Címke: 2021

Tehén és TEK

Közzétéve Szerző:

Mára terepet terveztem aztán néhány nap szünetet. Szép idő lett, de viharosan fújt a szél. Mindenképp legeltetni akartam, mert nem vagyok benne biztos a karámtársaival tud-e együtt enni. Eddig úgy tűnik talán a kisebb szürkével van jóba, illetve ő is mindig odajön, amikor belépek a karámba. A pályán éppen edzés volt egy bértartóval (aki, mint megtudtam nem rég érkezett, kb mint mi) külsős edzővel, de nem is akartam bemenni, mert tegnap eleget mozogtunk. Tehát nyergelés után irány a karámok között a fa híd és a főút felé mentünk. Igyekeztem eléggé folyamatosan, és hosszan ügetni, hogy mindketten erőnlétet szerezzünk. A vágtája nem volt lelkes, mint múltkor, lovagolni kellett, de haladtunk. Útközben megtudtuk mit csinál itt a helikopter – katonák vagy TEk-esek gyakoroltak ereszkedést a lebegő helikopterről. Arippo-t egyáltalán nem mutatott érdeklődést irántuk, és nem tudtam rávenni, hogy nyugodtan álljon, amíg előveszem a telefont, hogy lefényképezzem. A szokásos módon útközben kóstolgatta a füvet és így érkeztünk a főúthoz, ahol leszálltam és legelt hosszabban.

Azután indultunk vissza, de kört mentünk, mint múltkor. Itt talákoztunk a tehenekkel, akiket azért nem látni, mert mostanában ide hozza őket a gazda. Kicsit kerültünk, hogy ne kelljen közel menni hozzájuk. Itt visszaértünk a helikopteres helyhez és most Arippo vállalta a fotózást is, elég ügyesen állt.

Még legelt itt is, mert kedvence ez a hely és itt eléggé zöld a fű, ellentétben a többi réttel. Ügetésekkel mentünk visszafelé és most elhaladtunk a két Haflingi ló előtt is. A hídnál leszálltam és vezetve térünk haza. A végére egészen durván fújt a szél.

Nagy pálya

Közzétéve Szerző:

Mára csak benti foglalkozást terveztem, végig szabad volt a pálya, nem volt senki. Meleg front közeledett és Arippo olyan lassan mozogott, mint talán még soha. Nagyon nehéz volt rávennem pontosabb kivitelezésekre és lendületre is, azt a menőkedvet nem láttam benne, ami a megérkezésünk utána időszakban megvolt. Ha lassan is, de azért alakult valami. Hagytam neki szabad munkát és jobb kézre gyönyörűen ment is kört minden jármódban. Ugyan ez bal kézen már nem működött ennyire. Bal kézre a vágtát ezért együtt csináltuk. A négy rudat raktam le, mint néhány hete, és kb ugyan azt csináltuk, mint akkor – íveket lovagoltunk. Ez jól ment, de a belső állításánál régebben sokkal könnyebb kézre csinálta ezeket a gyakorlatokat. A vágtába ugratás zavaros volt (elsősorban miattam), többször meg kellett ismételni. Az egyik rudat is belevettük a vágtába és miután egyenesen áthaladtunk rajta meg kellett állnia. Az „egy” előrelépés és „egy” hátra viszont nagyon finoman működött, és sikerült a testsúly hátrahelyezése is álló helyzetben. A végére azért mégis eljutottunk valahová.

Relax

Közzétéve Szerző:

A mai foglalkozásra jól sikerült, kizárólag legelést és Masterson Method-ot végeztünk – abból természetesen a meridián kezelést. Előbb hosszasan legeltettem Arippo-t, utána mentünk a karámba. Néhány bértartón kívül nem volt senki. A szokásos pucolás és pataápolás mellett volt némi kezelés a szőre gombásodása ellen, amelyet valószínűleg a nedves idő hívott elő. Ezután mentünk a nagy karámba ahol egyedül voltunk. A bal oldalon a nyakán egy pontra erősen reagált, lépkedett, rágott. A marja két szimtrikus oldalon is mutatott jelzést. Kb 20-30 perc lehetett a kezelés – nem figyeltem – de ezután úgy kezdett viselkedni, mint akinek ez mára elég volt, így befejeztem a kezelést és újra legeltünk, bent és kint is. Sajnos továbbra sem látom, hogy együtt enne a többiekkel. Jelentős előrelépés, hogy újra tudok fényképezni…

 

Korai sötétség

Közzétéve Szerző:

Szombat délután 4re értem ki és, mint kimerült ez már túl késő. Arippo-nak nem igazán volt motivációja, de nekem sem volt igazán ötletem. Mire bemelegítettünk és felkerült a nyereg már ment le a nap. Mégis kimentünk a főút irányába. A három pásztorkutya kint volt ember nélkül és rettenetesen ugattak, jöttek felénk, de Arippo-t nem érdekelte, még legelni is leállt. Elhagytuk őket és mentünk volna vágtát, de kirándulok voltak előttünk kutyával, várnunk kellett. Így csak kisebbet mentünk. A főútnál nem tölthettünk sok időt, mert ment le a nap és már az utunk is árnyékban volt. Ügetéssel és legeléssel mentünk vissza, de ide még visszajövünk és több időt is eltöltünk. Majdnem sötét lett mire visszatettem a karámjába.

Hétköznap

Közzétéve Szerző:

Ma csak annyi időre hoztam ki Arippo-t, amíg a lányom lovaglóleckéje tartott. Addig legelt és a foglalkozás végén felül rá szőrén a fedelesben, – úgy ahogy múltkor – és most is jól működtek együtt. Utána kapott almát és majdnem sötét lett mire visszavittük. Előtte még csináltunk egy képet az új telefonnal…

Esős

Közzétéve Szerző:

Mára jobb időt mondtak, de amikor indultam esni kezdett. Terepre akartam menni, mint tegnap, de a másik irányba, a nagy rétre. De úgy tűnt, el kell vetni a tervet. Végül Arippo-t betakartam és a fedelesben mozgattam, hogy száradjon. Közben  elállt az első, hiba lett volna nem kijönni –  egyébként csak én voltam. Tehát bemelegítés után nyergelés és mentünk ki. Arippo kifejezetten várta, hogy mehessünk. Rögtön tudta, hogy ma a rétre megyünk és irányba állt. Az árkon az átjárót nem igazán találtuk, innen nézve nem egyértelmű, hogy hol van. Leszálltam és átugrotta, nem akart bele menni. Ugyan így jöttünk vissza is. Már nem szálltam le a szűk résznél, ahol a telek miatt keskeny az út. Legelt, de hosszabb ügetésekkel jutottunk el a végéig. Itt leszálltam és hagytam legelni, közben nézni kellett az órát, mert ment az idő. Legelés után felfedeztük a kis utat ami tovább visz és az aszfaltos útnál jön ki. Szép, hangulatos út lenne, de tele van vaddisznó túrással, csak lépésben lehet menni. Van egy les és egy vadetető is, nyilván itt lövik ki a vaddisznókat. Az ösvényen visszajöttünk és ismét legeltettem. Ezután már sietni kellett, három ügetésben jöttem vissza az árokugrásig kb 12 perc alatt.

Ez is kb 5 km volt.

Hétvége

Közzétéve Szerző:

Tegnap a nagyobbik lányom kérte, hogy menjünk ki Arippo-hoz. Jó idő volt, de mivel sokan voltak, a fedfelesben ült fel szőrén, részben ő irányította a lovat, aki el is fogadta a segítségeit. Nyilván érzékeli, hogy tudatosabban lovagol a lovasa, aki már nyár óta hetente lovagol iskolalovakon.

Másnap már sokkal rosszabb idő volt, egész éjjel esett. Csak én mentem ki és a pálya nem igazán volt használható. Rövid bemelegítést követően – ami főleg a nyergeléshez kapcsolódott – kimentünk és a főút irányába indultunk. Itt volt egy hosszú szakasz – a tehenek útja, ami három párhuzamos ösvénye –  ahol egyáltalán nem volt csúszós az út és Arippo vágtát mehetett. Rögtön érezte, hogy jó a talaj és erőset ment az enyhén emelkedő úton. Útközben láttuk messziről a tehenes embert a kutyáival. A főútnál leszálltam és hosszabban legeltettem, és teljese kört tettem a kavicsos út felé. Itt megint találkoztam a tehenes emberrel, kiderült, hogy a teheneit keresi… Se előtte, sem utána nem láttam a teheneket, nem tudom meglettek e . Kört leírva térünk vissza az útra amin jöttünk és itt megint legeltünk. Ugyan azon az úton tértünk haza, ahogy jöttünk, itt már csak ügetés volt.

Útvonal

Túl rövid….

Közzétéve Szerző:

Váratlanul lett időm és kimentem, de tudtam azt is, hogy semmire nem lesz elég. Úgy döntöttem, hogy a pályán maradok és nem csinálok földi bemelegítést, csak amennyi a nyergeléshez kell. Így kb. 30 percet tudtunk menni, plusz a legelés. A pálya még nagyon vizes, csak ügetés volt, és némi hajlítás. Arippo-t soványabbnak láttam amikor kihóhoztam, de a munka végére kerekebbnek tűnt. Végül is csináltunk mindent amit akartunk, csak túl röviden…

Már megint itt az eső

Közzétéve Szerző:

Idő hiányában tegnap elmaradt a Masterson kezelés, illetve döntenem kellett hogy legeljünk inkább helyette, mert mindkettőre nem volt elég idő. A belső bejáratnál a drót (az alsó) most is le volt szakítva és kiderült ki a tettes: a nagy szürke az, aki át is jött rajta. Most a kapunál állt, vissza küldtem és felkötöttem a drótot, de amikor a Arippo-t hoztam ki újra átbújt alatt és a ilyenkor szoktál elszakítani.

Visszafelé lassan jöttem a kocsival és további átjárókat találtam. Kár, hogy holnaptól eső jön, több ötletem is lenne.

Ma is csak legeltetni voltam, egész éjjel esett…

Beteljesült álom

Közzétéve Szerző:

Ma az Állatok Világnapja van, de Arippo-ra már rég nem úgy tekintek, mint állatra, hanem mint élőlényre. (Maga a megkülönböztetés is sértő). Arippo már számos alkalommal jelét adta annak, hogy ugyan úgy érez, gondolkodik, mint én, vagy bármilyen más ember. Tehát nem tartjuk az „állatok világnapját”.

Útvonalunk

Helyette kimentünk a rétre, mint legutóbb. De előbb kicsit bemelegítettünk a pályán, nem kértem semmi bonyolultak, vagy pontos kivitekezeseket – ezt majd akkor, ha már nehezebb terepre menni. (Holnap után elromik az idő…). Nyújtotta az első lábait, és földről és nyeregből is volt vágta. A beugratás nem volt pontos… Kimentünk a szokott úton a karámok között a fa hídig, megint itt voltak a tehenek, de mégis átkeltünk. Felszálltam és sietve távolodtunk tőlük.  A szokott helyen leszálltam és átmentünk az aszfaltos útra, ügetésben vezettem a biztonságos részig. Figyelni kellett mert jártak a tartálykocsik és tempót mennek. Itt már a rét oldalán voltunk, csak a bekerített teleknél szálltam le. Utána nyeregben mentünk végig, vagyis távolabb, mint múltkor. Itt megtaláltuk az átjáró utat, ami a műholdképen is látszik. (Az egyik legnagyobb probléma itt, hogy a terület képei elavultak, még az aszfaltos út sincs rajta). Nem mentünk tovább, hanem kb 45 percig legeltettem, úgy ahogy régóta elképzeltem. Ezután, azaz 12-kor indultunk vissza. Itt már többet ügettünk, sőt vágta is volt, de Arippo, vagy túl sokat evett, vagy nem látta elég jól hova lép, de nem akart hosszan vágtatni. Kicsit biztatni kellett, mikor hazafelé vettük az irányt, de a kritikus helyen hagytam legelni. Utána bekerített telek, lóról le és fel, vissza a műúthoz. Itt leszálltam, de egy rövid szakasz után láttam, hogy a másik oldalon nem mély az árok, tehát átvittem rajta. Így alig kell az úton menni. Itt újból lóra és mentünk hazafelé, ügetésben a hídig.