2022.07.08. Röviden meglátogattam Arippo-t, csak a karám mellett legeltettem. Sajnos a füvet a kedvenc helyeken levágták, és a szárazságban ki is égett, ami maradt.
2022.07.04. Elutazás előtt legeltettem Arippo-t a karamjuk mellett kb fél órát. Jól néz ki, szép a szőre, a legyek sem járják annyira.
Igy, hogy végre a körmölés megtörtén és egy kicsit alábbhagyott a meleg mentem Arippo-val nyereg alatt. Korán reggel mentem ki és nehezen tudtam eldönteni, hogy terepet menjünk vagy pályán legyünk. Végül e kettőt kombináltam: kb 30 perc pálya után kimentünk az erdőbe, mert ott mégis csak árnyékos. A pályára semmit sem tettem ki, de íveket, köröket lovagoltunk – nehezen találtam meg a technikát, kicsit kijöttem a gyakorlatból, de Arippo jól reagált mindenre. Az erdőbe a paddock-ok felöl mentünk fel, és a belső utat ezúttal másik irányból lovagoltuk meg – így egy teljes kört csináltunk az erdőben. Arippo dinamikusan ügetett, jól értette merre akarok menni. A másik oldalon továbbra is nyeregben jöttem le, sőt egészen a patamosóig nyeregben mentem. Ilyen még nem volt.
2022.06.30. Még mindig extra meleg van, de sorkerült végre a körmölésre, már nagyon ideje volt. A gyerekek hozták a karámtól a lovardáig. Közben megálltunk kicsit az utánfutónál és kicsit gyakoroltunk. De nem volt cél, hogy bemenjen. Iyen hosszú kihagyásunk még soha nem volt sem utánfutóval, sem körmöléssel. Arippo profin viselkedett. Utána alaposan levizeztem, de hamar megszáradt.
2022.06.27. Ma csak levizeztem Arippo, rekord meleg van. Nem is kértem tőle semmit. Kicsit legeltették a gyerekek.
2022.06.23. Másnap délelőtt a gyerekekkel jöttünk ki és a fedelesbe rendezkedtünk be. Sőrényt fontak és utána egy 3 feladatos pályát építettünk – ezen mentek végig többször is. 
Utána még egy pályát építettünk – ezen többször is végigmentek. Arippo türelmesen, alkalmazkodóan viselkedett, szeret a gyerekekkel menni, akik már ügyesen legeltetik is.
2022.06.22. Késő délután látogattam meg Arippo-t. Bent maradtunk és a többi lóval mozogtunk a nagy pályán, az ő programjukat csináltuk. Arippo sokkal jobban bírta az intenzívebb munkát, mint én, de feltűnően merev volt. Legközelebb több hajlitást csinálunk, ha egyedül leszünk. Tehát rövidebben, de erőteljesebben dolgoztunk, szerintem tetszett neki az is, hogy más lovakkal van együtt. Csak minimálisan, a nyergeleshez mozgattam földről, de úgy tűnt ez sem untatta most. Alapvetően motiváltabb volt a kihagyás miatt.
Arippo idén 17 éves lett, és mivel körülbelül most vagyunk azonos életkorban megosztok néhány gondolatot közös életünkkel kapcsolatban.
Hosszabb ideje látom, hogy a hazai lókiképzés – annak elsősorban a „természetes” ága – teljesen rákattant arra a kifejezésre, hogy „a lovam a tükröm”. Én/mi ezt egészen másképp tapasztaljuk, és úgy vélem van egyfajta végig-nem-gondoltság ebben a kifejezésben, amit most már szinte mindenkinél úton-útfélen használ, gyakran minden mélyebb kifejtés nélül. Arippo nem a tükröm, hanem önálló élőlény sajátos hangulatokkal, egyedi karakterrel és akarattal. Így tekintek rá, amikor találkozom vele. A tétel persze filozófiai szinten igaz, de amennyire a ló a tükröm, úgy minden más is az (esemény, személy) amivel kapcsolatba kerülök tükör lehet. Az, hogy mi tükör és mi nem tükör végső soron egy szemléleti kérdés, aminek csekély köze van a lókiképzéshez, és félő, hogy ez az egyébként hasznos gondolat, nézőpont hamarosan egy kiüresedett sztereotípiává válik a lókiképzésben. Ez azért is érdekes, mert számos lókiképző, aki a lovad a tükröd-et emlegeti sok már interakcióval kapcsolatban nem jut el odáig, hogy az is tükör kéne, hogy legyen – az ő számára…! Ezt kívülről látni néha elég vicces, vagy éppen bosszantó… és gyakran nevetséges.
Arippo nekem tehát nem tükör. Teljesen autonóm személyiség, akinek saját hangulata és akarata van, amelyek messzemenőkig figyelembe vannak véve általam, amikor találkozunk. Még a közös legeltetéskor is figyelek rá, hogy melyik fűcsomót akarja megenni, de ha hosszan akar bámulni egy ismert dolgot az is meg van neki engedve. A kérdés mindig ugyan az: mivel tudnám jobbá tenni a napját? Ez koránt sem jelenti azt, hogy mindig az ő akarata érvényesül, de mindig igazodom a hangulatához. Egy angoltelivér esetében nem is lehet más választásom… Teljesen nevetséges az elvárás, hogy a ló mindig ugyanúgy teljesítsen és mindig maximális alárendeltséget tanúsítson a lovasával, kiképzőjével szemben. Ezt sok lovas és edző gyakran elfelejti és nem képes a ló hangulatát lekövetni, hanem az általa elfogadható sztenderdhez próbálja igazítani minden alkalommal.
Ebből a közös figyelemből Arippo-val az elmúlt években olyan kapcsolat alakult ki, amit álmomban sem reméltem, hogy lehetséges, vagy létezik ilyen. Ez nem jelenti azt, hogy „jól” lovagolunk, vagy képzettek vagyunk. Nagyon sok dolgot nem tudunk a lovaglásról, számos feladatot nem tudunk megcsinálni (még), de a kapcsolatunk több, mint kitűnő.
Szintén ide tartozik, hogy egészen más egy lóval a születése pillanatától együtt lenni, mint fiatal korában megvásárolni. Arippo az évek során megszokta minden mozdulatomat – az etológiailag teljesen indokolatlanokat, összevissza mozdulatokat is – gyakorlatilag teljesen kiismert ő is engem. Tíz éve kezdett beérni a kapcsolatunk és ezután kezdtünk – még a szigeten – önállóan terepre járni. Arippo ebben a helyzetben bizonyította be leginkább rátermettségét. A célkitűzésünk ez volt: egyedül terepen, minden jármódban. Ez már hét éve valóság és ebben a helyzetben minden alkalommal meglep a magabiztossága és a felém irányuló bizalma.
Isten éltessen, Arippo!
Újabb felfedező utat tettünk. Már a karámban elindítottam a mérést és rögtön látszott, hogy Arippo-nak ma jó a kedve. Legelve jöttünk a lovardáig, ahol a szokásos módon készítettem fel (fülkezelés, patakenés, mozgatás közben nyergelés). Nem csináltunk direkt bemelegítést, mert egyre melegebb lett, hanem kisétáltunk a hídig. Az út erre egyre rosszabb és a híd állapota is egyre aggasztóbb, már-már veszélyes rajta átkelni. Eléggé eltelt az idő, 10 óra is elmúlt mire felszálltam.
Arippo hangulata teljesen más volt, mint a múltkori alkalommal, amikor minden zavarta – most teljesen nyugodtan jött. Szinte teljes volt a csend, csak néha jött egy-egy repülő. A híd után már nyeregben mentünk, nem a tehenek ösvényén, hanem az földúton. Itt nézelődött kicsit, mert még csak egyszer mentünk itt, amióta itt vagyunk és nem nyerte el a tetszésünket, a tehén ösvénynek jobb a talaja. Ügetésekkel és végül vágtával érkeztünk a főúthoz, de kímélni akartam Arippo erejét, mert egyre nagyobb lett a meleg.
Meglepő módon kevesebb, mint 20 perc alatt értünk a főúthoz. Az átkelés simán ment, mert úgy tűnik 10 óra után már kisebb a forgalom. Voltak egészen hosszú szünetek, de azért nagyon kellett figyelni. A másik oldalon – annak ellenére, hogy napok óta meleg van – most is voltak pocsoják – ezt jó tudni… Hagytam legelni egy kicsit, közben két autó is jött kifelé a földúton, aminek a kapuja ezúttal nem volt becsukva. Halomba rakott deszkákról szálltam fel, Arippo ügyesen beállt mellé. Az útvonal-variáció mindössze annyi volt, hogy nem fordultunk be ott, ahol múltkor ide érkeztünk, hanem előre mentünk az egyik távvezetékig és itt jobbra fordultunk – előtte a sarkon legeltettem. Az út elfogadható volt, de a forduló után a benőtt út nem volt kellemes mert sok szúrós ág lógott be. Viszont több csábító út is nyílt innen amit majd feltétlen fel kell derítenünk. Az út végén volt némi lehetőség az ügetésre – így értünk egy újabb jobb fordulóhoz. Innen kevésbé volt jó az út, de Arippo patája kophat, mert még várnunk kell a körmölésre. Volt egy téglával terített szakasz, itt leszálltam és átvezettem. Így értünk a már ismert szakaszhoz, újabb jobb fordulóhoz, ahol most ügettünk, de lépni jobb, mert szép a táj. Ismét a betonozott vízelvezetőben haladtunk, ahol Arippo legelt is. Ahogy egyszer felemelte a fejét megijedt, mert hirtelen pillantott meg egy törött üvegtáblát. Így értünk vissza az egyenes útra, ahonnan jöttünk. Innen is szép utak nyílnak, felfedezésre hívogatnak. Biztos, hogy van még kellemesebb útvonal lehetőség is erre felé. Az átkelés visszafelé is sima volt, és hazafelé csak egy felugró fácántól ijedtünk meg. Én nem ragaszkodtam hozzá, de Arippo még ment egy utolsó vágtát a tehénösvény második felén. Otthon kicsit levizeztem és a karámjába végződött a mérés. 6 km-t mentünk és egész kellemes volt így is, hogy a végére 30 fok lett. Arippo rendkívül profin ment, megfelelő menőkedvvel.
Két nap teljes szünet után ma csak röviden foglalkoztam Arippo-val, de eredményesek voltunk. Legelve jöttünk be a lovardáig, és – mivel több lovas is volt – a legelső karámba vittem, ahol legelt, amíg behoztam a nyerget és a többit. Nem mentünk a pályára, elsősorban azért, mert a fedeles árnyasabb, kellemesebb ilyenkor. Rögtönöztem egy pályát, eléggé jó lett: bójákból két kapu és szlalom fordulók a hosszú oldalon. Ez utóbbi eléggé szűknek bizonyult, inkább lépésben lehetett meglovaglni.
A végén
Sikerült végre jól beállítani a kengyelszíjjat, és elsősorban lépésben és ügetésben mentünk – vágta most nem volt. Arippo menőkedve jó volt, örült, hogy nem a napon kellett lennie, úgy tűnt a feladatok jellege és időtartama is a kedvére volt.. Kiderült, hogy a pályát egészen sokféle módon meg lehet lovagolni, volt két gerenda is, itt megálltunk és hátralépést csináltunk. A bójakapukat Arippo most is értékelte és értelemszerűen használta – főleg „állj” vagy „ügetésre” használtuk ezeket a pontokat. Jól, koncentráltan mentünk kb 35-40 percet. Utána még legelt a visszaúton.
Mára nagyobb utat terveztem, de a dolgok másképp alakultak. Hidegfront jött tegnap ezért aznap Arippo-t békén hagytam. Ma legalább 10 fokkal van hidegebb és úgy gondoltam abban a kellemes lovagló időben messzebb is elmerészkedhetünk a fő út másik oldalán. Amikor jöttem már láttam, hogy a másik oldalon, a földúton zárva a sorompó. Kétszer is elhaladtam előtte lassan, hogy lássam el lehet e menni mellette lóval, de nem volt biztató a helyzet. Az, hogy mennyire van becsukva a sorompó – azaz be van e lakatolva – nem derült ki. A lovardában újabb meglepetések következtek. Arippo sokat akart legelni és ebből arra következtettem, hogy az időváltozás okozta kizökkenése még nem állt helyre. A lovardában előkészítettem és csak annyira mozgattam amennyire a nyergeléshez kellett. Ügyes és készséges volt és azt gondoltam mire úton leszünk minden helyre áll… A lovardát elhagyva vezettem még mert nagyon rossz volt az út, de mindent hosszan megnézett, a figyelme erősen kifelé irányult. Itt is legelni akart még. Végül átmentünk a hídon, ami egyre rosszabb állapotban van, lóval már szinte veszélyes. Itt újabb meglepetés következett: kint voltak a tehenek, akiket ősz óta most láttunk először. Arippo itt is hosszan nézte őket, azért is, mert teljesen csendben voltak, mielőtt megláttuk őket nem lehetett tudni, hogy ott vannak. Arippo figyelmét hosszabb időre lekötötték a tehenek – mintha először látná őket – és messzebb kellett vezetnek, hogy felszálljak. Innen már nyugodtabban mentünk, Arippo a várt menőkedvet hozta, vágtatott is, de itt sem volt meg a kellő figyelme. Egyértelműen nem tudta ma hozni a tőle megszokott formát. Megnéztük a kőbányát és némi útvonal vita után a meredek mentünk a fő út felé. Most nagyon szép itt a rét, nyoma sincs a tüskés növénynek, ami sok bosszúságot okozott ősszel. Átmentünk a réten az átkelési pont irányába, és közben döntenem kellett, hogy átmegyünk e. Közben annyi idő telt el, hogy nagy lett a forgalom is, és kockázatos lett volna az átkelés így, hogy zárva a sorompó és Arippo nincs igazán formában. Tehát lemondtunk a tervekről és leszálltam, hosszabban legeltettem és közben figyeltem a forgalmat – ha elég időt várunk hosszabb szünetek vannak, amikor biztonságosan át lehet menni. Közben kengyel-problémám is támadt. Amikor vissza akartam szállni nem értettem, hogy tudtam korábban belelépni olyan magasan volt. Állítgattam, de végül még sem tudtam jól beállítani. Legközelebb ellenőriznem kell. Innen vezettem Arippo-t és egy alkalmas helyen felszálltam. Innen már probléma nélkül mentünk vissza, mindössze egy repülő húzott el túl alacsonyan a fejünk a felett, leszálláskor. Mindkettőnket megzavart egy kicsit. A tehenek ugyan ott voltak és Arippo most is megnézte őket hosszan, de bárkit, aki arrafelé kirándult.Végül 6km-t mentünk lovardától lovardáig.
Talán a mait tekinthetjük szenzon-nyitó lovaglásnak. Megcsináltuk a nagy körünket, ahogy azt már régen terveztük. Sajnos kicsit későn mentem, már eléggé meleg lett mire úton voltunk. Arippo-t megpucoltam, patáját is kentem és a nyergelés alatt mozgattam, végül kihúztam a lábait. A szokott kerülővel hagytuk el a lovardát és a patakon túl, a híd után szálltam fel. Itt Arippo nem értette az útirányt, kicsit hatnom kellett rá pálcával – talán túl korán. De irányba állt és mentünk az úttal párhuzamosan. Éppen az átkelési pontnál szembe jött egy teherautó és tudtuk most nem fog jönni, így kimentünk az útra és ügetésben mentünk odáig, ahol már a füvön mehettünk. Az üres telekig vágtát mentünk, de itt leszállva vezettem át. Ezután léptünk, de hagytam, ha tetszik neki valami legelje le. Itt is volt egy kis útvonal vita (valamit hallhatott, vagy szagot érezhetett), de nagy körrel sikerült irányba állítanom. Ügetésben, majd vágtában mentünk a nagy réten. Itt megtaláltuk a régi ösvényt és eléggé jó tempót ment. A vadászles felé kerülve mentünk, itt nagyon magas fű volt. Csak ügettünk, mert az ösvény végén ott az út. Újra átmentünk az úton, és a bicikli út felé vettük az irányt. Arippo csodálkozott, hogy nem arra megyünk, ahogy kb egy hónapja. A bicikli út felfestéseit nem kedvelte, de megbirkozott velük.
Leszálltam és átkeltünk a főúton – itt könnyű, mert van lámpás kereszteződés. Az Aldi előtt legeltettem kicsit és gondolkodtam mi legyen most. Olyan jó tempóban jöttünk eddig, hogy úgy tűnt bele fér az időbe a teljes kör. Visszaszálltam és lépésben haladtunk az áruházak közötti zöld területeken. Átvágtunk – sok legeléssel – egy üres telken és újra ipari területek mellett haladtunk. Arippo nem mutatott félelmet. Volt kamion, ami akkor kapcsolta be a motorját, amikor mellé értünk, és volt kukás autó is…
Tehát megkerültük az áruházakat és elérkeztünk a korábban felderített utcánkhoz és végre nyugodtabb helyen mehettünk. A kutyasulinál Arippo-nak nem tetszett valami, kicsit ideges lett, pedig senki sem volt ott, nyilván szagokat érzett. A másik kutyasulinál semmi érdeklődést nem mutatott. Így értünk a felderített szakasz végére, innentől nem ismertem sem az utat, sem a talajt és nem volt érdemes már visszafordulni. Jobbra fordultunk, bár ez Arippo-nak nem tetszett, mert végig tudta merre a lovarda és ez távolodásnak számított. Ez az utca sajnos eléggé köves, ez talán a legrosszabb szakasz, csak lépni lehetett. A kereszteződésnél balra fordultunk és meglepően jó út kezdődött, enyhén lejt, akár vágtázni is lehet.
Meder-út
Ez az út változik át egy mesterséges, betonozott mederré – innentől léptünk, de ügettünk is, mert középen lehet. A következő kereszteződésnél balra fordultunk, most már végleg a lovarda felé. Ez az út a főútról kövesnek látszott, de nem az, elég jó minőségű. Végül kiderült, hogy a felderítetlen szakasz egészen jó.
A főúton nem könnyű az átkelés, ki kell várni, hogy senki ne jöjjön és sietni kell. Persze leszálltam és úgy mentünk át. Itt már Arippo egyértelműen tudta, hogy hol vagyunk. Vidáman ment hazafelé, a tehén ösvényeken még vágtázott egy utolsót. A visszaérkezés előtt még legelt.
Ez egy nagyon jó kör, csak időben kell indulni. Bőven lehet még útvonal-variációkat csinálni erre felé. Az új helyek és a pár veszélyes hely ellenére zavartalan volt az út. Majdnem 9 km-t mentünk.
Vasárnap reggel újra nyeregbe szálltam. Érdemes volt 8-ra jönni, mert hamar melegszik az idő. Előtte természetesen földi foglalkozás volt. Bójákból kapukat raktam le, és négy rudat 12-3-6-9 óra szerint. Előbb kötélen mozogtunk, utána szabadon, de ez elég kaotikusra sikerült, egy kicsit több fegyelmet fogok kérni tőle a következő időszakban, illetve nekem kell sokkal következetesebben, tervszerűen felépíteni a foglalkozást. Nyeregben nem találtam meg igazán magam, ami nem csoda, mert – ha jól számolom – utoljára március 9-én ültem nyeregben. Azóta Arippo kezelését követő pihentetésre volt szükség, de erről majd külön írok. Arippo jó ütemben, energikusan lépett, ilyen volt az ügetése és a vágtája is. A kapukat használtuk elindulásra és érkezésre (vágta), a rudakat ügetésben lovagoltuk meg. A belső állítást kicsit keresgélte, valószínűleg néhány régi dolog újszerű érzés lehet neki. Kb. 40 perc volt a nyereg alatti mozgás. A végén amíg pakoltam, legelhetett a pályán.Egészében 5km-t mentünk. Kezdésnek ez így jó volt.
A mai délelőtt a körmölésről szólt. Időben érkeztem, hogy legyen lehetőség legelni, amíg a lovarda felé megyünk. Mivel új körmölő jött nem tudtam mire számítsak, ezért a dōTERRA Kids sorozat Calmer keverékét tettem magamra – Arippo is kapott volna, de nem kérte… A művelet miden probléma nélkül zajlott, annyira gyorsan, hogy Arippo még mindig mozdulatlanul állt, amikor a kovács már kifelé ment. Nem akarta elhinni, hogy ennyi volt. Nem néztem az órát, de kb 10-15 perc között lehetett az egész. Tovább legeltünk és az első karámba megkapta az alma keveréket is, újabban újra eszi, de kevesebbet adok neki.
Utána megint legeltettem és lassan haladtunk kifelé, ahol akart ott megálltunk. Közben bökdösött az orrával…