Arippoval ma minden idők legrövidebb lovaglását produkáltuk, értve ezalatt a nyeregben töltött időt. Eleve el voltam csúszva és amikor láttam, hogy most már nagyon nagy lendülettel legel, amikor kihozom még az is megfordult a fejemben, hogy ma csak legelünk. De lassan beétünk a lovardába és megcsináltuk a rutint. Közben egy lovas ismerősöm már pályát épített, járóiskolát rakott le 5 rúdból, tehát a pályaépítéssel sem volt gondom. Így ketten voltunk a nagy pályán, mert ő F…val ment, akinek feles tartója is. Mindent összevetve összesen 15 percet ültem nyeregben – a szokásos földi mozgatásos, nyergeléses folyamatot követően. Arippo jól csinálta a járóiskolát, lépésben és ügetésben haladtunk át rajta. Mértem minden mozgásunkat, így összesen 3 km-t mentünk, amiből kb. 1 km volt a nagy pálya. Ez így jó is volt, de ennél lovazásra persze több idő kell. Mostanában egyszerűsítettem a dolgokat – a nyerget és pár ruhát is kint tartok. A téli holmiknak aktuális egy mosás.

Két nappal később legeltettem, de nem kellett nekünk sehova sem menni, megfelelt éppen a karámon kívül is, mert mindenütt alakul a fű. Ez volt március 14-én és ekkor – időspórolás céljából – a patakmedren keltem át, ahol már nem folyik a víz. Viszonylag könnyű az átkelés és 10-15 percet lehet azért nyerni vele. Rég keltem át utoljára és a visszaúton hatalmasat estem, mert kiszakadt egy nővény, amiben kapaszkodtam. Nem is értem hogyan úsztam meg nagyobb baj nélkül, amikor a köves mederbe estem.