Gazda bejegyzései

Még nem az a terep

Közzétéve Szerző:

Arippo ma nem jött elém – és ez szokatlan dolog. Ezzel együtt szépen, könnyén jött velem a lovardába. A hátsó lábát most is mereven adta fel, de könnyebben, mint tegnap. Mozgattam és semmiféle rossz jelet nem tapasztaltam. Elindultunk kifelé – rég jártunk erre és megállt, erősen nézte a lovakat. Átmentünk a  hídon és itt szálltam fel némi legelés után. Igazából itt derült ki, hogy Arippo nincs igazán jó formában. Meleg volt, de óriási szélrohamok jöttek időnként hideg levegőt hozva (másnap egyébként hidegfront is jött).

Útvonal

Jól eljutottunk az aszfaltos szakaszig, de itt le kellett szállnom, mert jött egy teherautó nagy sebességgel és nem is lassított. Arippot nem érdekelte, de jobb, hogy így oldottuk meg. Felszállás után nem akart irányba állni, de könnyű csizmára, kézre mégis megtette, amit kértem. A belógó telek előtt szálltam le újra, és végigvezettem a keskeny szakaszon. A visszaszállás után itt sem akart irányba állni, de itt sem volt nehéz ráveni, hogy távolodjunk. De ezek mind olyan jelek, amiket feltétlen észre kell venni egy olyan lónál, aki teljesen együttműködő. Valami tehát sehogy sem volt kerek. Mégis ügettünk, de a vágtát hanyagoltam, mert nem éreztem, hogy Arippo kellően összeszedett lenne. Minden távoli hangot figyelt, gyalogost már messziről és hosszan figyelte. Tehát a figyelme tőlem messzire volt, távolra irányult. Ezzel együtt elmentünk a nagy rét kanyarjáig, ahol leszálltam, mert a köves részen semmi képp nem akartam rajta ülni. Ezután nem szálltam vissza, hanem a korábban, részben gyalog felderített utat jártuk be úgy, hogy vezettem. Ez az út a repülőtérrel párhuzamos, szőlők mellett is halad, nagyon szép szakasz. A fő útnál álltunk meg és hagytam hosszabban legelni. Itt is nézte az autókat – ez sem szokása…

Indulás előtt

Még mindig vezetve mentünk mentünk vissza ugyan ezen az úton. Sajnos a keskeny részeken Arippo többször is a lábamra lépett, ezért kicsit fegyelemeznem kellett. Természetesen ilyesmi sem szokott előfordulni szinte soha. Igazából az a tanulság, hogy nem volt előjele annak, hogy ennyire nehezen tud koncentrálni a közös dolgunkra. A nagy kanyarban újra legeltettem hosszabban, majd elvezettem az belógó telken túlra. Közben persze minden autót megnézett, ami az aszfaltos úton jött és ment…. Arra gondoltam, hogy mégis valahogy tereplovaglás jelleggel kéne befelezni az utunkat és felszálltam. Ügetésben mentünk és eléggé jól haladtunk a hídig, ahol befejeztük a terepet. Egyébként a légzése egész idő alatt kapkodó volt, de itt, a befejezésnél már valamivel lassabbnak tűnt. Teljes egyetértésben mentünk a lovarda felé, bökdöste a karomat, kezemet, elégedettnek tűnt. A légzése is valamit lassult. A lovardában lenyergelés után könnyedén adta a lábait. Arippo egyébként nagyon jól néz ki, maga az egészség, annak ellenére, hogy egyébként még mindig hasmenése van. Tehát még nem érkeztünk meg a nyárba, ez még átmeneti időszak, időjárás és frontok szempontjából is…

Lovaglási szándékkal…

Közzétéve Szerző:

Ma lovaglást terveztem, még ha rövidet is. Arra gondoltam, hogy egy kis pálya és utána erdő. Ahogy közeledtem Arippo nem reagált rám, ahogy szokott, és amikor beléptem a karámba nem jött felém – ez szokatlan volt. Amikor már a közelébe voltam, csak akkor indult meg felém, de láthatóan örült nekem és jött velem. Legelve jöttünk a lovarda felé, és már nem érzem rajta a korábbi túlfűtöttséget, nyugodtabban legel. Környezetét is mérsékeltebben nézegeti. Az időjárás akár nagyobb terepet is megengedett volna, viszont ahogy beértünk a lovardába hallottuk, hogy valami fémet vágnak. Hagytam, hogy Arippo megfigyelje, de túl sokáig hagytam eltávolodni tőlem a figyelmét, és amikor a gép újra beindult kicsit megijedt. Ez tanulságos volt. Most is úgy helyezkedett el, hogy a ház irányát lássa. Ezt már korábban megfigyeltem, hogy azért nem akar merőleges állni a kikötőre, mert akkor háttal van a kertnek és ez nyíltabb terület, mint ami oldalt van. Ahogy a hátsó lábát kértem nagyon nehezen adta fel, többször kellett próbálkoznom, merevnek is tűnt. Persze lehet, hogy a fémvágó hangja zavarta. De a lábfeladás és ahogyan engem várt arra figyelmeztetett, hogy itt lehet valami, ezért vizsgálni kezdtem a jobb hátsó lábát. Mozgattam a karámban, és pulzust és hőmérsékletet is néztem, de ez utóbbi teljesen zavaró volt, mert a fehér hátsó patája mindig hűvösebb, ha süt a nap, a másik láb – ami nem fehér – az meg melegebb. A pulzus jónak tűnt és végül nem találtam lényegi problémát, nem volt egyértelmű a helyzet, és arra hajlott a mérleg, hogy minden rendben van. De úgy döntöttem, hogy nem mozgatom, nem ülöm meg, nem kockáztatok semmit. Márcsak azért is, mert Arippo kitűnő egészsége miatt szinte nulla az egészségügyi tapasztalatom, tehát ha nem egyértelmű a helyzet jobb az óvatosság. Inkább kimentünk a domb felé, de csak a kanyarig mentünk, Arippo itt hosszasan és nyugodtan legelt, de a nagyobb pásztortáskát már kerüli, inkább a zsengébbeket keresi. A fűből is a rövidebb szálúakat keresi. A jobb szeme kicsit nedvedzik, talán a hosszabb szálú fű irritálja. Egészében véve viszont nagyon jól néz ki, nem látni a bordáit, ami nála megszokott. Most mégis szép vastag az oldala (második helyett a harmadik lyukba tudom tenni a hevedert…), háta is széles. Idén hamarabb összeszedte magát a tél után. Szép nyári szőre van, a hátgerince is egyenletes, a púp amit kezeltünk tavaly sehol sincs. A hangulata jó és a külleme is igen szép. Egy idő után maga indult a karámja felé. A végén amikor beengedtem a karámba lehetőséget adtam neki, hogy vágtasson. Meg is tette, de már nem annyira robbanékonyan, mint korábban – viszont nem úgy tűnt, mint akinek bármi baja lenne.

Osztály

Közzétéve Szerző:

Szombaton a lányokkal mentünk lovagolni, nekik osztályos félórájuk volt. Korábban mentünk és Arippot előkészítettük, legelhetett is, volt elég időnk. Közben kicsit elromlott a szép idő, felhők és szélrohamok jöttek, nem volt épp kedvező a lovaknak. Arippo jól ment osztályban, eléggé intenzív 30 percet lovagoltunk hosszabb ügetésben.

Nitro

Közzétéve Szerző:

Ketten

Ma ismét Aripponál jártam és lényegében ugyan azt csináltuk, mint múltkor. Most nem jött elém, hanem én mentem hozzá, de rögtön követett – ekkor nyerített is. Hagytam legelni, ahogy befelé jöttünk, kifejezetten a pásztortáskát keresi még mindig, van belőle bőven. Arippo teljesen szakértő a legelésben, ha sokáig figyelem nem csak tanulni lehet tőle, de szinte én is harapnék a fűből olyan jó étvággyal legel. Van, hogy direkt csak egyféle nővényt eszik, és van, hogy vegyesen szedi – teljesen egyértelmű a szándékossága. Legelés közben könnyű jelzésekre követett, sőt szokszor jelzés nélkül is. Bent patatisztítás és kefélés következett. Már majdnem vége a vedlésnek. Valamit szereltek hátul és Arippot zavarta a zaj. Általában véve erősen kifelé irányult a figyelme. Most is mozgattam földről és a vágtába ugrásai már sokkal moderáltabbak, voltak kifejezetten szépek is. Jó erővel, dinamikusan rótta a köröket. Ezután mentünk nyergelni, ahogy jött vele halkan nyerített nekem – lehet, hogy örült, mert azt gondolta máris megyünk ki… Mentem vele nyereg alatt is, de ebből már kevesebbet, mint múltkor, mert nem volt sok időnk. Inkább kimentünk az erdőbe és hasonlóan a múltkorihoz ismét különféle vágtaszakaszokat iktattunk be. Tempó most is volt, de már itt is sokkal rendezettebb volt minden. Végül gondolkodtam, hogy ne menjünk e még egy kört, de végül úgy döntöttem legyen inkább elég idő a legelésre is. Felmentünk a dombra – ezúttal lépésben – és le is szálltam. Válogatva legelt, de ő határozta meg hol és meddig. Közben lényegében magától ment visszafelé a karámja irányába. A legelésén látszott, hogy nem volt teljesen nyugodt. Kb. 10 másodperc legelés után mindig felnézett és valami távoli hang vagy mozgás irányába nézett. Sokszor nem tudtam mit néz. A figyelme még mindig távoli dolgokra fókuszált. Több év tapasztalata alapján mondhatom, hogy ilyenkor nincs jó hangulata. Lényegében három állapota lehetséges: van hogy teljesen befelé figyel ilyenkor könnyű bodywork-özni vele, van olyan, amikor egyértelműen rám figyel, én vagyok a fókuszában – ez az ideális – és van hogy nagyon messzi dolgokra fókuszál. Ez utóbbi a legkevésbé jó állapot, ilyenkor a legelése sem nyugodt. Például messze tőlünk valahol kutyák ugattak mögöttünk, erre hosszan hátranézett. A karámjánál nyergeltem le , itt fejeztük be és beengedtem. Vágtával ment ki.

Portré

A két karám között új elválasztót csináltak, Azok a lovak, akik eddig kijárkáltak most meglepve állnak a kerítésnél…

Végre…

Közzétéve Szerző:

Sajnos az elmúlt hetekben összeadódtak a dolgok: betegség, időhiány – pont az évnek abban a hónapjában amikor a lónak a legnagyobb szüksége van arra, hogy feladatokat kapjon. Nem emlékszem rá, hogy valaha volt ennyire zilált áprilisom lovazási szempontból. Ma nyílt lehetőségem tematikusabban foglalkozni Arippoval. Hagytam legelni, amíg a lovarda felé jöttünk, kifejezetten keresi a pásztortáskát. Pár napja még nem érdekelte. Tisztítás után mozgattam földről mindenféle módon. Körjátékon a vágtába ugrásnál eléggé dobálta magát, de lassan sikerült elérni, hogy szebb átmenetet csináljon. A szomszédban fűkaszáltak egyszerre két géppel, nagy volt a zaj. Arippot zavarta és nem hallotta miket mondok neki, így egyértelműen kiderülhetett most, hogy érti és követni is tudja, amiket mondok neki. A végén felültem, de előtte készítettem egy szlalomot és leraktam négy rudat 12-3-6-9 óra szerint. Meglepő módon ezek a feladatok sokkal kevésbé érdekelték Arippot, mint máskor. Nem kötötték le annyira a figyelmét, inkább menni akart. Ki is mentünk, de némi gondolkodás után nem sík, nyílt terepre, hanem erdőbe. Ez jó döntés volt, mert Arippo erős vágtákat ment a hegyi utakon, akár emelkedőn is, olyan szakaszokon, ahol máskor inkább csak lépked. Több kört is mentünk, de kutyás csapat okozott némi dilemmát az útvonal megválasztásakor. Összesen hét apró kutya volt, akik szembe jöttek és és erősen ugattak, de féltek a lótól. Arippot nem izgatta a dolog, viszont olyan keskeny volt az út, hogy nem lehetett mellettük elmenni, ezért a magasabb aljnövényzetben álltunk meg, ahova a kutyák már nem tudtak bejönni. Végül elmentek és a további vágták egyre rendezettebbek lettek. Végül a domboldalra mentünk legelni. Arippo ide is vágtában ment fel, meglepően magabiztosan és nagy tempóban haladt felfelé a hepehupás úton. Itt, a domboldalon legeltettem a dús fűből. Rendkívül jó étvággyal eszik, kövér is, nem lehet ennyire hevedert húzni, mint ősszel. Könnyű jelzésekkel jött velem a karámjához, ahol lenyergeltem, Vágtában ment ki a legelőre.

Menőkedv

Közzétéve Szerző:

04.27. Még mindig semmi. Vagyis nem tudtam Arippoval foglalkozni. A vedlése is tart még és menőkedve nagy. Ezzel együtt most sem hagyja el a karámját, pedig a lovak szerteszét vannak, mindenki mindenhol legel, de Arippo megvár és csak velem jön a kedvenc helyeire. A fű rendkívül dús, illatos. Napos idő van, de a levegő hideg, mert még érezni az elvonult hidegfrontot.

Hétfő

Közzétéve Szerző:

04.25. Aripponak sok fölösleges energiája van, mert alig tudtam vele foglalkozni mostanában. Emellé még hidegfront érkezett, lehűlt a levegő, hidegen fúj a szél, de süt a nap is. Mindenképp szeretnék foglalkozni vele hosszabban a következő napokban.

Lovazás nélkül

Közzétéve Szerző:

04.19. Ma bent foglalkoztam vele földről. A földi rész volt a leghosszabb, utána felültem, de csak röviden. Végül a lábait nyújtottam – ez is elég jól sikerült.

04.08. Viszonylag sok idő telt el lovazás nélkül, mert az elmúlt napokban beteg voltam. Megnézni sem tudtam, és ma is csak annyit csináltam, hogy a két karámkapu között megkentem a patáit, mert nem akartam, hogy gond legyen az esős, nedves idő miatt. Jókor kentem be. A vedlésnek még nincs vége, mozgásigénye viszont nagy. Egyénként nyerítve köszöntött és nyugodtan állt, amíg a patáival foglalkoztam, sőt háromszor ásított is. Nem győzök csodálkozni Arippon. Pontosan tudja hol található jó fű, de soha nem hagyja el a karámját, pedig a karámtársai folyamatosan ezt teszik. Mindig meg vár, akár több napot is , és csak velem jön ki a kedvenc helyeire.

Pillanatok

Közzétéve Szerző:

04.13. Ma legeltettem az üres telken. Arippo nagyon örült nekem, még akkor is nyerített, amikor már mellette mentem. Érdekes, hogy a többi ló, akik ki-kiszökdösnek eléggé lelegelték itt a füvet. Arippo már részben levedlett, de mozgásigénye még nagy – sajnos most ezzel nem tudtunk foglalkozni. Nagy lendülettel eszik, falánkabbak tűnik, mint egy-két hete. Egy óra legelést követően könnyű jelzésekre reagálva követett engem visszafelé.

04.11. Ma délelőtt szép volt az idő, de nem tudtam menni. Késő délutánra terveztem egy legeltetést, de esni kezdett, így csak az útról láttam Arippot. Ha lassítok felnéz, ismeri az autót.

All in one

Közzétéve Szerző:

Ma reggel sikerült egy hosszabb látogatás keretében eléggé sokféle dolgot csinálnunk. Legelészve jöttünk be, ahol tisztítás következett – Arippo már nagyon vedlik, de az idő hideg, kb 3 fok volt. A szépen boronált, friss pályán mindenképp mozgatni akartam előbb Arippot, mert ilyenkor a legnagyobb a mozgásigénye egész évben. Először együtt mozogtunk, utána hosszú kötélen körjátékot csináltunk – egyfajta futószárazást. Arippo jól reagált a jelzéseimre, bár a vágtába ugrása kissé heves volt. Igyekeztem a jármódokat változatosan megválasztani felfelé és lefelé is. Miután ez mindkét kézre megtörtént – közben egyszer pihenésként trágyát takarítottunk – nyergelni kezdtem, ezt is kis mozgatásokkal.

A pályám nyeregben

Ezután indítottam a mérést (ezúttal remekül mért) és felszálltam. Arippo jó ütemben, ruganyosan mozgott ügetésben, szép íveket lehetett vele lovagolni. Nem akartam vágtát, csak ha ő ajánlja. Kicsit babráltam a kanyar előtt a szárakat és reagált is rá, szépen beugrott. A végén a helyben maradás nem volt igazán rendben, de tavasszal ez is belefér. Közben elkezdett esni az eső. Elindultunk az erdőbe, de nem akartam sokat nyereg alatt dolgoztatni Arippot, így a végcél a legelés volt a dombon. Felültem, (0) és az erdőben útvonalvariációkat mentünk, az első elágazásnál ő választott (1). Arippo dinamikusan, szuszogva ment az emelkedős úton ügetésben is. A kerülő úton vágtát is mentünk – ez a legalkalmasabb erre. Elmentünk a házakig többnyire ügetésben. (Az ügetésbe így indul: Arippo egy kettyintésre hátrafordítja a jobb fülét, a másodikra a balt és üget). Többfelől ugattak a kutyák, nem lehetett tudni a visszaverődés miatt hol sétáltatnak, de végül nem láttunk kutyásokat. A Golgotán új képek vannak (3), legközelebb lefényképezzük. Valószínűleg egy lovas társunk levágott pár ágat a házak felé vezető úton, ezért jól lovagolható lett, akár vágtában is. Az eső esett, de a talaj nem lett csúszós, de a lejtőn nem ügettünk. Meg akartam mutatni Aripponak azt is hogy nem feltétlenül megyünk mindig a hegy irányában (mint az elmúlt két alkalommal) ha erre jövünk. Még mindig jó iramban érkeztünk ki az erőből. Arippo gond nélkül ment fel a dombra – ahol múltkor vágtatott (4) – de most lépésben. Egy vaddisznótúráson gond nélkül átment. Fent a lovaktól és a kutyáktól nem ijedt meg, bár volt egy pillanat amikor összerezzent. A tömör kapuhoz érve  az egyik kutya hajtani kezdte az egyik frízt. Itt már leszálltam és legeltettem (5).

Érdekes, hogy Arippo minimális felszólításra jött velem, amikor kértem. Itt már nő az a lucerna-féleség amit szeret, hagytam enni. A karámjánál nyergeltem le. És meglett a kötőfék is. A másik lovon van, aki átjárkál a másik karámba. Levettem róla mielőtt hazamentem. Egy órát mentünk nyeregben, Aripponak belefért volna több is, de mivel rég mentem (legutóbb márc.22-én a hegy felé) nem akartam hirtelen terhelni. A földi mozgatással együtt bő 4 km-t mentünk. Így, hogy naponta edzek otthon nem éreztem semmilyen fáradságot a lovaglástól, pedig mostanában nem sikerült rendszeresen felülnöm. Az erdőbe még mindig messze ellátni.