Új talajt kapott a pálya és a karámok melletti út is. Majd elválik, hogy ez jobb e , mint  a régi. Nem sokat cifráztuk Arippoval, nyergelés alatt mozgattam kicsit, végül felülés, és az új szokásnak megfelelően nyeregben megyünk ki a lovardából és már nem az erdőben ülök fel. Ez alkalommal senkivel sem találkoztunk, és igyekeztünk elég sokfelé menni. Most is bejártuk a domboldalt, ahol kicsit lassabban haladtunk, mert legelt. Volt emelkedés és ereszkedés is, de ügetést csak síkon és emelkedőben kértem. Általában több rövidebb ügető szakaszt mentünk. A lovardába mentünk vissza – itt csak az út végén szállok le – és volt fürdés és pataásztatás is. Jó terep volt, mérsékelt, de haladós. Az egésznek a „váratlan” rendezettsége volt nagyon hangsúlyos.

Terepre az erdőbe mentünk. Két alkalommal is jöttek szembe kutyával, egyszer sem voltak megkötve. Mindkét esetben 3 kutya jött felénk, az első alkalommal rögtön az út elején, a rendkívül keskeny szakaszon, ahol félre sem lehet állni. Itt a gazda megfogta a kutyákat. Ez nemsokkal azután történt, hogy eltettem a telefont a videózás után… Ahogy ezen túljutottunk újabb három kutya jött nagy lendülettel, de itt a gazda nem került elő, csak szólongatta őket. Arippo egyik találkozásnál sem félt, inkább engem zökkentettek ki ezek a dolgok. A házak felé nem mentünk, inkább a dombra vettük az irányt.  Mentünk egy kört erre és visszatértünk arra az útra, amin jöttünk. Jó terep volt. Arippo már várta ezt az alkalmat, mivel rég voltunk terepen.