki. Végül eléggé nehezen bezártam az ajtót – amit eddig soha nem tettem – és elengedtem a kötőfékről, hátha így végre meghempereg. De úgy az volt az eredmény mint kötőféken: séta össze-vissza és az ajtónál állt meg mindig. Tulajdonképpen nem sikerült megértenünk egymást, ő nem tudott a kezelésre figyelni (csak egy-egy pillanatot), én nem értettem mit szeretne valójában. Nyilván kimenni, de nem nagyon volt hova és legelni se nagyon találunk semmit. Talán mégis egy legeléses sétának jobban örült volna.
Végül elkezdtem szabadon mozgatni, mert azt gondoltam, hogy hátha a jó talajpn kielégíti a mozgásigényét, de ez sem jött be, valamennyit mégis ügetett és vágtatott, de nem volt különösebben energikus. Végül befejeztük ezt a kínlódást és egyetértésben mentünk vissza a karámjába. Már napok óta szürke idő van, a felhők olyan alacsonyan vannak, hogy a környező dombok tetejét sem látni, hó, jég mindenütt és mínusz. Néhány nap múlva véget ér a hideg és jön a melegebb idő – talán ezt érzni.
01.22. Ma alig tudtam elmeni akarámokig annyira csúszik az út, ahol az járművek kijárták, csak a havon tudtam menni. Arippot nem hozta ki, csak sétáltam a karámban, ahol szerencsére jó a talaj. Talán mozgatni is lehetett volna. Megtaláltam a tegnap elveszett kesztyűm párját…
Takaró, alma és hempergés
Aripponak vittem almát és takaróban fogyasztotta el. Kicsit sétáltunk, de most a karámok mentén indultunk a házak és a domb felé. Így jutottunk a szokott régi helyre, ahol most sem találtunk igazán legelni valót. Úgyan így mentünk haza is. Arippo szabadon jött mellettem és ahogy az itatóhoz értünk kicsit elkanyarodtam, hogy megnézzem mennyi vizük van. Volt víz, de Arippo kicsit kihasználta a lehetőséget és könnyű vágtában előre ment a kapuig, ahol megvárt. Ennek annyira nem örültem, de ennyi fegyelmezetlenség talán belefér. Innentől minden ugyan úgy történt, ahogy bármikor máskor. Lehet, hogy csak én örültem a takarónak, mert ő mindenképp szükségét érezte a karámba, hogy meghemperegjen, miután levettem róla.