Tegnap ránéztem az útról de nem láttam…. Végül kiderült, hogy a karám sarkában fekszik, sütkérezik…
Ma reggel volt a körmölés (2 hónapja és 2 hete volt az első itt) , látszott egyértelműen a tályog helye. Arippo profi volt végig profi volt. Utána 2 órát legeltettem, közben tettünk egy félórás felfedező utat – sajnos sok dolog másképp van, mint a műholdképen. A hegyről a visszatérő út csatlakozási lehetőségét kerestük. Szép napos idő volt, sokat evet a kedvenc helyén, ahol most is dús a fű.
…nagy álom. Mert egy újabb álomútvonal valósult meg: felmentünk a repülős emlékműhöz. Ez egy hosszabb út, főleg úgy, hogy a lovas telkek felöl indultunk. Utána be az erdőbe egészen a meredek emelkedőig, ahol leszálltam. Az egész út alatt sokszor szálltam le és fel, ahogy a terep és az út változott, nem akartam Arippo-t eröltetni. Az erdő útán a murvás úton mentünk fel a rétig. Volt útközben egy farakás ahol megmakacsolta magát, de sikerült rávénem, hogy nézzük meg. Találtunk egy utat, ösvényt amin visszafelé tudunk menni, majdnem fél is deritettük, de egy ember három kutyát sétáltatott és egyáltalán nem látta, hogy jövünk. Visszafordultunk és innen már az emlékműhöz mentünk a réten át.
Itt eléggé fújt a szél, nem maradtunk sokat. Úgyan úgy jöttünk vissza ahogy feljöttünk, bevállalva a meredek ereszkedés a végén. Közben sokat legelt. Jó út volt, de Arippo láthatóan nem szereti a murvás utat, erre nem fogunk gyakran jönni, pedig szép út. De elvileg lehetséges körbe enni úgy, hogy arra megyünk tovább ahol a kutyákkal találkoztunk. Ezt még ki fogjuk deríteni. Ez volt az eddigi legnagyobb utunk, 3,5 óra és majdnem 8 km.
Ma csak annyi időm volt, hogy röviden sétáljunk egyet. Olyan úton mentünk, amit egyébként is fel akartam fedezni. Az erdei úttal szemben kitisztitottak egy átjárót, erre indultunk. Kiderült, hogy itt többen is lovat tartanak. Két kertben voltak lovak, mindegyikben három, sőt szamár is volt. Ami fontosabb, hogy találtunk olyan területeket ahol még szép fű van.
Jó idővel indult a november. Érkezésemkor messziről láttam, hogy Arippo a többiekkel eszik úgy, hogy mellette a nagy domináns szürke volt. Sem fizikailag, sem sehogy nem voltam csúcs formában, tehát nem terveztem semmit, hanem ahogy alakul. Először a pályán mozogtunk, amit kissé zavart az, hogy disznóölés volt folyamatban (úgylátszik mi csak olyan lovardába tudunk menni, ahol disznóölés van…). Arippo-t feszült volt a zajoktól, de nem annyira, hogy ne tudott volna rám figyelni. Előbb a szokásos gyakorlatokat csináltuk, de hagytam szabadon is mozogni, sőt ő is beleszólt foglalkozás menetébe, amikor kimutatta, hogy szeretne még többet vágtatni körön. Belső állítás is volt földről, és csak ezután jött a nyergelés és felszállás – csak innentől mértem. Letettem négy bolyát és 3 gerendát cikkcakkban. Közben megérkezett egy lovas, aki futószárazni kezdte a lovát és ez némiképp akadályozta a mozgásunkat a pályán, de előtte még meg tudtam lovagolni a pályát, amit kialakítottam. Később edző is érkezett a lovashoz, az, aki múltkor is itt volt. Ezután mentünk ki, de csak az első rétig. Kutyások is jöttek, és nagyon figyelmesek voltak velünk. Amíg legeltünk jött két lovas, de nem tűntek ismerősnek. Legelés után visszaindultunk, de nem tudunk felmenni a repülőtérig, mert a kutyákat ott futtatták. A visszaúton megint jött a két lovas vágtában és újra olyan 20m-re haladtak el tőlünk. Ezt mi is kihasználtuk és utánuk mentünk vágtában. A lovasok a nagy rét felé mentek, de harmadszorra is találkoztunk velük, mert visszajöttek az aszfaltos úton és hangot adtak csodálkozásuknak, hogy a lovam milyen nyugodt maradt, amikor elmentek mellettünk. Én ebbe bele se gondoltam, 16 év után már fel se tűnik, hogy Arippo nem bolondul meg ha két vágtázó ló feltűnik. A lovasok egyébként kedvesek voltak és a Normafa felé mentek haza. Mi is hazaérünk, volt lábkihúzás is a végén és a karámos munka alatt is. Ahhoz képest, hogy nem voltam formában egész jó lovaglás volt, ami a földi foglalkozással együtt 7km lehetett és legalább 2,5 óra lehetett.
Délután családilag voltunk a lónál, a gyerekek és én felváltva legeltettük. Még érkezéskor elvégeztünk egy tesztet: megálltunk a karámban – mindenki egy kicsit messzebb a másiktól – és megnéztük kit választ Arippo. Érdekes módon felém indult, de mégis a feleségemet választotta, akit a legritkábban lát.
Ma lovas tábor volt a lányoknak, így egész nap a lovardában voltam. Korán reggel teljesen ködös és zúzmarás volt a reggel, de onnantól, hogy feljebb ment a nap szuper idő lett. Arippo beilleszkedése továbbra is jól halad, úgy tűnik van olyan ló – a kis szürke – aki alatta van a sorrendben. Már minden bértartóval találkoztunk legalább egyszer, csak a nagy, domináns szürke gazdájában nem vagyok biztos… Némi bemelegítés után terepre vittem, sok legeléssel. A menőkedve nem volt akkor, mint vártam és továbbra is úgy tűnik, hogy lejtőn nem szívesen vágtázik – akárcsak én. Visszafelé elmentünk oda, ahol múltkor a katonák gyakoroltak, itt már a repülőtér kezdődik. Ezután kezeltem a patáját és visszavittem.
Majdnem 2 órás út volt.
Délután szemetet szettem a környéken, a karámjukban is. Minden ló jött velem – kivéve a sajátomat – és nézték mit csinálok. A kis szürke mindig megáll valahol és ahol megállt ott szemét volt. Először azt hittem véletlen, de teljesen következetes volt, mutatta hol van szemét, úgy tűnik nagyon okos. Délután még egyszer kihoztam Arippo-t és a gyerekek felültek rá, és kicsit próbáltak vele önállóan is menni. Az ismerős kislány – aki régebb óta lovagol – is ment vele önállóan és vele is jól együttműködött. (Voltunk kint tegnap is, de csak legeltettünk, a lányok ketten irányították a lovat – egyik vezette, a másik a pálcát kezelte).
Érkezéskor Arippo most is a többiekkel evett és nem volt neki sürgős, hogy kijöjjön. Úgy tűnik végre áttörésről beszélhetünk, ami a közös karámban való életét illeti. Azért kihoztam legelni egy szűk órára. Szép napos idő volt, de hűvös.
Együtt evés
Érkezéskor már az útról láttuk, hogy együtt eszik a többiekkel. Amikor odaértünk ugyan ez volt a helyzet és az volt a benyomásom, hogy egyáltalán nem siet kijönni, mint korábban. Azok a karámtársak is érdeklődéssel jöttek oda, akik korábban nem mutattak érdeklődést. Egész biztos valami változás történt a csoportban és talán összefügg azzal, hogy Arippo az utóbbi két alkalommal kevésbé volt akív, nem volt nagy a menőkedve. Most hagyom pár napot, nem foglalkoztatom, de kihoztuk legelni. Két nappal korábban, a gyerekek lovaglós napján is legeltettem és a végén nagyon aranyos volt velük.
Mára terepet terveztem aztán néhány nap szünetet. Szép idő lett, de viharosan fújt a szél. Mindenképp legeltetni akartam, mert nem vagyok benne biztos a karámtársaival tud-e együtt enni. Eddig úgy tűnik talán a kisebb szürkével van jóba, illetve ő is mindig odajön, amikor belépek a karámba. A pályán éppen edzés volt egy bértartóval (aki, mint megtudtam nem rég érkezett, kb mint mi) külsős edzővel, de nem is akartam bemenni, mert tegnap eleget mozogtunk. Tehát nyergelés után irány a karámok között a fa híd és a főút felé mentünk. Igyekeztem eléggé folyamatosan, és hosszan ügetni, hogy mindketten erőnlétet szerezzünk. A vágtája nem volt lelkes, mint múltkor, lovagolni kellett, de haladtunk. Útközben megtudtuk mit csinál itt a helikopter – katonák vagy TEk-esek gyakoroltak ereszkedést a lebegő helikopterről. Arippo-t egyáltalán nem mutatott érdeklődést irántuk, és nem tudtam rávenni, hogy nyugodtan álljon, amíg előveszem a telefont, hogy lefényképezzem. A szokásos módon útközben kóstolgatta a füvet és így érkeztünk a főúthoz, ahol leszálltam és legelt hosszabban.
Azután indultunk vissza, de kört mentünk, mint múltkor. Itt talákoztunk a tehenekkel, akiket azért nem látni, mert mostanában ide hozza őket a gazda. Kicsit kerültünk, hogy ne kelljen közel menni hozzájuk. Itt visszaértünk a helikopteres helyhez és most Arippo vállalta a fotózást is, elég ügyesen állt.
Még legelt itt is, mert kedvence ez a hely és itt eléggé zöld a fű, ellentétben a többi réttel. Ügetésekkel mentünk visszafelé és most elhaladtunk a két Haflingi ló előtt is. A hídnál leszálltam és vezetve térünk haza. A végére egészen durván fújt a szél.
Mára csak benti foglalkozást terveztem, végig szabad volt a pálya, nem volt senki. Meleg front közeledett és Arippo olyan lassan mozogott, mint talán még soha. Nagyon nehéz volt rávennem pontosabb kivitelezésekre és lendületre is, azt a menőkedvet nem láttam benne, ami a megérkezésünk utána időszakban megvolt. Ha lassan is, de azért alakult valami. Hagytam neki szabad munkát és jobb kézre gyönyörűen ment is kört minden jármódban. Ugyan ez bal kézen már nem működött ennyire. Bal kézre a vágtát ezért együtt csináltuk. A négy rudat raktam le, mint néhány hete, és kb ugyan azt csináltuk, mint akkor – íveket lovagoltunk. Ez jól ment, de a belső állításánál régebben sokkal könnyebb kézre csinálta ezeket a gyakorlatokat. A vágtába ugratás zavaros volt (elsősorban miattam), többször meg kellett ismételni. Az egyik rudat is belevettük a vágtába és miután egyenesen áthaladtunk rajta meg kellett állnia. Az „egy” előrelépés és „egy” hátra viszont nagyon finoman működött, és sikerült a testsúly hátrahelyezése is álló helyzetben. A végére azért mégis eljutottunk valahová.
