Lovon

Reggel mentem Arippohoz. Végre már jó az időjárás, nincs extrém meleg. A két karámot egybenyitották és még mindig nem csinálták meg, a lovak átjárnak egymáshoz. Ebből néha balhék alakulnak ki, de szerencsére Arippo nem vesz benne részt. Sőt még soha nem fordult elő, hogy ne a saját területén legyen, amikor jövök – gyanítom nem megy át a másik karámba máskor sem.

Könnyedén, legelve jöttünk be. Patatisztítás után körjátékoztunk és tanultuk, hogy kint álljon meg a körön. Lassan kezdte megérteni, mert neki az „állj” mindig azt jelenti, hogy velem szembe fordul. Vágtatott is körön.  Ezután ültem fel, akkor már elég sok lovas volt a pályán, de Aripponak tetszett a dolog. Szlalomoztunk és hajlításokat csináltunk lépésben, ügetésben, különféle ülésekkel – ez rám is rám fért. Némi vágta is volt, de már ekkor túl sokan voltunk a pályán és locsoltak is, ezt tehát nem tudtuk kidolgozni.

A végén kértem, hogy locsoják le, ez tetszett neki és amikor vissazértünk a karámjába meg is hempergett. Arippo most jól néz ki.

Egymást követő napokon

23-án Masterson bodywork-öt csináltunk, már régen aktuális volt. Most nem mutatott nagyon látványos jeleket, de érezhetően jól esett neki.

Másnap, 24-én csak legeltettem, ill. ellenőriztem, mert egybenyílt a két karám és a lovak közötti konfliktusok miatt aggódtam nem rugták e meg – de nem.

Lovaglást terveztem…

A hőség miatt lemondtam arról hogy felüljek vagy akár földről foglalkozzak Arippoval. Egyértelműen legelni szeretett volna és engedtem is neki kb. 1 órán át. Érdekes, hogy egy keserűfű-félét szeret mostanában (Madárkeserűfű, Polygonum aviculare)  elsősorban, e van a karámjában is – mégis kint eszi inkább. Még midig nem enged a hőség, pedig már nagyon kéne lovagolni.

Hőség

Reggel hétre mentem Arippohoz, lassan nyugodtan jöttünk be legelészve. A karámjában is megvártam míg önként csatlakozik hozzám. Az előző alkalmakhoz után most teljesen harmonikusnak tűnt minden. Tehát már a bejövetelünknél látszott, hogy a mai nap jobb lesz, mint a korábbiak. A hőség még mindig nagy, csak korán reggel érdemes dolgozni. A pályán egy másik lovat is mozgattak, én is kis körjátékot/futószárazást kértem Arippotól. Minden nagyon nyugodt és harmonikus volt, Arippo készségesen hajtotta végre feladatait, és jobban tartja a távolságot, amikor hátrafelé sétálok, illetve megállok.

Felültem és megint 4 bóját tettem le, de 45 fokkal elforgattam a múltkorihoz képest. Ezeket kerülgettük, tehát hajlítós feladatokat csináltunk. Az állítások egyenesben is jól mentek. Mindig árnyékban álltunk meg pihenni Végig azon gondolkodtam mi legyen a foglalkozás végén és végül arra jutottam, hogy legyen erdő, de nyereg nélkül és csak sétálunk. Arippo nagyon szépen jött velem, jól esett a hűvös erdő mindkettönknek, mert a pályán 9 felé már meleg lett. Tehát kb. 30 perc lovaglás után kimentünk és végig mentünk a szokott úton, de úgy, hogy a visszfordulónál a beső út felé tettünk egy kis kunkort. Bementünk – persze Arippo nem akarta, ő a domb felé akart menni – de amint lehetett vissza is fordultunk. Mert azt szeretném, hogy rögzítse itt nem feltétlenül megyünk mindig tovább előre. A dombon is levágták a füvet, de így is lehetett lucernaféléket találni bőven. Így jöttünk a karámig

Földi

Öt nap kimaradt, de igazából az idő nagyon lehűlt, hidegfront jött kb. 15 fokkal frissebb a levegő és szél is van napom óta. Arippot rég láttam ennyire nyugtalannak, mint ma. Ez főleg úgy feltűnő – és régen is már írtam erről – hogy angoltelivér létére teljesen kiegyensúlyozott szokott lenni. Ma nem így volt, már a karámból sem sietett kijönni – az ilyet érdemes észrevenni. Kint legelt, de teljesen cikk-cakkban, ennek az is az oka, hogy lenyírták a füvet és csak egy-egy lóhere folt maradt, ezeket kereste. Nagyon diszharmonikusan jutottunk el a karámok végéig és addigra ki is derült, hogy ma nem kell minden áron felülni. Bent már jobb volt a helyzet. A patatisztítás például tökéletesen simán ment. A nagy pályán ugróedzés alakult, így nem oda mentünk, hanem a fedelesbe, de földi foglalkozásra. Hosszú kötélen mozogtunk együtt és körjátékon is. Letettem két bóját inkább magamnak, hogy közöttük maradjak. Körön Arippo most is visszaesett ügetésből lépésbe 1 óránál – pont, mint múltkor. Ezt egyszerűen nem értettem. A jobb mellső lábát állásban picit néha megremegtette, sérülés gyanús volt, de végig simítottam alaposan, de semmit nem éreztem rajta, ő sem reagált semmit és tökéletesen egyezett a hőmérséklete a másik lábával. Kértem tőle vágtát is, de az átmenetek nem voltak igazán szépek és nem volt tartós sem a galoppja. De a gondolkodósabb feladatok most is szívesen csinálta, sőt túlgondolta. Például a farkiterelés és eleje-, hátulja körült és az oldalazást adott esetben keverte. Jól felvertük a port a fedelesben, de azért dolgozgattunk így kb. egy órát. Megnéztük a követést is, hogy hagyjon nekem teret, ne jöjjön rám. Visszafelé menve most is minden harmonikusabb volt, tehát jobb állapotban került vissza a ló, mint ahogy kihoztam – és ez a fő.