2023. július hónap bejegyzései

Nyakmadzagon

Közzétéve Szerző:

Még mindig nem tudtam elérni a körmölőt, bár Arippo patái még jól bírják.
Reggel mentem, de mire bejöttünk egészen sokan lettek a bértartók és iskolalovasok is. Sajnos ott volt az a ló is akiben nem bízom annyira (illetve a lovasában), tehát kicsit át kellett alakítanom a tervem – amiben hosszú kötélen vágta is szerepelt. Előbb együtt mozogtunk „állj!”-okat gyakoroltunk és a szokott dolgokat. Arippo nagyon készséges volt, de nem siette el a dolgokat. Körön szabadon is mozgott, mögöttem is elment. Utána nyeregből mozogtunk, de a lovasok mozgását figyelmen kellett. Az összeszedettség nem annyira ment most, de mivel feltettem a nyakmadzagot ezzel is gyakoroltunk. Főleg a hátralépés ment jól, amit földről is kipróbáltunk. A nyakmadzagot még folytatni szeretnénk máskor is. Ezután  kimentünk az erdőben. A szokott helyen nem tudtam felszállni, mert telefont kaptam (nem a körmölő..), így egész távol szálltam fel, az elágazásnál. Innen mentem a házak felé is a kis úton vissza. Az árnyas erdőben Arippo sokkal élénkebb volt, mint a pályán, erősen ment, akár vágta is lehetett volna. Nagyon fontos lenne hosszabb terepre vinni, de továbbra sincs megcsinálva a híd. Úgy mentünk vissza. ahogy jöttünk és a karám felé megint legeltettem. Az egyik karámban már levágták a gazt.

Változékony

Közzétéve Szerző:

07.25. Ma elkerültük egymást a körmölővel, valamit valaki rosszul írt fel…

07.23. Ma kilenc nap kihagyás után látogattam el Arippohoz délután. Az árkon át mentem, ami alig járható, nagyon megváltozott a fala, nehéz átjutni. Arippo meg is lepődött, de örült nekem. Nagyon magas a gaz a karámban, az útról már nehéz meglátni a lovakat. Valakit megkértem, hogy küldjön róla képet 4-5 nap után – ez meg is történt és Arippo most is jól volt, akárcsak a képen. Sérülése nincs, remekül néz ki. Az elmúlt napokban – a lovarda kérésére – Arippo kötőfékben volt ami az ő esetében szükségtelen, ennek annyira nem örültem, hiszen szükségtelen.  Nem úgy tűnt, mint aki hiányolta a mozgatást, hiszen nagy meleg volt az elmúlt napokban. De szívesen jött velem az üres telekre legelni. A nővénytakaró már nem annyira változatos, mint korábban, a meleg érezteti a hatását. Egy kórófajta erősen elszaporodott mindenütt, a karámokban is, embermagasságú.  A nagy rétet is lekaszálták, de a híd még mindig nincs megjavítva.

 

Várakozás

Közzétéve Szerző:

Nehézségek mutatkoztak a blog működésében, de mára minden akadály elhárult. Az elmúlt napok eseményeit egybe írta be. Ma is voltam reggel Arippoval, de „csak” legeltünk – hosszan a lovarda felé – és „csak” bodywork-öztünk a fedelesben (Masterson és lábak nyújtása). Érdeke, hogy mennyire más volt most a kezelés. Találtam néhány pontot a nyakán, amire jelzett, de úgy tűnt, hogy alapvetően már a bodywork helyzete is elég neki, hogy feszültséget engedjen el – vagyis rengeteget dobbantott mindkét első lábával. Az idő előrehaladtával a dobbantások kisebbek és ritkábbak lettek. Nagyon érdekes volt, hogy Arippo egy idő után most is jelét adta, hogy már nem tud, nem akar befelé figyelni és részéről vége a kezelésnek. Akkor nyújtottam, lazítottam még a lábait, maszíroztam a füleit. Jó sikerült, jól esett a fedelesben lenni, nem zavart minket senki. Utána lemostam és visszaengedtem – de visszafelé is volt legelés.

A hátsó lábak keresztezése és a legelés

Forró napok

Közzétéve Szerző:

2023.07.09. Vasárnap reggel mentem ki, de ahogy mostanában mindig kilenckor már meleg van – kb. addigra készültünk el mindennel. Befelé jövet Arippo többet legelt – mostanában mindig – és hagytam is neki időt. Nyergelés után mozgattam kicsit körön és pályát építettem: lett egy ugrás (de nem tettem fel rudat) és két rúd egymástól 90 fokra. Az ugráshoz bójakapu vezetett. Itt mozogtunk, de nem tudom mennyit, mert levettem az órám a meleg miatt. A pihenőket és „állj”-okat az árnyékban kapta Arippo. Szívesen mozgott, de a meleg miatt nem volt aktív. Ez már nyári lovaglás, amikor nem lehet a lótól túl sokat kérni a meleg miatt. Nagy terepet se menne szívesen.

Nyakmadzaggal

Megtaláltam és feltettük a nyakmadzagot is és az „állj”-t gyakoroltuk – ez elég jól ment. A szlalom is jó volt egy kézzel és hang segítséggel. Vágta nem volt, de nyeregben hagytuk el a lovardát az irtás felé. Azt gondoltam mindenképp menjünk amennyire lehet többet, de árnyékban. Az erdő kellemes is volt, Arippo szívesen ment, ügettünk, ahol lehetett. Mindenfelé mentünk, jól bejártuk a lehetséges utakat. A végén úgy döntöttem, hogy nem az irtáson jövünk le, mert túl napos lesz, hanem a másik úton és akkor végig árnyékban leszünk a lovardáig. Arippo kicsit értetlenkedett az útvonalat illetően, de sikeresen kommunikáltam vele a szándékomat. A felszállóhelyen szálltam le és vezettem a lovardáig, ahol szivaccsal levizeztem – ez tetszett neki, és jó kedvel jött velem ki a karámja felé. Ismét sokat legelt. A karámban nem láttam a nagy szürkét – talán elvitték? Jó lenne… Viszont van bent egy új ló, aki egyelőre külön van a többitől. Arippo a parellissel van most jóban. Az első bábsebek már jók, de a hátsó még javulhatna, ma is kentem krémmel. Arippo mostanában mindig nagyon kedves, bökdösi a kezem, hátam.

2023.07.05 Ma, szerdán osztálylovagoltunk a lányokkal. A lányok kezelték Arippot, ma sokkal nyugodtabb volt, mintha a legyek jelenléte sem lenne állandóan egyforma…. Most nem kapott Calmert, nyugodt volt és szépen, könnyedén ment az osztályban. Nem tűnt most annyira hajlékonynak, de csináltam vele némi külső-belsőáálítást. A gyerekek mosták le a lábát, hátát. A karámban még mellettünk maradt, legelt, nem hempergett rögtön.

2023.07.04. Ma voltam Aripponál, de voltunk nála családilag is a hétvégén és sétáltattuk, legeltettük, kezeltük. Az első két lábseb szépen javul. Akkor (és most) is Calmer olajat is kapott. Most már kapott alu-spyt a hátsó sebére is. Arippo nyugtalan volt kicsit ami abban nyilvánult meg, hogy a szokásosnál sűrűbben kapkodta a lábait a legyek miatt. Az üres telekre mentünk – ez már újra a lovarda tulajdona – de eléggé le van legelve. Itt töltöttük az időt, jó volt. Estefelé járt az idő, de még mindig nagyon meleg volt.

Amikor semmi sem alakul úgy

Közzétéve Szerző:

Szombat reggel jöttem ki. Mikor megérkeztem csak két ló volt a karámban, Arippo és a barátja, a parellis. Amikor jobban megnéztem Arippot három sérülést találtam rajta. Mindegyik a bal oldalára esett: az egyik a jobb első lábának a belső felén, egy a bal első lábának a külső felén, és egy – ez a legrosszabb – a bal hátsó lábának a felső részén a combja élén, tövén. A hátső lábánál teljesen hiányzott a bőr, szerencsére csak egy kis szakaszon. Megtudtam, hogy lószökés volt éjjel, a lovak a lovarda pályájára mentek be randalírozni. Arippo állítólag nem. Ezzel függhet össze a sérülés, de hogy mi történt pontosan az soha sem fog kiderülni. Nagyon boldog lennék ha a nagy szürke végre elkerülne innen, állandóan ő csinálja a balhét egyfolytában. A tartója sem túl bizalomgerjesztő…

Lekezeltem a sérüléseket betadinnal és Kék Lukács krémmel, majd mozgattam Arippot körben, úgy tűnt semmiben sem akadályozza. (Sajnos a farkával, ha csap egyet le tudja törölni a krémet…). Vágtára nem igazán volt kedve. Ettől az egésztől eléggé szét estem, de nem mondtam le a terepünkről. Amint kiértünk a hídhoz újabb meglepetés jött: a híd összeomlott, sőt a lovasok mondták, hogy már jó ideje így van. Gyakorlatilag ez nagyon megnehezíti a terepünket, mert így a völgy ketté van vágva és csak a sz.telep után lehet átkelni az árkon (vagy a lovardánál, de ahhoz sokat kell menni aszfalton az úton, ahol néha jönnek a teherautók…). Némi gondolkodás után arra az útra mentünk, amelyen tavaly nyár végén jártunk, de nem mentünk végig. Itt a talaj sokkal rosszabb volt, mint amire emlékeztem, nem szálltam fel, de ez tavaly is így volt. Sokat mentünk előre míg felszálltam, de utána Arippo nem akart előre menni, forgolódott. Vagy érezte, hogy szétestem, de lehet hogy a talaj vagy a meleg nem tetszett neki. Le szálltam és vezettem tovább… Úgy vettem, hogy oka van annak, hogy nem megy előre, ebben benne lehetett az éjszakai sérülés is. Így végül egy séta-terepet csináltunk ezen az úton. A talaj végig eléggé durva volt, sok kővel. Elmentünk addig a pontig, amit a műhold képen lehet látni, hogy valamilyen tisztás. Itt az út – amelyen egy autó simán elfér – csinál egy visszaforduló hurkot. Itt Arippo almákat kapott. Innentől ösvények mennek tovább jó talajjal. Kettéágazik az út, az egyik lefelé visz, de hamar eléggé be volt nőve. A másik felfelé indul és hamarosan kettő ágazik, és szép erdei ösvényként mennek tovább. Tehát innentől lenne jó az út, de mire idáig elérünk a túl sok, hosszú (kb 50 perc) és kellemetlen. Nagy kár. Innentől jöttünk vissza és a lovardában újra kezeltem Arippo sebeit. A váratlanságok terepe volt ez, de a hátizsákom jól működne – már csak terepre kéne valahogy eljutni. Amíg ennyire meleg van nem fogom erőltetni. Ez az út mindössze 5 km volt, oda és vissza, tehát kifelé 2,5 km – nem volt sok, de soknak tűnt. Talán ősszel még egy felderítést érdemes lenne csinálni erre, úgy hogy tovább megyek a kellemes utakon nyeregben. Az mindenképp gond, hogy nincs híd. Az átjutás a másik oldalra így már nagyon körülményes. A sérülést meg kezelni kell a következő napokban.