Elküldés

Ma nagy tervekkel mentem Arippohoz. Az idő még mindig hideg, de napon kellemes az idő. Most is kapott almát, majd a lovarda felé vettük az irányt, mert szabad munkára készültünk – erre a legelső karám tűnt a lagalkalmasabbnak. A fedelesben nem volt nap, a nagy pálya fagyott volt.

Arippo nem legelt amíg bejöttünk és minden tekintetben készséges volt. A karámban elengedtem és hagytam neki időt, hogy körülnézzen és itt legelhetett is. Interval jelzővel dolgoztam, sőt videóra is vettem, amit csináltunk, de a kamera csak a pálya kisebb részét tudta befogni.

Az elküldést gyakoroltuk, mert Arippo nagyon szeret rám állni és ez a coachingban nem feltétlenül előny. Arippo többször is megnézte a kijáratot, mert itt nagyon laza volt a zsinór (tettem is oda egy széket), de azt hittem ez csak kíváncsiság. Egyik alklaommal, amikor elhívtam onnan egyszercsak átbújt alatta és kiment. Elügetett a karámja felé, óvatosan követtem. A karámoknál már lépett és igyekeztem úgy követni, hogy ne fussak. Közben mindig hátranézett, hogy jövök-e… De csak trágyázni állt meg – ekkor kicsit beértem. A karámja távolabbi sarkánál értem utol, de itt még mennem kellett vele, mert megnézte azt a részt ahol a szürke ki szokott menni. Le volt villany-pásztorozva. Itt a pálca csapóját kötöttem a csomózott kötőfékhez. Arippo nyilván az üres telekre akart menni – ahogy mindig is mentünk mostanában almaevés után. Nem engedtem legelni, hanem mozgattam kicsit körön – amennyire a rövid zsinór engedte. Mivel volt még idő belefért, hogy teljesen visszavigyem az első karámba – jött is. Olyan könnyedén jött, hogy nem is éreztem, hogy a kötélen van.

Tehát visszamentünk és elkezdtem megjavítani az eltépett zsinórt a kijáratnál, de Arippo nem tudott nyugodtan várni , ott forgolódott, amíg a zsinórt kötöttem volna. Ennek következtében erősen hátra kellett léptetnem rázott kötélél. Ezután türelmesen megvárta míg megjavítom.

Kötélen folytattuk, már nem engedtem el. Kértem tőle pár dolgot, főleg behívást – mert az volt a legbizonytalanabb – és oldallépést. Utána hagytam legelni és gondolkodtam az okokon.

Arippo eddig kétszer lépett le a munkából: egyszer akkor, amikor szabadon dolgoztunk a nagy pályán és hiányzott az egyik gerenda a kerítésből. Ez tavasszal volt és a körülményeket figyelembe véve nem akkor csoda. Most több ok is lehetett. Lehet túl erősen kértem a küldést, fokozatosabban kellett volna felépíteni. Többet kellett volna hagynom az elején legelni, mert hiszen az elmúlt látogatásokkor mindig így volt. Túl nagy volt tehát a különbség  a korábbiakhoz képest: más hely, más kérések, más erő. Rögtön akkor az is eszembe jutott, hogy lehet már leképezte a coaching tanulmányaim folyamatát, mivel a gyakorló ügyfelem pont aznap reggel mondta le a talákozót, ami szerdán lett volna. És holnap utánra több mint 10 fokot mondanak. De végső soron az elküldést gyakoroltattam vele és ő ezt meg is valósította…

Végül visszavittem Arippot a szokott helyére. Megnéztem az épülő beállót és közben ő elment inni. Ahogy jött vissza ivás után odajött hozzám és kedvesen, hosszabban elbúcsúzott.

Alma

Január 11. Ma csak ellenőrizni jöttem ki. Hideg éjszaka volt – bőven mínusz – de most szépen süt a nap. Két zsák almát hoztam neki, jóízűen fogyasztotta. A talaj puha, illetve helyenként fagyott. JÓ lenne, ha ez a hideg idő elmúlna.

Január 12. Továbbra is hideg napok vannak, Arippot csak az útról néztem meg egy pilanatra. Mintha elkezdődött volna a beálló helyreállítása – jó lenne, ha addig elkészülne amíg tart a hideg.

Mínusz felé

Délben érkeztem Arippohoz, de így is eléggé hideg volt. Kerestem a takaróját, de nem a lovardában van, úgy emlékeztem kivittem – mégis otthon kell megtalálnom. Arra gondolatam hideg napok jönnek és az is megfordult bennem, hogy lehet örülne ha folyamatosan takaróban lenne. Még akkor is ha nem vagyok ennek a híve a balesetveszély miatt. De amikor megláttam jól nézett ki és mégsem éreztem szükségét. Azon a helyen állt, ami a kedvence, vagyis a beálló délkeleti fala előtt – annyi különbséggel, hogy nincs beálló. Egyelőre csak az oszlopok vannak meg, még építik. Persze jobb lenne ha a lovaknak a hideg napokra már lenne beállójuk, de nem hiszem, hogy addig elkészül.

A talaj nem fagyott, hanem a ló alatt süpped kicsit, de közel van ahhoz, hogy fagyott legyen. Arippo rögtön jött, kapott almát is és mentünk az üres telekre, ahol a pöttyös fenekű póni csatlakozott hozzánk, mert kint volt.

.Egy bő órát legeltünk így hárman. Amikor visszamentünk a pöttyös is jött, láthatóan nem tudott visszamenni a helyére magától. Arippo ivás után pontosan oda állt vissza ahonnan elvittem. A pöttyös hagyta magát megfogni, miután kipakolta a szatyromból a kötőféket. Rá is tettem és kérdés nélkül visszajött velem a helyére. Látszik, hogy foglalkoznak vele,

2024

Úgy alakult, hogy az év első lovazásán fel is ültem a lányokkal. Most a legelés háttérbe szorult, nincs is mit enni igazán. Az idő továbbra is nagyon nedves, csizma kell. A tavalyi tél – és az azelőtti is – biztos, hogy nem volt ennyire sáros. Arippo jól ment, dinamikus és könnyed volt, de talán kicsit merevebb volt a szokottnál. Viszont érzékenyen reagált a segítségekre. Nem akartam intezníven dolgoztatni mert a bundája miatt megizzadhat, a végén sokat léptünk. Majdnem sötétben vittem vissza. Kezdésnek ennyi jó volt.

Végül

Ez az év utolsó bejegyzése, mert december 31-e van. Arippot nem érdekli különösebben a Szilveszter, igazából én ilyenkor semmilyen számvetésnek nem érzem szükségét. Az év utolsó napján reggel olyan köd volt, hogy vissza kellett fordulnom a kocsival és csak dél körül tudtam eljutni Arippohoz, amikor már szép idő volt. Nem is tudom mikor volt utoljára ilyen – talán soha. A szokott módon legeltettem az üres telken, de kértem tőle feladatokat is, interval rendszerben. Három feladat volt, körjáték, oldallépés, váll és fara. Kapott az elején néhány almát is és amikor visszamentünk megint felkereste a helyet ahol kapta és összeszedte azt, ami maradt.  Úgy tűnik ez a tél sokkal nedvesebb, mint a tavalyi, még mindig sok a sár. Tavaly talán kétszer kellett gumicsizma, most mindig kell. Jó lenne ha már szárazabbra fordulna az idő. Tehát így zártuk az évet.

Téli reggel

Eléggé hidegbe érkeztem, mínusz egy fok volt, de mire elértem a karámokhoz a nap már átsütött a hegy felett és megvilágította az aszfaltos út másik oldalát. C…ba kint volt, de vissza tudtam csalni egy almával, amit a két kapu közé gurítottam – most nem próbáltam megfogni. Mire ezzel végeztem már a karám végében járt a napsütés. Ezután mentem Arippohoz, mire kihoztam már bőven a karám felénél járt a napsütés. Be is álltak a lovak napozni, Arippo pedig kijött velem almát enni. Kicsit meg is pucoltam, talán a súlya kicsit mínuszban van. Sajnos a beálló javítása nem halad, még az sincs meg, ami múltkor már állt. Végül teljesen feljött a nap, sokkal kellemesebb lett az idő. Elmentünk az üres telekre, de nem kértem Arripotól semmit.

Újabb fedeles

Közösen osztályt lovagoltunk a lányokkal, csak mi voltunk, plusz valakit futószáraztak még a fedelesben. A sár még mindig nagy. Melegfront, szél mozgolódott és még az is felmertült, hogy Arippo nem lesz ma jó passzban és inkább nem lovagolom. De ugyan olyan készséges volt, mint tegnap. Nagyon szívesen, jó ütemben mozgott, könnyű és készséges volt. A nyakmadzagot egyre jobban érti. És mától hosszabodnak a nappalok…

Fedeles

Óriási volt a köd ma, sár is van bőven. Arippo örömmel jött elém és egészében nagyon készséges és nyugodt volt. Kapott néhány almát. Ez azért volt érdekes, mert egy üstben rotyogott valami (disznótoros) a lovarda szomszédságában és biztos voltam benne, hogy zavarni fogja. Ezúttal kevesebbet készültünk rá földről, de valamennyi mozgást azért csináltunk. F…. és új feles tartója (N) jött velünk, tehát ketten voltunk a fedelesben. Így együtt még nem lovagoltunk, jó volt. Kiraktam néhány bóját és szlalomot is csináltunk nyakmadzag ill. súly áthelyezéses irányítással – jól ment. Fél órát mentünk nyeregben, Arippo könnyedén jött velem vissza.

A mai napra csak egy idézet…

Sherwood Anderson – amerikai író.
(1876. szeptember 13. — 1941. március 8.)

„Ha valaki soha életében nem bolondult a telivérekért, az azért van, mert még soha nem fordult meg ott, ahol sok van belőlük, és nem tud semmit. Gyönyörűek. Nincs a világon olyan szép, tiszta, olyan tüzes, becsületes és a többi valami, mint egy igazi versenyló”.

Kiemelés tőlem.