Korán reggel hétre mentem, így sokkal jobban lehet dolgozni. Arippo kicsit dekoncentráltnak tűnt földről, pl. körjátékban 1 óránál mindig megállt vagy visszaesett ügetésből. Nem értettem az okát, úgy tűnt fizikai ok nincs. Minden más jól ment.
Négy bóját kerültünk illetve mindenféle alakzatokban használtuk fel, 8-ast, köröket, szlalomot mentünk úgy, hogy valamennyit bevontuk – Aripponak tetszett.
Frontos nap volt, megbomlott a meleg, hidegfront közeledett. Arippo a szokottnál nyugtalanabb volt. Dicsérték, hogy jó állapotúak a patái.
06.17 A extra meleg miatt nehéz volt eldönteni mit is lehet csinálni. De mindenképp akartam valamit, mert a következő napokban még melegebb lesz. Szórakoztató dolgot is akartam Aripponak ezért ugrást készítettem elő, hátha nagyobb lesz a motivációja. De csak ügetésben haladtunk át az akadályon és nem töltöttünk el ezzel sok időt. Elindultunk terepre, mert akárhogy is van legalább a felderítést el kell kezdenünk. A régi hidat nem állították helyre, továbbra is az aszfaltos út végén lévő beton hidon lehet csak átkelni – tehát hatalmasat kell kerülni. Vezettem Arippot és jól tettem, mert ez így gyakorlatilag új terepútvonal volt neki. Nagy meglepetésünre épült egy gyalogos híd kicsit lejjebb és megpróbáltam áthívni rajta Arippot. (Ha átjön akkor rövidíthetünk). De a híd másik oldalán egy kerítés mögött egy ló volt, aki eléggé nyugtalan lett a () megjelenésünkre. Tehát nem eröltettem Arippot, a híd sem tűnt kellően erősnek, bár 3 vastag egymás mellé tett gerendából állt. Továbbmentünk (legelés is volt) és a beton hídon mentünk át. Itt is vezettem. Végül eljutottunk ugyan ennek a hídnak a másik oldalára – gondoltam: ha innen át tudunk kelni akkor a hazaút gyorsabb lesz. Ekkor még mindig csak ott voltunk, ahol régen átkeltünk és itt szoktam régen felszállni. Végül úgy döntöttem most s így lesz. Felszálltam és azt gondoltam megyünk egy nagyobb kört itt, kicsit felderítjük a régi útvonal kezdetét. Mentünk tehát egy nagyobb kört és Aripponak tettszett a dolog, szerintem tovább is ment volna. De a meleg és az idő miatt visszafelé indultunk, mert a visszajutás is bonyolultnak igérkezett. A kis hidnál nem tudtunk rövidíteni, mert Arippo itt is passzolta, de valóban nem is tűnt biztonságosnak. Ki merem jelenteni, hogy egy jobb hídon szerintem simán átment volna. Ugyan úgy jöttünk vissza, ahogy jöttünk, vagyis eléggé kacifántosan. Az egész út 5,6 km és 1 óra 45 perc volt és csak addig jutottunk, ahol régen a terepútvonalunk indult. Elkeserítő, hogy ekkorát kell kerülni, de végül mégis jól sikerült ez az út. Tudunk terepre menni, csak időigényes lesz. A következő napokban még melegebb lesz.
06.19 A lányokkal lemostuk Arippot a meleg miatt. Ez a két karám kapu között történt. Először nem értette, hogy miért nem legelni megyünk, de mikor megértette nagyon tetszett neki és nem is legelt addig, amig mostuk.
06.20 Továbbra is nagy a meleg. Az árkon átjutva lemostam Arippot a karámjában. Örült neki.
06.21 Sorkerült a második lóasszisztálta nyílt napra. Hidegfront előtt voltunk extra melegben, Arippo a várnál nyugtalanabb volt, de érdekes módon szívesen kapcsolódott a vendéggel, akinek semmilyen lovas tapasztalata nem volt, de mégis jól tudott rá hatni. Sikeres nap volt, Arippo utána lemosást kapott.
Hat napja jártam utoljára Aripponál, illetve tegnap, de akkor csak befújtam rovar-ellenivel. Az intenzívebb munkát csak ma tudtam folytatni, de eléggé nehezen alakult ki mi is legyen az. Sajnos teljesen bizonytalan volt az időjárás, olyan volt, mintha bármelyik pillanatban jönne az eső – de nem jött. Így viszont nem a terepet céloztam meg, hanem inkább úgy láttam jobbnak, ha bent maradunk. Arippo is fura hangulatban volt, amíg hoztam be kétszer is megijedt, elég furcsa ez ha olyan lovam van, mint ő, akinél évente egy kezemen számolom meg hányszor ijed meg. Bár kikötés nélkül tisztítottam a patáit, mégis sokat dobogott az mellső lábával, nem feltétlenül a rovarok miatt. Az dōTERRA olajok is eléggé elfogytak, így nem igazán volt mit adni neki.
A foglalkozás körjátékkal – quasi futószárazással – indult. A cél most is az intenzívebb, hosszabb mozgatás volt. De a mozgás tetszett neki, felélénkült, bár a vágta annyira nem volt neki most fontos. Végül pályát építettem három rúddal, amelyeket 9-12-3 óra alakzatban tettem le. (Legközelebb bójákat teszek majd ki, mert a rudak kihelyezése és elpakolása nagyon hosszadalmas). Ezeken mindenféle módon áthaladtunk ügetésben, sok fordulót tettem bele, jött is az elengedettség, a nyak kinyújtása. Volt egykezes fordulat is, és könnyített üléssel ügetés. A rudakon nem csak áthaladtunk, hanem mellettük is elmentünk, kerültük őket, sőt meg is álltunk valamennyi mellett. Később ezeket variáltuk. A hangsúly a hosszabb, kitartóbb ügetésen volt, ez rám is rám fér, vissza kell egy kicsit szereznem a lovas erőnlétemet. Négy nagyobb szakaszt ügettünk és mindennel együtt egy bő órát mozogtunk. A végén nagyon kicsi vágtára is sor került, de mivel eléggé nagy rész vizes volt még ezt nem vittük túlzásba. Arippo a végére élénkebb lett, jó hangulata volt. A lenyergelést követően legalább háromszor ásított, ami szintén eléggé szokatlan tőle.
Még soha nem futószáraztam Arippot a szó szoros értelmében, de ma megtettem. Általában körjátékot csinálunk és ebben nincs annyira szerepe a fokozott mozgásnak. Végül ez is egyfajta körjáték lett hiszen nem a megszokott futószáron mozgattam, hanem a hosszú kötélen, de a lényeg az intenzívebb mozgás volt. Mivel az elmúlt hónapok eléggé ziláltak voltak, és nem úgy alakultak a foglalkozások, ahogy az szinte mindig lenni szokott Arippo energiája több, mint más években ilyenkor. Teljesen jól bírta a vágtát körön és úgy tűnt valóban volt értelem lemozgatni. Akkor lett volna igazán teljes a foglalkozás, ha utána terepre is kimegyünk, de ez már nem fért bele. Viszont lovagoltam a nagy pályán, de vágta végül itt sem fért bele, mert volt ott egy másik lovas is, akinek a lova nyugtalankodott és nem akartam, hogy esetleg „láncreakció” legyen. Így is bőven egy órát mozgattam Arippot. Azzal, hogy végül nem mentünk ki többet tudtam legeltetni. Másnap még egyszer ránéztem, de csak a fülét fújta be.
Ma Arippo mozgatása volt a fő cél, de nem a pályán. Ezért csak minimális feladatokat kértem tőle, amiket meglehetősen készségesen hajtott végre, nagyon érzékeny volt jó értelemben. Bent nem is ültem fel (jobb lett volna, de boronálták a pályát), hanem egyenesen mentünk az erdőbe. A hevedert már egy ideje csak a 3. lyukba lehet húzni – olyan jól néz ki Arippo… Előzőleg a Calmer olajat választotta, ami meg is lepett, mert teljesen nyugodt volt. De az erdőben felélénkült, vágta közlei állapotban volt, inkább erősen ügettünk. A talaj is eléggé nedves volt és az utat is eléggé benőtték a növények. A szokott módon a dombon fejeztük be az utat, de egyértelműen látszott, hogy Aripponak még több mozgás is megfelelne. Jó lenne, de a hosszabb terepre eléggé nehéz kijutni, mert már régóta nincs meg a híd, tehát ehhez több idő kellene. De a jövőben ezzel mindenképp foglalkoznunk kell.