Egy hét

HĂ©tfƑn csalĂĄddal voltunk AripponĂĄl, legeltettĂŒk több, mint egy ĂłrĂĄt. Szinte meg is unta a vĂ©gĂ©re.

SzerdĂĄn a lĂĄnyok lovagoltak Ă©s a vĂ©gĂ©n megnĂ©ztĂŒk Arippot. Beengedtem a kĂ©t kapu közĂ© hĂĄtha örĂŒl, hogy legelhet ott, de fĂ©lreĂ©rtette: azt hitte kimegyĂŒnk. TehĂĄt ez nem volt jĂł ötlet tƑlem. VisszatessĂ©keltem a karĂĄmba, de Ășjra ĂĄtbĂșjt a zsinĂłrok alatt a kĂ©t kapu közĂ© Ă©s ismĂ©t mutatta, hogy vĂĄrja a közös kinti legelĂ©st. VĂ©gĂŒl megĂ©rtette, hogy ez ma nem jön össze.

EzutĂĄn CsĂŒtörtökön hosszan hagytam legelni, mĂ­g a lovarda felĂ© jöttĂŒnk. Nagyon pĂĄrĂĄs fĂŒlledt idƑ volt, kiadĂłs esƑ utĂĄn. A pĂĄlya is Ă©pp, hogy hasznĂĄlhatĂł volt – de vĂĄgtĂĄnak nem volt Ă©rtelme. Szlalomot Ă©s cavalettit raktam le, de elƑtte földrƑl mozogtunk – Arippo nem volt igazĂĄn fĂŒrge, szuszogott a pĂĄrĂĄban, de jĂłl csinĂĄlt mindent. Körre szĂ©pen fordult ki. A körjĂĄtĂ©k sorĂĄn a cavalattik között kĂŒldtem ĂĄt Ășgy, hogy mindig egy mĂĄsikba kerĂŒljĂŒnk. Szabadon is mozgott szlalomban. NyeregbƑl hasznĂĄltuk a nyakmadzagot is, szlalomban is. ÖsszeszedettsĂ©ge is elĂ©ggĂ© szĂ©p volt. A cavalattije nagyon jĂł volt, tisztĂĄn ment ĂĄt. A nyeregben töltött idƑ nem volt sok, de a foglalkozĂĄs talĂĄn elĂ©g vĂĄltozatos volt neki. Megint jobban nĂ©z ki, a hevedert csak a 3. lyukba tudtam hĂșzni. A kovĂĄcs sehol, de a patĂĄja legalĂĄbb kopik valamennyire, kezd Ășgy kinĂ©zni, mint egy vadlĂł…

 A pĂĄlya