02.02. Ma kivittem Arippot a szokott módon, örömmel jött. Mivel fokra magasabb a hőmérséklet felengedett a talaj és még mindig nem tűnik szárazabbnak, sőt talán nagyobb sár van. Hiába van melegebb mégis kellemetlen az idő, ha süt  nap az kellemes lenne, de a szél is fúj. A következő napokban a melegedés folytatódik, de szél is lesz. Amíg Arippo legelt elgondolkodtam mit is lehet csinálni egy lóval. Tervezem, hogy most már hátról is mozgatom majd (ehhez valamivel jobb idő kéne), ezt földről készítem elő (külön foglalkozás) és jövök neki egy bodywork-el is.

Szóval kicsit összeírtam – főleg  magamnak – mit is lehet kezdeni egy lóval… Tehát, a lovat lehet:

• legeltetni, sétálni vele (legelési megállókkal vagy úticéllal), sőt kirándulni is lehet vele. Mindez földről, akár kötélen, de szabadon is (liberty) – ez már egy magasabb szint… Mozoghatunk pályán eszközök használatával, vagy anélkül, lehetnek lókiképzéses feladatok, de „vegytiszta” futószárazás és lemozgatás is. Ez máris rengetek lehetőség és még fel se ültünk…

• Nyereg alatt mozoghatunk karámban, lehet üres a pálya és lehetnek feladatok is (Parelli játékok, Cavaletti, bóják, stb…). A lónak mindenképp változatosság, ha van eszköz/akadály feladat még akkor is ha a lovas nyeregből ugyan úgy dolgozik. Lehet nyakmadzag is, mint cél vagy variáció azért, hogy fejben (is) „dolgozzon” a ló. Természetesen a jármódok itt is szerephez jutnak. Általában kétféle helyzetet látok lóval: az egyik a „gondolkodós” a másik a dinamikus. Az elsőben pl. a ló új tárgyal, vagy új/másfajta segítséggel ismerkedik, mint amit eddig kapott (földről vagy hátról), a másik inkább mozgásos, koordinációs, pl. ugrás, cavalatti.

• És persze kimehetünk terepre is, keverhetünk egy, kettő és persze három jármódot is. Alapvetően – úgy vettem észre – két variációs lehetőség létezik a ló szemszögéből, aki igen jól tájékozódik. Az első amikor a lovarda körül mozgunk, ez a „körút”. A másikban kifejezetten távolodunk a lovardától, különösen az út első szakaszában. Különféle jármódú szakaszok és megállok tarkítják az utunkat. sőt kialakíthatunk feladathelyzetet is egy-egy ilyen megállóban (pl. ha előzőleg mondjuk bóját rejtettünk el egy bokorban és azt használjuk, vagy a terep adta lehetőségkkel élünk). A terep során valahol van egy fordulópont és innen térünk vissza ugyanolyan vagy eltérő úton. Megfigyelésem szerint a két útvonal-típus között jelentős különbség van, főleg ha a ló és lovasa kettesben (másik lovas nélkül) mennek. A ló karakterétől és a közösen átélt eseményektől függ melyikhez hogyan viszonyul.

És persze külön nem is említem, hogy ott vannak a lópucolás és patatisztítás körüli helyzetek, valamint az utánfutó kérdésköre, amelyek szintén lehetnek fókuszban, mint közös feladat. Ezeket azért nem említem külön, mert egy kiképzett lának ezeket elvileg tudnia kell(ene)… Tehát… elég sok dolgot lehet csinálni egy lóval.

Tapasztalatom szerint a hobbi lovasok döntő része főleg a felülős, pályás vagy terepes elfoglaltságokat részesíti előnyben. Gyanítom, hogy a nyeregben töltött idő teszi ki a lovazással töltött idő döntő hányadát. Olykor némi futószárazás is bekerül a menübe – ahogy a helyzet, a ló állapota kívánja, ez az un. „lemozgatás”. Csak találgatni tudom mennyire lehet ez adott lónak szórakoztató vagy éppen egysíkú. Persze ez a ló habitusától is függ mennyire teszi kiüresedetté az egyhangúság, vagy épp biztonságot ad neki. Ló és lovas kapcsolati szempontjából azonban mindenképp előbb-utóbb mechnikussá válik a közösen töltött idő.

Ha valamennyire utána számolok Arippoval rengeteg időt töltünk úgy (is), hogy nem ülök rajta – ebből a blogból ez bőven látható is (pl. ez a bejegyzés). Az elmúlt évtizedek arról győztek meg, hogy ez jó így, és nagyon hasznos is. És mint ahogy addig, ebben az évben is elválik majd hol tart az a kapcsolat.

Arippo már messziről jött elém. Általában külön látom a többiektől, főleg amióta C… már P…-al barátkozik. Ma is legeltünk, de előtte Arippo fogyasztott némi zöldalmát. Hideg volt, de amikor kisütött a nap kifejezetten melegen sütött. Visszatértem a régi szokásomhoz, hogy csinálok némi meditáció-félét, amíg ő legel – eléggé jól sikerült. Arippo a másik üres telekre is bement, ami a lovarda tulajdona és hozzáteszik az ő karámjukhoz tavasszal. Mintha érezné, hogy az már az ővék – de nem sok mindent lehet most ott legelni. Az üres telken sincs igazán mit enni és úgy általában mostanra elfogyott amit legelni lehet. Arippot megtapogadtam, továbbra is jól néz ki, bordáit nem érezni, bár izmot vesztett. Ettől függetlenól jövök neki egy lovaglással, földivel és egy bodywork-el is. És a körmölés is lassan aktuális. Hamarjában nem is tudom ültem-e rajta ebben a hónapban… de jól elvoltunk.Még egy hidegebb éjszaka hátra van, de utána enyhűlés kezdődik, remélem véglegesen.

Viharos szélben mentünk legelni Arippoval. Nem lenne hideg, de így eléggé elviselhetetlen az idő, felülni sem lenne érdemes. A következő napokban talán megnyugszik az idő és melegebb is lesz. De a viharos szél a következő napokban is még kitartott.

Január 11. Ma csak ellenőrizni jöttem ki. Hideg éjszaka volt – bőven mínusz – de most szépen süt a nap. Két zsák almát hoztam neki, jóízűen fogyasztotta. A talaj puha, illetve helyenként fagyott. JÓ lenne, ha ez a hideg idő elmúlna.

Január 12. Továbbra is hideg napok vannak, Arippot csak az útról néztem meg egy pilanatra. Mintha elkezdődött volna a beálló helyreállítása – jó lenne, ha addig elkészülne amíg tart a hideg.

Délben érkeztem Arippohoz, de így is eléggé hideg volt. Kerestem a takaróját, de nem a lovardában van, úgy emlékeztem kivittem – mégis otthon kell megtalálnom. Arra gondolatam hideg napok jönnek és az is megfordult bennem, hogy lehet örülne ha folyamatosan takaróban lenne. Még akkor is ha nem vagyok ennek a híve a balesetveszély miatt. De amikor megláttam jól nézett ki és mégsem éreztem szükségét. Azon a helyen állt, ami a kedvence, vagyis a beálló délkeleti fala előtt – annyi különbséggel, hogy nincs beálló. Egyelőre csak az oszlopok vannak meg, még építik. Persze jobb lenne ha a lovaknak a hideg napokra már lenne beállójuk, de nem hiszem, hogy addig elkészül.

A talaj nem fagyott, hanem a ló alatt süpped kicsit, de közel van ahhoz, hogy fagyott legyen. Arippo rögtön jött, kapott almát is és mentünk az üres telekre, ahol a pöttyös fenekű póni csatlakozott hozzánk, mert kint volt.

.Egy bő órát legeltünk így hárman. Amikor visszamentünk a pöttyös is jött, láthatóan nem tudott visszamenni a helyére magától. Arippo ivás után pontosan oda állt vissza ahonnan elvittem. A pöttyös hagyta magát megfogni, miután kipakolta a szatyromból a kötőféket. Rá is tettem és kérdés nélkül visszajött velem a helyére. Látszik, hogy foglalkoznak vele,