Szabadidomítás

Szombaton Tászler Melinda járt a lovardában szabadidomítói alapokat tanított. Eléggé nagy volt a érdeklődés, nyolc bértartó is eljött. Amin meglepődtem, hogy senkinek nem volt korábban ilyen irányú tapasztalata – csak nekünk. Az is helyére került, hogy az általam megismert irányzatot szakmailag milyen irányban kell elhelyezni. Arippo rendkívül érdekes volt ebben a helyzetben. Észrevette, hogy most itt valami más van, mint ami a megszokott és egyértelmű jeleit mutatta, hogy vannak emlékképei erről a helyzetről. Hatalmasokat ásított és nézte a többi lovat, ahogyan dolgoznak. Végre én is tanulhattam új mozdulatokat, nem állapot, hogy lassan több, mint 15 éve ugyan azokat a dolgokat csináljuk. Fontos volt, és remélem lesz még ilyen alkalom.

Másnap, 21én féreghajtásra került sor. A gyerekekkel mentünk ki és csak patát tisztítottunk a karám kapui között, illetve beadtam a féreghajtót. Arippo jól van, de az időjárás nagyon rapszodikus. Pár napja még majdnem 30 fok volt, most hajnalban 2 fok van, nappal meg 10. Tehát kifejezetten hideg van, ami megzavarja a vedlést. Esők is jönnek-mennek, patát is érdemes nézni.

Úton

Lehűlt az idő, de annyira, hogy hajnalban 2 fok volt, nappal pedig alig van 14 fok. Nem gond, de ezzel lelassult Arippo vedlése is. Az idő nedvesebb is lett, kisebb nagyobb esők vannak, így a patt is érdemes figyelni. Arippoval jót sétáltunk. Hagytam legelni az erdőig, könnyű, szóbeli kérésre jött velem legelés közben. Az erdőbe most a másik irányból mentünk fel. Kár, hogy felszórták kaviccsal az út egy részét, nekünk ez nem jön be. Útközben még megálltunk ott, ahol lucernát is lehet legelni, de utána már megállás nélkül mentünk végig az erdei úton. A talaj még épp megfelelő volt. Utána a lovardában patát tisztítottam és kentem, és mentünk vissza legelészve a karámba. Jó volt.

A meleg vége

Aripponál jártam, de este felé. Ma is eléggé meleg volt, extra 26-27 fok körül. Még tart a vedlése, viszont érdekes, hogy szinte csak az egyik oldalán. Egészében nagyon jól néz ki, sokkal jobb formában van, mint most én. A hasánál a furcsa kikopást befújtam aluspry-el, egyébként a két kapu közötti részben legelt, amíg pucoltam. Az új karámterület határát megtisztították, de még mindig sok a kidölt oszlop és a balesetveszélyes maradvány. Elvileg holnap vége a melegnek, tizen fokok lesznek és eső…

Indul a boogie

A lányok március 30án lovagoltak utoljára Arippoval – és azóta is nekik volt beállítva a kengyelszíj- Vagyis ilyen rég óta nem tudtam menni Arippoval. Beteg is voltam, sok minden probléma jött közbe. Április 4-én osztályt lovagoltak a lányok, de akkor Arippo nem fért bele, még nem voltam olyan állapotban. Ahogy itt a blogon látható április 2-án mozgattam meg utoljára földről. Magyarul: rég lovagoltam, hiányzott is. Ehhez képest nagyon vártam a mai alkalmat még akkor is, ha nem volt tiszta képem mit is csináljunk – ha mást nem, hát újra kezdünk alapozni.

Arippo rendkívül örült amikor meglátott és sietett elém, az egész találkozás időtartama alatt ha módjában ált bökdösött. Nagyon könnyedén, szóbeli felkérésre jött vele a lovarda felé miközben legelt is. A szőre még nagy, de így hogy nem látogatom lassabb a vedlése is. Ma már kifejezetten meleg volt, 26 fok, napos idővel és egy-egy pillanatban szélrohammal. Bent is rendkívül kezes és alkalmazkodó volt, nagyon nyugodtan hagyta, hogy tisztítsam patáját , bundáját. dōTERRA olajat is választott, úgy tűnt ezúttal is a Brave tetszett neki – arra kell gondoljak, hogy a kellemes narancsos illata miatt. Több lépcsős foglalkozást terveztem és közben döntöttem menjük e tovább. Előbb mozgattam kötélen, de előtte 12-3-6-9 órára rakott rudakat tettem le. A rudakon ügetve is áthaladtunk. Nyerget is kapott végül és felültem. Arippoban volt energia, volt menőkedve, de teljes mértékben alkalmazkodott hozzám. Lehetett volna vágtát is kérni, de magam miatt inkább hanyagoltam. A rudakon – más néven szerencsekeréken – haladtunk át minden lehetséges irányban – átlóban is. Háromféle módon használtuk: körbe, lóhere alakot lovagolva (ez jól látszik a képen) és átlót lovagolva. Majd mindhármat kombináltuk.

Végül úgy döntöttem menjünk ki az erdőben, de sétáltatva. Levettem a nyerget és így mentünk a legalapabb útvonalon. Aripponak nagyon tetszett a program, végig bökdösött. Jót sétáltunk és mivel az írtál a vezeték alatt már sajnos nem járható, így a normál földúton jöttünk vissza a karámokhoz. Egy szaksz fel lett szórva kaviccsal, ez nem annyira tetszett, de volt lehetőség lucernaféléket legelni, ez jó volt. Arippo itt is könnynedén jött velem, ha kértem. Visszavittem a karámjába, de nem hempergett.

Ugyanis össze lett nyitva a karám az új területtel, a többi ló ott volt. Arippo rendkívüli módon csodálkozott hogyan lehetséges ez és szabad e ilyet. Valahogy tőlem kért engedélyt, hogy ez így rendben van. Érdekes volt, hogy egy könnyed mozdulatomra máris vágtázott, ivott és végül odament a többiekhez. Az autóból láttam, hogy a többiekkel, feltartott farokkal vágtatgat. Így méginkább hangsúlyt kapott mennyire toleráns volt ma felém és figyelembe vette az állapotomat. Egészében több, mint 4km-t mentünk.

Tavaszi földi foglalkozás – videók

Feltettem a március 18-i foglalkozásunk két videóját. Az első videóban az aktivitás volt a cél. Megnéztük az „Állj!”-t úgy, hogy Arippo több személyes teret adjon az irányítójának – vagyis ne másszon a nyakába amikor megáll. Azt is figyeltük, hogy tartson távolságot, ha körön megy lépésben – ezt a pálcával ellenőriztem úgy, hogy a vállához tartottam. Arra is ügyeltünk, hogy nem lépésből mentünk vágtáig, hanem vissza-vissza vettünk a jármódokból. Arippo remekül vette a testtel adott jelzéseimet, de a farát akár csettintésre is arrébb tudja tenni. A kör bal kézre kicsit spórólósabbnak tűnt , de egészében jól ment minden.

Itt a feladat utáni, pontos „Állj!” volt a cél, mert múltkor a gyerekekkel ez kissé zavarosra sikeredett. Most jó volt.

Este

Ma végre este eljutottam Arippohoz. Eléggé visszaesett a hőmérséklet, 27 fok után 16 van, vagy inkább kevesebb. Legeltettem Arippot, de bejöttünk a lovardába is, ahogy hosszú kötélen foglalkoztam vele cca. 20 percet. Elsősorban a cél a mozgatás volt, ezért vágtáig vittem. Balkézre eléggé nyugodt vágtát mutatott, jobbkézre nagyobb volt a menőkedve. Visszafelé is legelt, de mennünk kellett, mert ment le a nap.