2022.10.18. Eddigi legnagyobb vállalkozásunkra került sor itt.

Útvonal. 9km.

2022.10.17. „Csak” legelés volt, de bőven volt több, mint egy óra is .

2022.10.12. Ma is idő hiányában csak kisebb terepet mentünk. A szokásos lépések után (legelés, nyergelés, mozgatás) az erdőbe indultunk. Alaposan bejártuk az ismert útjainkat, de így is csak 41 percet és 3km-t mentünk. Jó volt, de rövid volt. De előtte beszéltünk egy lovassal, aki már hosszabb ideje itt van, ismeri a környéket és megosztott vele néhány útvonalat, amitől új perspektívát kapott a terepre járásunk.

2022.10.11. Ma legeltünk több, mint egy órán át…

…amikor végre terepet mehetünk. Végre olyan idő volt, amilyennek ilyenkor lennie  kell. Nem volt se hideg,  se meleg, szépen sütött a nap és szél sem volt.  Arippo szívesen legelt amíg behoztam. Épp patkolás volt, de semmilyen érdeklődést nem mutatott. Nyergelést követően rögtön mentünk is – bár kicsit mozgattam körön mielőtt heveder húztam. A híd után szálltam fel és ketté osztottam a rendelkezésre álló időt: 70 percet mehettünk távolodva. Vágtát is beiktatva értünk a főúthoz. Arippo jó iramban ment, figyelmesen. Könnyen átkeltünk és folytattuk az utat, amely során megnéztük azt az utcát, amin korábban a másik irányból jöttünk. Megtaláltuk az összetört üveget, ami miatt Arippo egyszer megijedt itt. De a nap most sokkal lejjebb jár,  most észre sem vette. Lépésben szívesen legelt, kóstoltam a füvet,  erről majd télen leszokunk, most nem figyelmeztettem. Még elmentünk a szőlők irányába is egy olyan úton, amin eddig nem jártunk.  A szőlő elég elhanyagolt volt most, senki nem dolgozott benne. Innen fordultunk vissza és miközben a fő út irányába mentünk kisebb felderítéseket tettünk, hogy legközelebb merre menjünk majd tovább.  A fő út után könnyedén haladtunk, visszafelé már kevesebbet legelt. Egy kutyás miatt egészen felmentünk a repülő tér felé, hogy ne lássanak minket, ettől függetlenül ugyan úgy jöttünk vissza, ahogy kimentünk.

Útvonal és hangulat

Ma végre eljutottunk terepre, bár az erőnlétem még mindig nem a régi. Befelé jövet hagytam legelni, de viszonylag gyorsan jöttünk be a lovardába. Csak a nyergeléshez mozgattam meg kicsit a pályán. Már az elején látszott, hogy Arippo-t zavarják a legyek, toppant, kapkod maga után minden irányba szinte állandóan. Ez megnehezítette a patatisztítást és hiába fújtam rá bármennyi szert a helyzet nem javult. Elindultunk a nagy rét felé, mert nagyon szép ott a fű, de híd lassan vállalhatatlanná kezd válni, meg kell gondolni, hogy átkelhetünk e rajta. Csak reménykedni tudok, hogy valaki megcsinálja, hiszen használják járművekkel is, azért ment tönkre. Felszállás előtt még hagytam legelni, mert rengeteg itt a lucerna-féle. A szokott módon, az aszfaltos úttal párhuzamosan mentünk és egy rövid szakasz után már a rétnél voltunk. Itt volt az első ügetés a telekig, ahol tanácsos volt leszállni. Utána újra nyeregbe és ügetésben és vágtában mentünk a rét végéig. Itt leszálltam és hosszan legeltettem Arippo-t, szerencsére nem voltak legyek, de lucerna-féle is kevesebb volt. Visszafelé kicsit másképp jöttünk, mert Arippo – úgy tűnt – kicsit jobban meg akarja ismeri a rétet. Visszafelé erős, de kontrollált volt a vágtája, nyilván mert régen mentünk már terepen. Az üres teleknél megint leszállás, vissza és ismét egy vágta. Már az aszfaltos úton mentünk, amikor feltűnt az egyik tartálykocsi és visszafordultunk, hogy félreállhassunk – Arippo remekül megértette ezt a manővert. Ismét a legyes területre értünk ahol Arippo annyira rázta magát, hogy már arra gondoltam inkább leszállok. De végül ott fejeztük be ahol kezdtük. A hídon át vezetve mentünk haza, így 5km-t mentünk másfél óra alatt. A pataápolást elhalasztottuk, mert így nem lehet lábat emelni, hogy a ló állandóan eleve három lábon van a legyek miatt.