Ma Arippo nem volt annyira jó állapotban, mint lenni szokott. Ennek több oka is van, egyrészt, hogy teljesen tematika nélkül, egyenetlenül foglalkozom vele – ahogy a helyzet és az idő adja – másrészt változik az időjárás. Elkezdődött a nyár vége, még meleg van, de erős szél is kezdett fújni, jön a hideg. Arippo egyedül várt a legelőjén, mert minden más ló átment a szomszédos karámba. Hihetetlen mennyire tartja magát ahhoz, hogy a saját helyén legyen. Ez (is) nagyon jó tulajdonsága. Sokat legelt, bár jött velem, de eléggé fel kellett szólítani, hogy menjünk tovább. Bent kicsit nyugtalan volt ezért hosszabb földi bevezetést terveztem. Sokkal többet mozgattam körön, mint szoktam, vágtában is, éreztem, hogy kell neki a mozgás. Lassan kialakult egy folyamat, de még mindig kérdéses volt, hogy felüljek e. Olyan e a ló állapota, és olyan e az én állapotom, hogy ezt lehetővé teszi – és főleg olyan e ma a kapcsolat? Van e olyan jó a lovam kiképzésre, hogy ezt a napot is elbírja?

[KÉP…]

Kialakítottam egy pályát három rúdból és bójákból, ezen lépésben és ügetésben is végigmentünk, jól rögzítettük. Végül mégis úgy döntöttem, hogy felülök, de mikor elszántam magam kiderült, hogy a szekrényben maradt a gerincvédőm. Újabb dilemma elég kerültem: menjek el a gerincvégőmért (kikötni csomózottban nem akartam) és hiddje Arippo, hogy vége a munkának, mert elhagytuk a pályát – vagy hagyjuk az egészet. Végül az előbbi lett. Jött velem a szekrényig és vissza a pályára. Nyilván nem értette miért nincs vége a foglalkozásnak és miért megyünk vissza, de jól tolerálta. Felültem és még mentünk lépésben, ügetésben a kialakított akadályokon is. Minden jól sikerült, a végén nem maradt el a pataápolás sem.

A lányokkal osztályt lovagoltunk (én Arippoval természetesen).

Arippot behoztuk, hogy ma a lányok lovagoljanak rajta. A fedeles volt csak szabad, így oda mentünk. Sajnos Arippo nyugtalanabb volt a szokottnál, zavarta, hogy a fedeles melletti akrámban egy lovat futószáraznak (vágtában). Lassan alakult ki, hogy mit is tudunk csinálni. Ennek megfelelen a lányok sokat foglalkoztak Arippoval fölről, kisebb akadályon is áthaladtak. De végül üres lett a nagy pálya és átmentünk oda. Mire erre sor került Arippo már jó passzba került. A lányok itt is áthaladtak kisebb akadályon, de már nyeregből, lépésben és ügetésben is (egy alkalommal az akadály után Arippo tett pár könnyű vágtaugrást). Bő két órát lovaztunk mindennel együtt – mindenki elégedett volt.

Kellemes lett volna az időjárás ha nem fújt volna viharos szél. Nem is emlékszem hirtelen mikor fújt ennyire. Már ebből is látszott, hogy erősen kérdéses mit tudunk csinálni. Arippo nyugtalannak tűnt, de nagyon készségesen jött velem a lovarda felé miután kihoztam a karámjából. A figyelme erősen kifelé irányult, mindent megnézett, feszültnek tűnt.

Bent  patatisztítást is elvetettem, inkább mozogtunk. Kiderült nem hoztam a köteleket és a csomózottat sem, tehát így már biztos volt, hogy nem tudok felülni. A régi kötőfékjében kezdtünk el sétálni, ügetni. A hosszú pálcát vettem elő, de véletlenül – rég dolgoztunk vele, de most jól jött. A távolságtartást jobban be lehetett vele állítani. Arippo nagyon figyelmes volt és egyre inkább rám figyelt. Olyan jól reagált, hogy lényegében szabadon mozgott velem. Csináltunk cavalattit és szlalomot is  jól ment. Kiküldtem szabadon körre is – ez is szép volt. Tehát meglepően jól ment minden, Arippo a végére teljesen jó állapotba került.

Amikor visszavittem üres volt a karámja, mert mindenki átment a másikban. Először nyerített a többiek után, és mérlegelte, hogy átmenjen e ő is. Végül amíg ott voltam nem ment át, valahogy érzi, hogy ez nem helyes. Nagyon érdekes, hogy ennyire szabálykövető és jó, hogy nem keveredik balhéba más lovakkal.

Reggel mentem Arippohoz. Végre már jó az időjárás, nincs extrém meleg. A két karámot egybenyitották és még mindig nem csinálták meg, a lovak átjárnak egymáshoz. Ebből néha balhék alakulnak ki, de szerencsére Arippo nem vesz benne részt. Sőt még soha nem fordult elő, hogy ne a saját területén legyen, amikor jövök – gyanítom nem megy át a másik karámba máskor sem.

Könnyedén, legelve jöttünk be. Patatisztítás után körjátékoztunk és tanultuk, hogy kint álljon meg a körön. Lassan kezdte megérteni, mert neki az „állj” mindig azt jelenti, hogy velem szembe fordul. Vágtatott is körön.  Ezután ültem fel, akkor már elég sok lovas volt a pályán, de Aripponak tetszett a dolog. Szlalomoztunk és hajlításokat csináltunk lépésben, ügetésben, különféle ülésekkel – ez rám is rám fért. Némi vágta is volt, de már ekkor túl sokan voltunk a pályán és locsoltak is, ezt tehát nem tudtuk kidolgozni.

A végén kértem, hogy locsoják le, ez tetszett neki és amikor vissazértünk a karámjába meg is hempergett. Arippo most jól néz ki.