Pata(k)

02.13. Ma csak patát mentem kenni. Idősporolás céljából az árkon keltem át, de  elszámítottam magam, mert még bőven van víz a patakban. Nehezen de sikerült végül, a meder teljesen megváltozott, folyamatosan omlik, nehéz a fel és lejutás.  Arippo patáját megkentem. Ő kissé csalódott volt, hogy nem vittem ki, egyébként meg egy külön kupac szánánál evett, mert két etetési hely van már hónapok óta.

Körmölés

Körmölés. Minden simán ment, mindössze a kovács késett a reggeli dugó miatt. Holnap még kicsit kennem kell a bal melső patáját.

Az utolsó körmölés itt a blog-naplóban október 11.én volt, de az túl távolinak tűnik, szerintem volt egy november 11-én is a feljegyzéseim szerint. Ez így reális is, a téli hónapok ritkábban kell körmölni és a január eddig is kimaradt.

Megint esett a hétvégén. A pálya megint használhatatlan, de most szárazabb napok jönnek. Éjjel sem lesz mínusz, hanem legrosszabb esetben plusz egy és nulla körüli lesz a hajnal.

Gentle

02.07. Az útról láttam Arippot, a kerítés közelében legelészett. Elgondolkodtam a régi kovácsunk mondásán, aki nagyra tartotta az angol telivéreket és gyakran hasonlított a fajta jellemét az angolokhoz, egész pontosan a gentlemen-ek. Kicsit utána néztem mi is jelent pontosan a gentle angolul, mert szó szerint gyengédet jelent, vagyis szó szerint fordítva gyengéd férfit jelent, ami – valljuk be – kicsit furán hangzik, főleg ha az angol telivérekről beszélünk. Az Oxford Dictionary szerint a szó jelentése többek között: ​ calm and kind; doing things in a quiet and careful way. Bármilyen különösen hangzik ez már számomra is elfogadható leírás, még akkor is ha homlok egyenest ellentmond annak, amit általában az angol telivérekről írnak. Eleve hobbi célra nem ajánlott, ami egy versenypályát megjárt lónál érthető is lehet. Arippo azonban soha nem járt a versenyzés világában, így – elsősorban a természetes kiképzésnek köszönhetően – teljes mértékben megmutatta azokat a tulajdonságokat amit fentebb a dictionary ír.

02.08. Pontosan így viselkedett a következő napon, ahogy itt fentebb leírtam. Örömmel jött ki a karámból és kapott pár almát. Elindultunk a lovarda felé, nem legelt (nem nagyon van mit), de párszor megállt körülnézni. Ebben az irányban rég jártunk. A lovardában megtisztítottam, sörényét, farkát bontogattam, sőt kicsit vágtam is belőle. Arippo potya ételt kapott, mert egy másik ló nem ette meg teljesen. A pellet és cukorrépa keverékből még soha életében nem kapott ezért csak egy kisebb adagot fogadtunk el. De végül azt sem ette meg teljesen. Lovas ismerősöm, N… tanulmányokat folytat és megkértem nézze meg kicsit Arippot és nagyon jó állapotúnak mondta. Ennek örültem.

Kicsit mozogtunk a nagy pályán is mert végre jó az idő (hétfő óta 10 fok felett vagyunk, de csak most tudtam jönni). Rudakat tettem összevissza egymásra – ahogy egy videóban láttam. Egyfajta kusza terepet imitáltam vele. Ezen haladtunk át közösen és hívással is. Csak egyszer kerülte el az elején. Ügettünk is közösen, de ezt nem erőltettem, mert a déli melegben éreztem kapkodja a levegőt a nagy bundájában. Elindulások, megállások szépek, szinkronosak voltak, Arippot érdekelték a feladatok, jól kivitelezett. A cavalattiket végül rendeltetés szerűen is használtuk, ez is hibátlan volt, jól állítottam be, de Arippo is igyekezett. A far és váll mozgatása is könnyedén ment. A végén még kicsit állítgattam, mert van itt egy új, nagy dobogó, örült magas. Sokkal magasabb, mint ami a lóhoz való felszálláshoz kell, de érdekességként megnéztük ezt is.

Mit lehet kezdeni egy lóval?

02.02. Ma kivittem Arippot a szokott módon, örömmel jött. Mivel fokra magasabb a hőmérséklet felengedett a talaj és még mindig nem tűnik szárazabbnak, sőt talán nagyobb sár van. Hiába van melegebb mégis kellemetlen az idő, ha süt  nap az kellemes lenne, de a szél is fúj. A következő napokban a melegedés folytatódik, de szél is lesz. Amíg Arippo legelt elgondolkodtam mit is lehet csinálni egy lóval. Tervezem, hogy most már hátról is mozgatom majd (ehhez valamivel jobb idő kéne), ezt földről készítem elő (külön foglalkozás) és jövök neki egy bodywork-el is.

Szóval kicsit összeírtam – főleg  magamnak – mit is lehet kezdeni egy lóval… Tehát, a lovat lehet:

  • legeltetni, sétálni vele (legelési megállókkal vagy úticéllal), sőt kirándulni is lehet vele. Mindez földről, akár kötélen, de szabadon is (liberty) – ez már egy magasabb szint… Mozoghatunk pályán eszközök használatával, vagy anélkül, lehetnek lókiképzéses feladatok, de „vegytiszta” futószárazás és lemozgatás is. Ez máris rengetek lehetőség és még fel se ültünk…

  • Nyereg alatt mozoghatunk karámban, lehet üres a pálya és lehetnek feladatok is (Parelli játékok, Cavaletti, bóják, stb…). A lónak mindenképp változatosság, ha van eszköz/akadály feladat még akkor is ha a lovas nyeregből ugyan úgy dolgozik. Lehet nyakmadzag is, mint cél vagy variáció azért, hogy fejben (is) „dolgozzon” a ló. Természetesen a jármódok itt is szerephez jutnak. Általában kétféle helyzetet látok lóval: az egyik a „gondolkodós” a másik a dinamikus. Az elsőben pl. a ló új tárgyal, vagy új/másfajta segítséggel ismerkedik, mint amit eddig kapott (földről vagy hátról), a másik inkább mozgásos, koordinációs, pl. ugrás, cavalatti.

  • És persze kimehetünk terepre is, keverhetünk egy, kettő és persze három jármódot is. Alapvetően – úgy vettem észre – két variációs lehetőség létezik a ló szemszögéből, aki igen jól tájékozódik. Az első amikor a lovarda körül mozgunk, ez a „körút”. A másikban kifejezetten távolodunk a lovardától, különösen az út első szakaszában. Különféle jármódú szakaszok és megállok tarkítják az utunkat. sőt kialakíthatunk feladathelyzetet is egy-egy ilyen megállóban (pl. ha előzőleg mondjuk bóját rejtettünk el egy bokorban és azt használjuk, vagy a terep adta lehetőségkkel élünk). A terep során valahol van egy fordulópont és innen térünk vissza ugyanolyan vagy eltérő úton. Megfigyelésem szerint a két útvonal-típus között jelentős különbség van, főleg ha a ló és lovasa kettesben (másik lovas nélkül) mennek. A ló karakterétől és a közösen átélt eseményektől függ melyikhez hogyan viszonyul.

És persze külön nem is említem, hogy ott vannak a lópucolás és patatisztítás körüli helyzetek, valamint az utánfutó kérdésköre, amelyek szintén lehetnek fókuszban, mint közös feladat. Ezeket azért nem említem külön, mert egy kiképzett lának ezeket elvileg tudnia kell(ene)… Tehát… elég sok dolgot lehet csinálni egy lóval.

Tapasztalatom szerint a hobbi lovasok döntő része főleg a felülős, pályás vagy terepes elfoglaltságokat részesíti előnyben. Gyanítom, hogy a nyeregben töltött idő teszi ki a lovazással töltött idő döntő hányadát. Olykor némi futószárazás is bekerül a menübe – ahogy a helyzet, a ló állapota kívánja, ez az un. „lemozgatás”. Csak találgatni tudom mennyire lehet ez adott lónak szórakoztató vagy éppen egysíkú. Persze ez a ló habitusától is függ mennyire teszi kiüresedetté az egyhangúság, vagy épp biztonságot ad neki. Ló és lovas kapcsolati szempontjából azonban mindenképp előbb-utóbb mechnikussá válik a közösen töltött idő.

Ha valamennyire utána számolok Arippoval rengeteg időt töltünk úgy (is), hogy nem ülök rajta – ebből a blogból ez bőven látható is (pl. ez a bejegyzés). Az elmúlt évtizedek arról győztek meg, hogy ez jó így, és nagyon hasznos is. És mint ahogy addig, ebben az évben is elválik majd hol tart az a kapcsolat.

Február

02.01. A hónap első napján csak az útról láttam Arippot. Most is – és általában is – külön legel a többiektől, akik a takarmányt keresik fel. Ő inkább legelni valót keres, de mostanra már nem igazán lehet találni, legalábbis látszólag. Melegedés jön, több ló is feküdt.

Ismétlődő…

Arippo már messziről jött elém. Általában külön látom a többiektől, főleg amióta C… már P…-al barátkozik. Ma is legeltünk, de előtte Arippo fogyasztott némi zöldalmát. Hideg volt, de amikor kisütött a nap kifejezetten melegen sütött. Visszatértem a régi szokásomhoz, hogy csinálok némi meditáció-félét, amíg ő legel – eléggé jól sikerült. Arippo a másik üres telekre is bement, ami a lovarda tulajdona és hozzáteszik az ő karámjukhoz tavasszal. Mintha érezné, hogy az már az ővék – de nem sok mindent lehet most ott legelni. Az üres telken sincs igazán mit enni és úgy általában mostanra elfogyott amit legelni lehet. Arippot megtapogadtam, továbbra is jól néz ki, bordáit nem érezni, bár izmot vesztett. Ettől függetlenól jövök neki egy lovaglással, földivel és egy bodywork-el is. És a körmölés is lassan aktuális. Hamarjában nem is tudom ültem-e rajta ebben a hónapban… de jól elvoltunk.Még egy hidegebb éjszaka hátra van, de utána enyhűlés kezdődik, remélem véglegesen.

Ami eddig nem volt… szél…

Viharos szélben mentünk legelni Arippoval. Nem lenne hideg, de így eléggé elviselhetetlen az idő, felülni sem lenne érdemes. A következő napokban talán megnyugszik az idő és melegebb is lesz. De a viharos szél a következő napokban is még kitartott.

Melegfront

Coach-képzésemet követően csak az útról láttam Arippot. A szokott, kedvenc helyén áll, ami azt jelenti, hogy a beálló déli falával párhuzamosan. Amíg volt oldala a beállónak úgy gondoltam, hogy ott szeret sütkérezni, mert a fal visszaveri a meleget. De most nincs fal, sőt nap sem sütött, így arra kell gondolnom, hogy ez a kedvenc hely nem feltétlen emiatt kedvenc. Érdekes – főleg úgy, hogy többi ló egy csoportban volt és várták a takarmányt. Kicsit esik az eső, meleg jön, elvileg az éjszaka is pluszban lesz.

Egy pillantás az esőben

Jan.19. Ma is bús idő volt, köd, hideg. Már kellene egy kicsit az enyhűlés,  mert ez a tél nehezebb, mint az eddigiek. Csak az útról láttam a lovakat, Arippo éppen evett. Elvileg meg jön egy-két hidegebb éjszaka és utána jobb lesz a helyzet. Arippo takarója végre megkerült, legközelebb lehet, hogy használjuk.

Jan.18. Tíz fok körüli meleg van és esik. Csak az útról láttam Arippoékat. A lovak a szokottnál élénkebbnek tűntek, sétálgattak. Csak az útról néztem őket. Sajnos a beállót ebből a szögből nem láttam annyira, hogy megállapítsam van e már teteje – még az is lehet, hogy van. Holnap ismét visszajön a hideg…

Elküldés

Ma nagy tervekkel mentem Arippohoz. Az idő még mindig hideg, de napon kellemes az idő. Most is kapott almát, majd a lovarda felé vettük az irányt, mert szabad munkára készültünk – erre a legelső karám tűnt a lagalkalmasabbnak. A fedelesben nem volt nap, a nagy pálya fagyott volt.

Arippo nem legelt amíg bejöttünk és minden tekintetben készséges volt. A karámban elengedtem és hagytam neki időt, hogy körülnézzen és itt legelhetett is. Interval jelzővel dolgoztam, sőt videóra is vettem, amit csináltunk, de a kamera csak a pálya kisebb részét tudta befogni.

Az elküldést gyakoroltuk, mert Arippo nagyon szeret rám állni és ez a coachingban nem feltétlenül előny. Arippo többször is megnézte a kijáratot, mert itt nagyon laza volt a zsinór (tettem is oda egy széket), de azt hittem ez csak kíváncsiság. Egyik alklaommal, amikor elhívtam onnan egyszercsak átbújt alatta és kiment. Elügetett a karámja felé, óvatosan követtem. A karámoknál már lépett és igyekeztem úgy követni, hogy ne fussak. Közben mindig hátranézett, hogy jövök-e… De csak trágyázni állt meg – ekkor kicsit beértem. A karámja távolabbi sarkánál értem utol, de itt még mennem kellett vele, mert megnézte azt a részt ahol a szürke ki szokott menni. Le volt villany-pásztorozva. Itt a pálca csapóját kötöttem a csomózott kötőfékhez. Arippo nyilván az üres telekre akart menni – ahogy mindig is mentünk mostanában almaevés után. Nem engedtem legelni, hanem mozgattam kicsit körön – amennyire a rövid zsinór engedte. Mivel volt még idő belefért, hogy teljesen visszavigyem az első karámba – jött is. Olyan könnyedén jött, hogy nem is éreztem, hogy a kötélen van.

Tehát visszamentünk és elkezdtem megjavítani az eltépett zsinórt a kijáratnál, de Arippo nem tudott nyugodtan várni , ott forgolódott, amíg a zsinórt kötöttem volna. Ennek következtében erősen hátra kellett léptetnem rázott kötélél. Ezután türelmesen megvárta míg megjavítom.

Kötélen folytattuk, már nem engedtem el. Kértem tőle pár dolgot, főleg behívást – mert az volt a legbizonytalanabb – és oldallépést. Utána hagytam legelni és gondolkodtam az okokon.

Arippo eddig kétszer lépett le a munkából: egyszer akkor, amikor szabadon dolgoztunk a nagy pályán és hiányzott az egyik gerenda a kerítésből. Ez tavasszal volt és a körülményeket figyelembe véve nem akkor csoda. Most több ok is lehetett. Lehet túl erősen kértem a küldést, fokozatosabban kellett volna felépíteni. Többet kellett volna hagynom az elején legelni, mert hiszen az elmúlt látogatásokkor mindig így volt. Túl nagy volt tehát a különbség  a korábbiakhoz képest: más hely, más kérések, más erő. Rögtön akkor az is eszembe jutott, hogy lehet már leképezte a coaching tanulmányaim folyamatát, mivel a gyakorló ügyfelem pont aznap reggel mondta le a talákozót, ami szerdán lett volna. És holnap utánra több mint 10 fokot mondanak. De végső soron az elküldést gyakoroltattam vele és ő ezt meg is valósította…

Végül visszavittem Arippot a szokott helyére. Megnéztem az épülő beállót és közben ő elment inni. Ahogy jött vissza ivás után odajött hozzám és kedvesen, hosszabban elbúcsúzott.