…de sokat fogtunk ma.

Először is hagytam Arippot nyugodtan legelni miután kihoztam. Válogatottan jó fű van mindenhol, mégis talán ennél is jobb volt tavaly. Nem akart csatlakozni, nekem kellett odamennem, de szívesen jött. Bent most már éles fotózást terveztem vele ennek megfelelően öltöztem, lovat tisztítani nem kellett, mert az idő száraz. Legalábbis egyelőre, mert a következő napokban ez megváltozik. Ezért is akartam felülni és esetleg egy kisebb terepet is menni. Bent foglalt volt a nagy pálya azért a legelső kis karámba mentünk és itt készültek a képek. Arippo másodszorra mesterien értette a helyzetet és a négy bójával kijelölt területen várta, hogy időzítsem a fotót. Kicsit messzebbről készültek a képek, mint múltkor.

Ezután – mivel erősen sütött a nap – bementünk a fedelesbe, ahol bár por van, de kellemesebb volt a idő. Itt mozgattam a bóják körül is: négyszöget jelöltem ki, én a bójákon belül mentem, ő kívül, szépen, pontosan fordult. Kissé egykedvűen csinálta a feladatokat, bár csettintésre eléggé szépen elrakja  a farát. Keveset ügettünk, mert porzott.

Ezután mozogtunk a nagy pályán is, itt már volt ügetés is a nyergelést követően. Arippo olajat (dōTERRA) is választhatott, meglepő módon a Calmer kellett neki, pedig biztos voltam, hogy a Brave-t választja, annyira passzívnak tűnt. De nem tévedett, mert miután felültem felélénkült. Kifejezetten dinamikusan ügetett és igyekeztünk íveket menni.

Fontolgattam az erdőt is csak azt nem tudtam üljek fel, vagy vezessem – végül csak sétáltam vele, de olyan könnyedén jött, hogy gyakorlatilag liberty-ben ment velem. Úgy tűnt jó a kedve, felélénkült. Az erdő végén újra le kellett fújnom, mert erősen csípték a rovarok. Végül felmentünk a  dombra és ott legelt. Olyan sok legelni való finomság van, hogy bárhol ehetett, ezt ő is észrevette és könnyen jött tovább amikor kértem. Végül a karámnál fejeztük be az utat.