Megtörtént 18-án a karámba kerülés. Minimális feszültség volt eddig, Arippon lett pár kisebb sérülés, de egyik sem volt olyan, hogy kezelni kelljen. Egyelőre eléggé külön van a négy másik lótól, de már láttam olyan, hogy az egyik pejjel együtt evett az etetőből. Közben volt lovaglás is, majdnem minden nap csinálunk valamit: legelés, földi munka, lovaglás pályán vagy terepen – vagy ezek keveréke. Most kedden már Masterson kezelés is volt – ez elvileg minden kedden lesz rendszeresen. Kialakítunk egyfajta heti programot.

A környéket továbbra sem ismerjük eléggé. Egyszer felmentünk az erdő melletti úton az út végéig, itt házak voltak, keskeny utcákkal és kutyákkal – visszafordultunk. Az erdei körúton mentünk körbe és úgy is, hogy visszafordultunk, hogy ne kelljen ereszkedni a köveken. Jöttünk a régi karám felöl is és megnéztük a folytatást, amit egy lovas ismerős mondott. Nagyon meredek lett volna, tehát ha fel is megyünk leszálltam volna, de nem mentünk, mert ennyi idő nem volt. Minden esetre itt nem szeretnék visszajönni, úgy sem, hogy leszállok. Felderítettem gyalog a rét felé, de nem találtam átjárón a Budakeszi-árkon (szó szerint árok). A házak és a karámok között van egy kis híd, a váza fém, de a deszkái gyengék – itt át lehetne menni, de lónak lehet, hogy gyenge. Tehát a tereplehetőségek továbbra is kérdésesek. A soron következő feladat az új társak megszokása, közben tévlati cél az erőnlét fejlesztése úgy, hogy sokszor megyek egy héten, több kicsit dolgozunk. Ez lényegesen több, mint amennyi korábban bármikor volt eddig.