Mára terepet terveztem aztán néhány nap szünetet. Szép idő lett, de viharosan fújt a szél. Mindenképp legeltetni akartam, mert nem vagyok benne biztos a karámtársaival tud-e együtt enni. Eddig úgy tűnik talán a kisebb szürkével van jóba, illetve ő is mindig odajön, amikor belépek a karámba. A pályán éppen edzés volt egy bértartóval (aki, mint megtudtam nem rég érkezett, kb mint mi) külsős edzővel, de nem is akartam bemenni, mert tegnap eleget mozogtunk. Tehát nyergelés után irány a karámok között a fa híd és a főút felé mentünk. Igyekeztem eléggé folyamatosan, és hosszan ügetni, hogy mindketten erőnlétet szerezzünk. A vágtája nem volt lelkes, mint múltkor, lovagolni kellett, de haladtunk. Útközben megtudtuk mit csinál itt a helikopter – katonák vagy TEk-esek gyakoroltak ereszkedést a lebegő helikopterről. Arippo-t egyáltalán nem mutatott érdeklődést irántuk, és nem tudtam rávenni, hogy nyugodtan álljon, amíg előveszem a telefont, hogy lefényképezzem. A szokásos módon útközben kóstolgatta a füvet és így érkeztünk a főúthoz, ahol leszálltam és legelt hosszabban.
Azután indultunk vissza, de kört mentünk, mint múltkor. Itt talákoztunk a tehenekkel, akiket azért nem látni, mert mostanában ide hozza őket a gazda. Kicsit kerültünk, hogy ne kelljen közel menni hozzájuk. Itt visszaértünk a helikopteres helyhez és most Arippo vállalta a fotózást is, elég ügyesen állt.
Még legelt itt is, mert kedvence ez a hely és itt eléggé zöld a fű, ellentétben a többi réttel. Ügetésekkel mentünk visszafelé és most elhaladtunk a két Haflingi ló előtt is. A hídnál leszálltam és vezetve térünk haza. A végére egészen durván fújt a szél.
