Ketten

Ma ismét Aripponál jártam és lényegében ugyan azt csináltuk, mint múltkor. Most nem jött elém, hanem én mentem hozzá, de rögtön követett – ekkor nyerített is. Hagytam legelni, ahogy befelé jöttünk, kifejezetten a pásztortáskát keresi még mindig, van belőle bőven. Arippo teljesen szakértő a legelésben, ha sokáig figyelem nem csak tanulni lehet tőle, de szinte én is harapnék a fűből olyan jó étvággyal legel. Van, hogy direkt csak egyféle nővényt eszik, és van, hogy vegyesen szedi – teljesen egyértelmű a szándékossága. Legelés közben könnyű jelzésekre követett, sőt szokszor jelzés nélkül is. Bent patatisztítás és kefélés következett. Már majdnem vége a vedlésnek. Valamit szereltek hátul és Arippot zavarta a zaj. Általában véve erősen kifelé irányult a figyelme. Most is mozgattam földről és a vágtába ugrásai már sokkal moderáltabbak, voltak kifejezetten szépek is. Jó erővel, dinamikusan rótta a köröket. Ezután mentünk nyergelni, ahogy jött vele halkan nyerített nekem – lehet, hogy örült, mert azt gondolta máris megyünk ki… Mentem vele nyereg alatt is, de ebből már kevesebbet, mint múltkor, mert nem volt sok időnk. Inkább kimentünk az erdőbe és hasonlóan a múltkorihoz ismét különféle vágtaszakaszokat iktattunk be. Tempó most is volt, de már itt is sokkal rendezettebb volt minden. Végül gondolkodtam, hogy ne menjünk e még egy kört, de végül úgy döntöttem legyen inkább elég idő a legelésre is. Felmentünk a dombra – ezúttal lépésben – és le is szálltam. Válogatva legelt, de ő határozta meg hol és meddig. Közben lényegében magától ment visszafelé a karámja irányába. A legelésén látszott, hogy nem volt teljesen nyugodt. Kb. 10 másodperc legelés után mindig felnézett és valami távoli hang vagy mozgás irányába nézett. Sokszor nem tudtam mit néz. A figyelme még mindig távoli dolgokra fókuszált. Több év tapasztalata alapján mondhatom, hogy ilyenkor nincs jó hangulata. Lényegében három állapota lehetséges: van hogy teljesen befelé figyel ilyenkor könnyű bodywork-özni vele, van olyan, amikor egyértelműen rám figyel, én vagyok a fókuszában – ez az ideális – és van hogy nagyon messzi dolgokra fókuszál. Ez utóbbi a legkevésbé jó állapot, ilyenkor a legelése sem nyugodt. Például messze tőlünk valahol kutyák ugattak mögöttünk, erre hosszan hátranézett. A karámjánál nyergeltem le , itt fejeztük be és beengedtem. Vágtával ment ki.

Portré

A két karám között új elválasztót csináltak, Azok a lovak, akik eddig kijárkáltak most meglepve állnak a kerítésnél…

Ma reggel sikerült egy hosszabb látogatás keretében eléggé sokféle dolgot csinálnunk. Legelészve jöttünk be, ahol tisztítás következett – Arippo már nagyon vedlik, de az idő hideg, kb 3 fok volt. A szépen boronált, friss pályán mindenképp mozgatni akartam előbb Arippot, mert ilyenkor a legnagyobb a mozgásigénye egész évben. Először együtt mozogtunk, utána hosszú kötélen körjátékot csináltunk – egyfajta futószárazást. Arippo jól reagált a jelzéseimre, bár a vágtába ugrása kissé heves volt. Igyekeztem a jármódokat változatosan megválasztani felfelé és lefelé is. Miután ez mindkét kézre megtörtént – közben egyszer pihenésként trágyát takarítottunk – nyergelni kezdtem, ezt is kis mozgatásokkal.

A pályám nyeregben

Ezután indítottam a mérést (ezúttal remekül mért) és felszálltam. Arippo jó ütemben, ruganyosan mozgott ügetésben, szép íveket lehetett vele lovagolni. Nem akartam vágtát, csak ha ő ajánlja. Kicsit babráltam a kanyar előtt a szárakat és reagált is rá, szépen beugrott. A végén a helyben maradás nem volt igazán rendben, de tavasszal ez is belefér. Közben elkezdett esni az eső. Elindultunk az erdőbe, de nem akartam sokat nyereg alatt dolgoztatni Arippot, így a végcél a legelés volt a dombon. Felültem, (0) és az erdőben útvonalvariációkat mentünk, az első elágazásnál ő választott (1). Arippo dinamikusan, szuszogva ment az emelkedős úton ügetésben is. A kerülő úton vágtát is mentünk – ez a legalkalmasabb erre. Elmentünk a házakig többnyire ügetésben. (Az ügetésbe így indul: Arippo egy kettyintésre hátrafordítja a jobb fülét, a másodikra a balt és üget). Többfelől ugattak a kutyák, nem lehetett tudni a visszaverődés miatt hol sétáltatnak, de végül nem láttunk kutyásokat. A Golgotán új képek vannak (3), legközelebb lefényképezzük. Valószínűleg egy lovas társunk levágott pár ágat a házak felé vezető úton, ezért jól lovagolható lett, akár vágtában is. Az eső esett, de a talaj nem lett csúszós, de a lejtőn nem ügettünk. Meg akartam mutatni Aripponak azt is hogy nem feltétlenül megyünk mindig a hegy irányában (mint az elmúlt két alkalommal) ha erre jövünk. Még mindig jó iramban érkeztünk ki az erőből. Arippo gond nélkül ment fel a dombra – ahol múltkor vágtatott (4) – de most lépésben. Egy vaddisznótúráson gond nélkül átment. Fent a lovaktól és a kutyáktól nem ijedt meg, bár volt egy pillanat amikor összerezzent. A tömör kapuhoz érve  az egyik kutya hajtani kezdte az egyik frízt. Itt már leszálltam és legeltettem (5).

Érdekes, hogy Arippo minimális felszólításra jött velem, amikor kértem. Itt már nő az a lucerna-féleség amit szeret, hagytam enni. A karámjánál nyergeltem le. És meglett a kötőfék is. A másik lovon van, aki átjárkál a másik karámba. Levettem róla mielőtt hazamentem. Egy órát mentünk nyeregben, Aripponak belefért volna több is, de mivel rég mentem (legutóbb márc.22-én a hegy felé) nem akartam hirtelen terhelni. A földi mozgatással együtt bő 4 km-t mentünk. Így, hogy naponta edzek otthon nem éreztem semmilyen fáradságot a lovaglástól, pedig mostanában nem sikerült rendszeresen felülnöm. Az erdőbe még mindig messze ellátni.