Majdnem teljes

Közzétéve május 24, 2023 Szerző: Gazda

Úton Arippo felé azon gondolkodtam, hogy a múltkori terepünk után most milyen foglalkozás, időtöltés lenne a legjobb számunkra. Több útvonal-elképzelésem is volt, de végül elvetettem azt a verziót, hogy átmenjünk az út másik oldalára. A múltkori útvonalat, ami olyan furcsára sikerült nem akartam szó szerint megismételni. Végül nyitva hagytam a kérdés, azzal, hogy megvárom mit látok ma Arippoban. A karámban nem jött hozzám, pedig már messziről észrevett. Annyira nem, hogy nekem kellett hozzá mennem és nem is feltétlenül követett, sőt egy kicsit el is kellett küldenem. Csak amikor a beállóban utolértem akkor jött velem. Viszont innentől már bökdösött. Ha terepet választottunk volna ma ismét láttuk volna a helikoptert, ahogy a katonákkal gyakorlatozik, eléggé zajos volt és engem zavart is. Lényegében végig, amíg kint voltam repkedtek. Úgy tűnt Arippot ez nem zavarja, de a figyelme mégis zavart volt. Meg-meg szakította a legelését, felnézett hosszan, stb – tehát mutatta azokat a jeleket amiket érdemes észrevenni.

Ilyen előzmények után értünk a lovardához. Hozzáteszem még, hogy a lovarda felé közeledve, legelve sem tudtunk igazán együttműködni – Arippo megint falánk módra, zaklatottan legelt. Bent viszont változott a helyzet, valahogy lenyugodott és mindenben nagyon együttműködött. Mindenképp alaposan le akartam mozgatni. Előbb kötélen, körjátékban mozgattam és rendkívül készséges és nyugodt volt. Nyoma sem volt robbanékonyságnak, szép átmeneteket csinált. Arra gondoltam, hogy maradjunk bent és csináljuk akadály-pályát. Szlalomot készítettem és három rudat cikk-cakkban – ez utóbbin köröket lovagoltunk. Arippo hajléknyosága és összeszedettsége talán nem volt annyira kiemelkedő, mint máskor, de nagyon szépen és szívesen dolgozott. Néhányszor meglovagoltuk a pályánkat és vágtát is csináltunk. Ezután ugróakadályt raktam le, mert úgy tűnt, hogy Arippo nagyon is jó formában van és nem is fizikailag kell foglalkoztatni, hanem inkább fejben. Ügetésben és vágtában is teljesítettük az akadályt (egészen lent volt), mindkét irányból. Arippo az építésnél, a fel- és leszállásoknál is igen együttműködő volt.

Út az erdőben a legelésig.

Így voltunk kb. egy órát a nagy pályán, és végül úgy döntöttem fejezzük be a találkozót egy erdei úttal és legeléssel a dombon. Így is lett. Arippora egy új helyen szálltam fel, egy keréknyomba állítottam. Szépen ment felfelé, de – bár ajánlottam neki – nem akart vágtát. Szerettem volna egy kört csinálni az erőben, ahogy szoktuk, de azt jelezte, hogy ő inkább kihagyná. Ezt el is fogadtam és egyből mentünk kifelé az erőből a domb felé, ügetésben. Itt is szépen, moderáltan ment. A dombon felfelé már lépett, ami azt jelentette, hogy már nincs akkora menőkedve, mint az elmúlt hetekben. A dombon nem jöttek elénk a kutyák a lovas telken, viszont egy másik telken két rackabunda volt kirakva száradásra – ez Aripponak nagyon nem tetszett. Itt szálltam le és lazítottam a hevederen, hogy érezze nem azért szálltam le mert kissé leblokkolt. Odavezettem legelni ahol a szőrök voltak és fél perc múlva már nem érdekelte. Illetve az egyik racka előkerült, de a magas fűben csak a háta látszott – ez sem tetszett igazán Aripponak. Sajnos a területet lekaszálták, viszont a kerítések mellett így is van bőven mit legelni. Arippo itt már nem legelt sokat, könnyű jelekre, vagy éppen anélkül követett, illetve ő maga ment a karámja felé. Valószínűleg szomjas lett. A két kapu között nyergeltem le, szépen, lassan ment ki és hempergett.

Még nem az a terep

Közzétéve május 11, 2023 Szerző: Gazda

Arippo ma nem jött elém – és ez szokatlan dolog. Ezzel együtt szépen, könnyén jött velem a lovardába. A hátsó lábát most is mereven adta fel, de könnyebben, mint tegnap. Mozgattam és semmiféle rossz jelet nem tapasztaltam. Elindultunk kifelé – rég jártunk erre és megállt, erősen nézte a lovakat. Átmentünk a hídon és itt szálltam fel némi legelés után. Igazából itt derült ki, hogy Arippo nincs igazán jó formában. Meleg volt, de óriási szélrohamok jöttek időnként hideg levegőt hozva (másnap egyébként hidegfront is jött).

Útvonal

Jól eljutottunk az aszfaltos szakaszig, de itt le kellett szállnom, mert jött egy teherautó nagy sebességgel és nem is lassított. Arippot nem érdekelte, de jobb, hogy így oldottuk meg. Felszállás után nem akart irányba állni, de könnyű csizmára, kézre mégis megtette, amit kértem. A belógó telek előtt szálltam le újra, és végigvezettem a keskeny szakaszon. A visszaszállás után itt sem akart irányba állni, de itt sem volt nehéz ráveni, hogy távolodjunk. De ezek mind olyan jelek, amiket feltétlen észre kell venni egy olyan lónál, aki teljesen együttműködő. Valami tehát sehogy sem volt kerek. Mégis ügettünk, de a vágtát hanyagoltam, mert nem éreztem, hogy Arippo kellően összeszedett lenne. Minden távoli hangot figyelt, gyalogost már messziről és hosszan figyelte. Tehát a figyelme tőlem messzire volt, távolra irányult. Ezzel együtt elmentünk a nagy rét kanyarjáig, ahol leszálltam, mert a köves részen semmi képp nem akartam rajta ülni. Ezután nem szálltam vissza, hanem a korábban, részben gyalog felderített utat jártuk be úgy, hogy vezettem. Ez az út a repülőtérrel párhuzamos, szőlők mellett is halad, nagyon szép szakasz. A fő útnál álltunk meg és hagytam hosszabban legelni. Itt is nézte az autókat – ez sem szokása…

Indulás előtt

Még mindig vezetve mentünk mentünk vissza ugyan ezen az úton. Sajnos a keskeny részeken Arippo többször is a lábamra lépett, ezért kicsit fegyelemeznem kellett. Természetesen ilyesmi sem szokott előfordulni szinte soha. Igazából az a tanulság, hogy nem volt előjele annak, hogy ennyire nehezen tud koncentrálni a közös dolgunkra. A nagy kanyarban újra legeltettem hosszabban, majd elvezettem az belógó telken túlra. Közben persze minden autót megnézett, ami az aszfaltos úton jött és ment…. Arra gondoltam, hogy mégis valahogy tereplovaglás jelleggel kéne befelezni az utunkat és felszálltam. Ügetésben mentünk és eléggé jól haladtunk a hídig, ahol befejeztük a terepet. Egyébként a légzése egész idő alatt kapkodó volt, de itt, a befejezésnél már valamivel lassabbnak tűnt. Teljes egyetértésben mentünk a lovarda felé, bökdöste a karomat, kezemet, elégedettnek tűnt. A légzése is valamit lassult. A lovardában lenyergelés után könnyedén adta a lábait. Arippo egyébként nagyon jól néz ki, maga az egészség, annak ellenére, hogy egyébként még mindig hasmenése van. Tehát még nem érkeztünk meg a nyárba, ez még átmeneti időszak, időjárás és frontok szempontjából is…

Nitro

Közzétéve május 2, 2023 Szerző: Gazda

Ketten

Ma ismét Aripponál jártam és lényegében ugyan azt csináltuk, mint múltkor. Most nem jött elém, hanem én mentem hozzá, de rögtön követett – ekkor nyerített is. Hagytam legelni, ahogy befelé jöttünk, kifejezetten a pásztortáskát keresi még mindig, van belőle bőven. Arippo teljesen szakértő a legelésben, ha sokáig figyelem nem csak tanulni lehet tőle, de szinte én is harapnék a fűből olyan jó étvággyal legel. Van, hogy direkt csak egyféle nővényt eszik, és van, hogy vegyesen szedi – teljesen egyértelmű a szándékossága. Legelés közben könnyű jelzésekre követett, sőt szokszor jelzés nélkül is. Bent patatisztítás és kefélés következett. Már majdnem vége a vedlésnek. Valamit szereltek hátul és Arippot zavarta a zaj. Általában véve erősen kifelé irányult a figyelme. Most is mozgattam földről és a vágtába ugrásai már sokkal moderáltabbak, voltak kifejezetten szépek is. Jó erővel, dinamikusan rótta a köröket. Ezután mentünk nyergelni, ahogy jött vele halkan nyerített nekem – lehet, hogy örült, mert azt gondolta máris megyünk ki… Mentem vele nyereg alatt is, de ebből már kevesebbet, mint múltkor, mert nem volt sok időnk. Inkább kimentünk az erdőbe és hasonlóan a múltkorihoz ismét különféle vágtaszakaszokat iktattunk be. Tempó most is volt, de már itt is sokkal rendezettebb volt minden. Végül gondolkodtam, hogy ne menjünk e még egy kört, de végül úgy döntöttem legyen inkább elég idő a legelésre is. Felmentünk a dombra – ezúttal lépésben – és le is szálltam. Válogatva legelt, de ő határozta meg hol és meddig. Közben lényegében magától ment visszafelé a karámja irányába. A legelésén látszott, hogy nem volt teljesen nyugodt. Kb. 10 másodperc legelés után mindig felnézett és valami távoli hang vagy mozgás irányába nézett. Sokszor nem tudtam mit néz. A figyelme még mindig távoli dolgokra fókuszált. Több év tapasztalata alapján mondhatom, hogy ilyenkor nincs jó hangulata. Lényegében három állapota lehetséges: van hogy teljesen befelé figyel ilyenkor könnyű bodywork-özni vele, van olyan, amikor egyértelműen rám figyel, én vagyok a fókuszában – ez az ideális – és van hogy nagyon messzi dolgokra fókuszál. Ez utóbbi a legkevésbé jó állapot, ilyenkor a legelése sem nyugodt. Például messze tőlünk valahol kutyák ugattak mögöttünk, erre hosszan hátranézett. A karámjánál nyergeltem le , itt fejeztük be és beengedtem. Vágtával ment ki.

Portré

A két karám között új elválasztót csináltak, Azok a lovak, akik eddig kijárkáltak most meglepve állnak a kerítésnél…

All in one

Közzétéve április 8, 2023 Szerző: Gazda

Ma reggel sikerült egy hosszabb látogatás keretében eléggé sokféle dolgot csinálnunk. Legelészve jöttünk be, ahol tisztítás következett – Arippo már nagyon vedlik, de az idő hideg, kb 3 fok volt. A szépen boronált, friss pályán mindenképp mozgatni akartam előbb Arippot, mert ilyenkor a legnagyobb a mozgásigénye egész évben. Először együtt mozogtunk, utána hosszú kötélen körjátékot csináltunk – egyfajta futószárazást. Arippo jól reagált a jelzéseimre, bár a vágtába ugrása kissé heves volt. Igyekeztem a jármódokat változatosan megválasztani felfelé és lefelé is. Miután ez mindkét kézre megtörtént – közben egyszer pihenésként trágyát takarítottunk – nyergelni kezdtem, ezt is kis mozgatásokkal.

A pályám nyeregben

Ezután indítottam a mérést (ezúttal remekül mért) és felszálltam. Arippo jó ütemben, ruganyosan mozgott ügetésben, szép íveket lehetett vele lovagolni. Nem akartam vágtát, csak ha ő ajánlja. Kicsit babráltam a kanyar előtt a szárakat és reagált is rá, szépen beugrott. A végén a helyben maradás nem volt igazán rendben, de tavasszal ez is belefér. Közben elkezdett esni az eső. Elindultunk az erdőbe, de nem akartam sokat nyereg alatt dolgoztatni Arippot, így a végcél a legelés volt a dombon. Felültem, (0) és az erdőben útvonalvariációkat mentünk, az első elágazásnál ő választott (1). Arippo dinamikusan, szuszogva ment az emelkedős úton ügetésben is. A kerülő úton vágtát is mentünk – ez a legalkalmasabb erre. Elmentünk a házakig többnyire ügetésben. (Az ügetésbe így indul: Arippo egy kettyintésre hátrafordítja a jobb fülét, a másodikra a balt és üget). Többfelől ugattak a kutyák, nem lehetett tudni a visszaverődés miatt hol sétáltatnak, de végül nem láttunk kutyásokat. A Golgotán új képek vannak (3), legközelebb lefényképezzük. Valószínűleg egy lovas társunk levágott pár ágat a házak felé vezető úton, ezért jól lovagolható lett, akár vágtában is. Az eső esett, de a talaj nem lett csúszós, de a lejtőn nem ügettünk. Meg akartam mutatni Aripponak azt is hogy nem feltétlenül megyünk mindig a hegy irányában (mint az elmúlt két alkalommal) ha erre jövünk. Még mindig jó iramban érkeztünk ki az erőből. Arippo gond nélkül ment fel a dombra – ahol múltkor vágtatott (4) – de most lépésben. Egy vaddisznótúráson gond nélkül átment. Fent a lovaktól és a kutyáktól nem ijedt meg, bár volt egy pillanat amikor összerezzent. A tömör kapuhoz érve az egyik kutya hajtani kezdte az egyik frízt. Itt már leszálltam és legeltettem (5).

Érdekes, hogy Arippo minimális felszólításra jött velem, amikor kértem. Itt már nő az a lucerna-féleség amit szeret, hagytam enni. A karámjánál nyergeltem le. És meglett a kötőfék is. A másik lovon van, aki átjárkál a másik karámba. Levettem róla mielőtt hazamentem. Egy órát mentünk nyeregben, Aripponak belefért volna több is, de mivel rég mentem (legutóbb márc.22-én a hegy felé) nem akartam hirtelen terhelni. A földi mozgatással együtt bő 4 km-t mentünk. Így, hogy naponta edzek otthon nem éreztem semmilyen fáradságot a lovaglástól, pedig mostanában nem sikerült rendszeresen felülnöm. Az erdőbe még mindig messze ellátni.

Nem csak a szőre nagy…

Közzétéve március 22, 2023 Szerző: Gazda

Elkezdődött a vedlés, de Aripponak nem csak a szőre nagy még, de a menőkedve is. Ugyan arra mentünk, mint 13-án, de ahhoz képest teljesen új nővények vannak ott ahol az utat befejeztük. A lovardába csak megtisztítottam és nyergeltem, majd rögtön indultunk az erdőbe. Arippo élénk volt, menőkedve nagy, de ez a terep jellegzetességei miatt nem kerülhetett előtérbe. A szokott módon le is szálltam a keskeny szakaszokon. Most, hogy ismerjük az utat sokkal hamarabb értünk oda, ahol múltkor visszafordultunk. Ezúttal kicsit tovább mentünk, és találtunk is egy rövidebb utat, egy utcát, ami lehetővé teszi, hogy nem kell olyan magasra menni. Itt jöttünk vissza.

De előtte találtunk egy kellemes utat, amit fel akartunk deríteni, de kutyákat hoztak szembe (5-6), így visszafordultunk. Ezután megtaláltuk azt a pontot, ahol át kellene váltanunk (egy rövid, de meredek lejtőn) egy olyan útra, ami már a célunkhoz vinne. Innen fordultuk vissza és majdnem ugyan úgy jöttünk hazafelé. Arippo visszaúton is élénk volt, de az erdőben nem akartam hogy vágtasson, mint múltkor – ne szokja meg. Viszont felfelé a dombra – ahol lépésben szoktunk menni – vágtában ment, de hagytam neki, mert éreztem, hogy a hegymászás után jól esne neki. Nagyon magabiztosan ment felfelé a hepehupás domboldalon. Így értünk a legelőhelyre, ahol teljesen új növények bújtak elő hétfőhöz képest. Sikerült most is elérni, hogy Arippo ne izzadjon meg. A nap nem sütött, de kellemes az idő, kicsit talán párás. A mai terep és a múltkori – ami lényegében egy és ugyan az – voltak az eddigi legnagyobb szintkülönbséggel járó terepeink. A táv most is kb. 5km volt.

Tegnap annyira volt csak időm, hogy pár almát átdobáltam neki az árkon.

Első mini-terep

Közzétéve március 13, 2023 Szerző: Gazda

Végre minden adott volt egy kisebb terephez. Arippo kapott almát és legelészve jöttünk be. A legelési stílusa megváltozott, egyértelműen keresgéli az új füveket. Bent kissé nyugtalan volt, mert valahol hátul deszkákat dobáltak, de csak a hangját hallhattuk. Ez eléggé zavarta a figyelmét körjáték közben is, erősebben kellett neki jeleznem. Pucolás alatt kioldódott a kötele és elindult, de nem ment el, elé tudtam kerülni. Nyergelés közben körjátékoztunk, itt elég szépen ment át vágtába és figyelt rám. Csináltunk némi oldalazást is. Ezután mentünk ki, de nem voltam benne biztos ráülők e, mert még mindig elég nyugtalan, szétszórt volt a figyelme. Az útvonal is olyan volt, hogy biztos voltam benne nem mehetünk végig lovagolva, hanem le kell szállnom. A terv az volt, hogy a templom felé indulunk, de az is biztos volt, hogy nincs elég idő oda és vissza menni, csak felserítjük az útvonalat ameddig tudjuk. Így is lett. Az erőben szálltam fel és innentől Arippo hátán mentem a kerülő úton (majdnem végig ügetve) a magaslesig. Innen lépve-ügetve mentem addig ahol fordul az út, és innen vezettem. Az út itt már nagyon keskeny, mellette mély, meredek vízmosás. Arippo itt erősen a lába elé nézett és teljesen jó volt a figyelme, koncentrált.

Az út többnyire emelkedett így erősen szuszogott. Lóhátról meglovagolni ezt az útvonalat eléggé nagy kihívás, talán egyszer megoldjuk úgy is, de most azért sem ültem volna fel rá, mert nem akartam emelkedőn eröltetni felfelé úgy, hogy még téli szőre van. Volt olyan szakasz, ahol úgy vezettem, hogy ő ment a vízmosás egyik oldalán, én a másikon – annyire nem volt hely. Eléggé könynen lehetett tájékozódni és végül elértük a piros jelzést, innentől kevésbé tűnt emelkedősnek az út, talán innen lehetne újra felülni. Itt még mentünk egy kicsit előre és visszafordultunk.

Ugyan úgy jöttünk vissza, de persze itt most ereszkedni kellett. A keskeny szakaszok visszafelé is nagy figyelmet igényeletek, koncentrálnunk kellett. Végül felszálltam egy olyan szakaszon, ahol már nem volt annyire keskeny az ösvény és így nyeregben mentünk az ismert úton ki az erőből, fel a domboldalra legeni. Az erdőben némi vágtát is mentünk, mert úgy gondoltam Aripponak jól esne ennyi óvatkoskodás után és át is tudja magát mozgatni kicsit a sok emelkedő és lejtő után. Egészében szép, de nehéz útvonal az, biztos, hogy nem kell feltétlen nyeregben menni végig. A domboldalon még legeltünk, örültem, hogy Arippo nem izzadt meg nagyon, jól osztottuk be az erőnket. Innen egyenesen a karámjába vittem. Egyértelműen éledezik a természet, a fák (bár az erdő teljesen átlátható még) és a fű is.