Címke: 2021

Felderítés – 2

Közzétéve Szerző:

Tegnap este felé voltam Arippo-nál, de csak legeltettem. Sajnos még csak egyszer láttam, hogy a többiekkel eszik a takarmányból, de ha kihozom, nem esik neki a fűnek és nem vesztett súlyt. Nyerítve fogad és jön elém…

Ma – azaz szombaton – nagyobb utat terveztünk, de még sem volt ennyi időnk, mint kellett volna. Az elmúlt napok esői után a pálya és a talaj sokat javult, jobb volt, mint vártam – de hosszú távon itt a gumicsizma rendszeres cucc lesz.. Lovagolhattunk volna a nagy pályán is – szépen fel volt boronálva – de nem akartam összedúrni, így inkább a fedelesben voltunk. Előbb földről dolgoztunk néhány egyszerűbb dolgot, közben egyszer megijedt, mert valaki beköszönt nekünk – erre figyelni kell, a fedeles még nem teljesen megszokott neki. Nyeregből is dolgoztunk két V (90°) alakban letett gerendán, de a hely lehetett volna nagyobb is, ez a gyakorlat a nagy pályán jobb lehet.

Ez után mentünk ki: a szokott úton a hídig. Megtudtuk, hogy a teheneket csak nyár végén hozza ki a gazda, hogy lelegeltesse a maradék lucernát. Ma is ez történt és a tehenek pont a hídnál voltak – várni kellett míg eltávolodtak. Kihasználtam, hogy Arippo úgy sem akar majd a tehenek felé mozogni – tehát a múltkori úton – és az aszfaltos úttal párhuzamosan elmentünk az átjáróig. Itt leszálltam és végigvezettem eléggé sietve a rét bejáratáig. Innentől nyeregben mentem, de a bekerített teleknél annyira kicsi a hely, hogy újra le kellett szállnom… Ezután már nyeregben mentem. A fű negyon magas és nem látni a talajt, bár egyenletesnek tűnik, de vágtázni nem akartunk még itt. Próbáltunk ösvényeket keresni és azon haladni.  Arippo-nak nagyon tetszett a rét, később külön kérnem kellett, hogy induljunk haza, megértette. Mivel kevés volt az idő csak a kanyarig mentünk, itt visszafordultunk és ugyan így jöttünk vissza. Sokat legelt, és ide el kell még jönnünk többet és hosszabban… Megvalósult az álom: bejutottunk a nagy rétre, amiről már két éve azt gondoltam, hogy tetszik majd neki.  A lovas alkalmazásom már egyáltalán nem mér, de a futó is leállt, tehát megint nincs mérés… de kb. 5-6 km-t mentünk mindennel együtt.

Felderítés – 1

Közzétéve Szerző:

Ma sor került az első nagyobb terepre, előtte volt földi és nyereg alatti bemelegítés is. Arippo nem volt friss, talán érezte a közelgő hidegfrontot, esőt – ezért is mentem ma. Lassan lustán mozgott. A fa hídig vezettem, csak előtte indítottam el a mérést, ami a futó alkalmazás volt, mert a lovas nem működik.

A híd után is vezettem az ismeretlen terep miatt és helyenként az út sem volt túl jó. Elmentünk a másik hídig és onnan a kavicsos úton az első keresztútig. Mindezt azért, hogy a kutyás házat elkerüljük. Itt ültem fel (kb. az „1km”-nél) és több ügetős szakasszal jutottunk el a főútig. Terepen már élénk és figyelmes volt, normál menőkeddvel. Lényegében az út végig emelkedett, de a talaj sokkal jobb, mint máshol. Itt nem tettünk teljes kört, azaz hurkot, mert nem volt ennyi idő, hanem visszafordultunk és ugyan azon az úton jöttünk vissza. Egyetlen zavar volt, amikor az egyik kertben három kutya ugtni kezdett, illetve nem volt egyértelmű – nekem se! – van e kerítés, mert annyira vékony drótból vot. De elfogadva a segítségem és tovább mentünk. Egészében Arippo nagyon engedelmesen jött, útközben többször is megkóstolta a füvet – ez a felderítés lényege. Visszafelé is ügetésekkel jöttünk, de nem mentünk át a másik oldalra (ahogyan jöttünk), hanem eltávolodtunk a házaktól és megcéloztuk a hidat. Nem voltak kint a tehenek, így átvághattunk a legelőjükön és a híd előtt leszálltam. Ha nincsenek kint felesleges kerülni a kavicsos úton. Láttunk két lovat is messziről, akik az egyik kertben élnek. A hídtól vezettem hazáig, útközben bökdöste a kezemet, karomat –  lehet, hogy tetszett neki a kiruccanás. Teljesen megbízhatóan ment egy olyan tájon, amit most látott életében először – nagyon megdicsértem. A híd után állítottam  le a mérést, így mindennel együtt kb 6 km-t mentünk, ami több a régi lovardai tevékenységünkhöz képest. Heti szinten mindenképpen. Sajnos azt nem látom, hogy együtt enne a többiekkel, viszont nem vesztett súlyt, jól néz ki.

-Még megcsinálhatjuk a hurkot a főútnál, tehát részben más úton jöhetünk vissza.
-Ha a híd után balra mennénk a főúton átvágva a nagy rétre jutnánk.

Új hely – új blog

Közzétéve Szerző:

Végre – sok-sok várakozás után létrejött az új blog, amely az átköltözésünk utáni időszaktól indul – azaz 2021 júliustól – de néhány nyári feljegyzést ide is beillesztettem. Még ha nincs is minden alkalomról külön bejegyzés – az utóbbi időben sűrűek voltak a történések – az új blog teljesen kapcsolódik a régi bloghoz: a 2015-2021 közötti időszak blogja egyelőre marad a helyén – itt tekinthető meg.

Heti összefoglaló

Közzétéve Szerző:

Ma délután mentem ki és egy rövid bemelegítés után megpróbáltunk új utakat felderíteni: az erdei úton kezdtünk, a nagy emelkedőnél leszálltam és most felmentünk. Közben utolért minket az egyik bértartó (nem ismerem még), ő szőrén jött fel… Kértem tőle néhány útvonal javaslatot, de akár hogy nézem emelkedővel, vagy rossz köves úttal mindenképp számolni kell – sajnos ez ennek a helynek a hátránya, vagy még nem ismerjük eléggé…

Elmetünk a kavicsos útig (elvileg ez visz fel a vitorlás emlékműig), ahol ismét leszálltam és leeresztedtünk le a víztisztítóig. Innen átjárást keresztünk a másik oldalra, és át is mentünk a rozogább hídon. Itt valóban van egy tanya, ahonnan kutyák jöttek elő, de nem minket kerestek, hanem távolabbi kirándulókat, akik kutyával voltak. Egyelőre ez az irány felejtős. Majd a vízmű másik oldalán kell kijönni és úgy menni tovább. A telefonom nem bírta, de így is 2 km-t mért, tehát volt vagy 4 km. A szintkülönbség – soha nem látott – 78 méter volt!

Közös karámban

Közzétéve Szerző:

Megtörtént 18-án a karámba kerülés. Minimális feszültség volt eddig, Arippon lett pár kisebb sérülés, de egyik sem volt olyan, hogy kezelni kelljen. Egyelőre eléggé külön van a négy másik lótól, de már láttam olyan, hogy az egyik pejjel együtt evett az etetőből. Közben volt lovaglás is, majdnem minden nap csinálunk valamit: legelés, földi munka, lovaglás pályán vagy terepen – vagy ezek keveréke. Most kedden már Masterson kezelés is volt – ez elvileg minden kedden lesz rendszeresen. Kialakítunk egyfajta heti programot.


A környéket továbbra sem ismerjük eléggé. Egyszer felmentünk az erdő melletti úton az út végéig, itt házak voltak, keskeny utcákkal és kutyákkal – visszafordultunk. Az erdei körúton mentünk körbe és úgy is, hogy visszafordultunk, hogy ne kelljen ereszkedni a köveken. Jöttünk a régi karám felöl is és megnéztük a folytatást, amit egy lovas ismerős mondott. Nagyon meredek lett volna, tehát ha fel is megyünk leszálltam volna, de nem mentünk, mert ennyi idő nem volt. Minden esetre itt nem szeretnék visszajönni, úgy sem, hogy leszállok. Felderítettem gyalog a rét felé, de nem találtam átjárón a Budakeszi-árkon (szó szerint árok). A házak és a karámok között van egy kis híd, a váza fém, de a deszkái gyengék – itt át lehetne menni, de lónak lehet, hogy gyenge. Tehát a tereplehetőségek továbbra is kérdésesek. A soron következő feladat az új társak megszokása, közben tévlati cél az erőnlét fejlesztése úgy, hogy sokszor megyek egy héten, több kicsit dolgozunk. Ez lényegesen több, mint amennyi korábban bármikor volt eddig.

Egy hosszabb összefoglaló…

Közzétéve Szerző:

Egy hosszabb összefoglalót írok a költözésről, mert jelenleg nem működik Arippo blogja, így nagyon elmaradtam a bejegyzésekkel. Sok dolog történt.

Júliusban határoztuk el, hogy meglépjük a költözést. Tarthatatlan volt már, hogy ennyire messzire van tőlem és a rovar- és élősködőhelyzet is aggasztó volt…  A lényeg, hogy kb 2 perc alatt meghoztam a döntést: megyünk. Igaz, már egy éve, nyáron komolyan tervezgettem, hogy elmegyünk innen, még az utánfutós felszállóhelyeket is találtam nekünk.

Az elhatározás végső megerősítése úgy történt, hogy kimentünk a szokott helyünkre és ott meditáltam a kérdésen. Közben hallottam csukott szemmel, hogy már Arippo már nem legel. Amikor kinyitottam a szemem pontosan szembenézett velem nagyon közelről. Ahogy egész életében eddig is, most is az ismeretlent vállalta velem a költözéssel.

Az utolsó lovaglásaink emlékezetesek voltak, a legutolsó alkalommal egyedül mentünk és senkivel sem találkoztunk az út során – szó szerit. Felfoghatatlan volt, hogy itthagyom ezt a tájat, ahol már mindent megismertem 6 év alatt, de még bőven lett volna mit felfedezni, a Dunát különösen sajnáltam. Utoljára még B és B-vel is kilovagoltunk, mentünk a vízben is. Az itt töltött évek emlékezetesek voltak elsősorban a táj miatt és azért is, mert Arippo-val itt vált teljessé a kapcsolatunk. A kitűzött célt elértük: minden jármódban terepen, egyedül. És természetesen új dolgokat is tanultunk, bár ezek száma az edzések és az évek számát tekintve eléggé kevés.

Lezártuk a korszakot és jöttünk, amint lehetett. A szállításra jó embert találtam, akit meg is jegyeztem, ha még szükség lenne rá. Az új hely, még új. Sok dolgot nem ismerünk, valóban az ismeretlenbe jöttünk, egy lovardát megismerni csak úgy lehet, ha már ott is vagyunk. A tereplehetőségek sokkal szerényebbek, az utak kövesek – ezt eléggé benéztem… De teljesen új érzés volt, hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz, akár naponta mehetek hozzá. Nagy lelkesedéssel láttunk a környék felfedezéséhez, de aug. 8-án sajnos arra jöttünk ki hozzá, hogy sánta. Talán nem heverte ki a szállítást, talán túl gyorsan akartam mindent, talán kőre lépett, talán soha sem tudjuk meg. Mindenesetre 6 napot boxba került röntgen és orvosi vizsgálat után. Közben cseréltük a dunsztkötés a lábán… Aug. 16-án – lényegében saját felelőségemre – kihoztam a boxból, mert azt láttam, hogy ez így nem lesz jó (SOHA életében nem állt boxban! – de meglepően jól viselte). Utána már finoman mozgattam is és 23-án jött a körmölés és addigra már rendben is volt. Azóta újra lovagolom, de terepre még nem mentem vele. Viszont mindent tudunk csinálni hetente: mehetünk pályára, terepre, lehet csak bodywork-ös nap, és legeléses-meditálós nap, tehát idővel kialakulhat egy jó rendszert.

A következő lépés a közös karám lesz, ahol még mindig van legelnivaló, itt sokkal zöldebb a táj, mint a szigeten. Arippo lassan barátkozik meg az új helyzettel, de úgy látom, tetszik neki az új hely. Eleinte hosszasan nézte a sok lovagoltatós lovakat a nagy pályán, ilyet még nem látott és remélem nem hitte azt, hogy neki is ennyit kell majd mennie…. Tetszik neki, hogy külön dolgozunk, felügyelet nélkül, sokkal hajlékonyabb, mint korábban. Folyamatosan kérdezgetem hogyan érzi magát. Itt tartunk most. A belépőnk tehát eléggé megbicsaklott, de lassan egyenesbe jövünk…