Körmölés után hagytam Arippo-t és nemigazán tudtam ránézni sem a héten. Úgy tűnik a beilleszkedés lezajlott. Ma, amikor jöttem a nagy sárgával evett együtt, a többiek itt-ott feküdtek. Éjjel felmelegedett az idő, már délelőtt is elviselhető volt a hőfok. Pályára mentünk, megtisztítottam, a patáját is bekentem – bár rendben volt – ahol cavaletti-t raktam le. Rögtön szabad földi munkával kezdtünk és fokozatosan ébresztettem fel. A szabad vágtamunkánál több szabadságot hagytam neki és igyekeztem lekövetni mi az amit szeretne. Mindkét kézre jól vágtázott és kimutatta, ha még akart menni. Ezalatt és a nyergelés közbeni mozgatáskor többször kihúztam a lábait – ügyesen adja, érti. Nyereg alatt ügetés volt a cavaletti-k felett és a többi oldalon vágta – ez jól ment, 2-3 kört is csináltunk mindkét kézre. A lépőfákat fordulókra is felhasználtuk, és volt „állj” és hátralépés és súly-áthelyezés is – jól reagált minderre.

Bent

Ezután mentünk ki,de már csak röviden mentünk be az erdőbe abból az irányból, ahol régen laktunk. Itt az eleje köves, tehát később szálltam fel. Teljesen más az erdő, hogy kevés a lomb, találtunk egy új utat is ami eddig nem volt szem előtt – a magaslesnél jöttünk ki. Ebből majd tudunk útvonal-variációkat csinálni. Innen az ismert úton mentünk arra a helyre, ahol most is zöld a fű. Itt hosszasabban legelt és innen már csak vezettem a karámjáig, ahol lenyergeltem.

Útvonal

Jó idővel indult a november. Érkezésemkor messziről láttam, hogy Arippo a többiekkel eszik úgy, hogy mellette a nagy domináns szürke volt. Sem fizikailag, sem sehogy nem voltam csúcs formában, tehát nem terveztem semmit, hanem ahogy alakul. Először a pályán mozogtunk, amit kissé zavart az, hogy disznóölés volt folyamatban (úgylátszik mi csak olyan lovardába tudunk menni, ahol disznóölés van…). Arippo-t feszült volt a zajoktól, de nem annyira, hogy ne tudott volna rám figyelni. Előbb a szokásos gyakorlatokat csináltuk, de hagytam szabadon is mozogni, sőt ő is beleszólt  foglalkozás menetébe, amikor kimutatta, hogy szeretne még többet vágtatni körön.  Belső állítás is volt földről, és csak ezután jött a nyergelés és felszállás – csak innentől mértem. Letettem négy bolyát és 3 gerendát cikkcakkban. Közben megérkezett egy lovas, aki futószárazni kezdte a lovát és ez némiképp akadályozta a mozgásunkat a pályán, de előtte még meg tudtam lovagolni a pályát, amit kialakítottam. Később edző is érkezett a lovashoz, az, aki múltkor is itt volt. Ezután mentünk ki, de csak az első rétig. Kutyások is jöttek, és nagyon figyelmesek voltak velünk. Amíg legeltünk jött két lovas, de nem tűntek ismerősnek. Legelés után visszaindultunk, de nem tudunk felmenni a repülőtérig, mert a kutyákat ott futtatták. A visszaúton megint jött a két lovas vágtában és újra olyan 20m-re haladtak el tőlünk. Ezt mi is kihasználtuk és utánuk mentünk vágtában. A lovasok a nagy rét felé mentek, de harmadszorra is találkoztunk velük, mert visszajöttek az aszfaltos úton és hangot adtak csodálkozásuknak, hogy a lovam milyen nyugodt maradt, amikor elmentek mellettünk. Én ebbe bele se gondoltam, 16 év után már fel se tűnik, hogy Arippo nem bolondul meg ha két vágtázó ló feltűnik. A lovasok egyébként kedvesek voltak és a Normafa felé mentek haza. Mi is hazaérünk, volt lábkihúzás is a végén és a karámos munka alatt is. Ahhoz képest, hogy nem voltam formában egész jó lovaglás volt, ami a földi foglalkozással együtt 7km lehetett és legalább 2,5 óra lehetett.

Ma lovas tábor volt a lányoknak, így egész nap a lovardában voltam. Korán reggel teljesen ködös és zúzmarás volt a reggel, de onnantól, hogy feljebb ment a nap szuper idő lett. Arippo beilleszkedése továbbra is jól halad, úgy tűnik van olyan ló – a kis szürke – aki alatta van a sorrendben. Már minden bértartóval találkoztunk legalább egyszer, csak a nagy, domináns szürke gazdájában nem vagyok biztos… Némi bemelegítés után terepre vittem, sok legeléssel. A menőkedve nem volt akkor, mint vártam és továbbra is úgy tűnik, hogy lejtőn nem szívesen vágtázik – akárcsak én. Visszafelé elmentünk oda, ahol múltkor a katonák gyakoroltak, itt már a repülőtér kezdődik. Ezután kezeltem a patáját és visszavittem.

Majdnem 2 órás út volt.

Délután szemetet szettem a környéken, a karámjukban is. Minden ló jött velem – kivéve a sajátomat – és nézték mit csinálok. A kis szürke mindig megáll valahol és ahol megállt ott szemét volt. Először azt hittem véletlen, de teljesen következetes volt, mutatta hol van szemét, úgy tűnik nagyon okos. Délután még egyszer kihoztam Arippo-t és a gyerekek felültek rá, és kicsit próbáltak vele önállóan is menni. Az ismerős kislány – aki régebb óta lovagol – is ment vele önállóan és vele is jól együttműködött. (Voltunk kint tegnap is, de csak legeltettünk, a lányok ketten irányították a lovat – egyik vezette, a másik a pálcát kezelte).