Ma nagy tervekkel mentem Arippohoz. Az idő még mindig hideg, de napon kellemes az idő. Most is kapott almát, majd a lovarda felé vettük az irányt, mert szabad munkára készültünk – erre a legelső karám tűnt a lagalkalmasabbnak. A fedelesben nem volt nap, a nagy pálya fagyott volt.
Arippo nem legelt amíg bejöttünk és minden tekintetben készséges volt. A karámban elengedtem és hagytam neki időt, hogy körülnézzen és itt legelhetett is. Interval jelzővel dolgoztam, sőt videóra is vettem, amit csináltunk, de a kamera csak a pálya kisebb részét tudta befogni.
Az elküldést gyakoroltuk, mert Arippo nagyon szeret rám állni és ez a coachingban nem feltétlenül előny. Arippo többször is megnézte a kijáratot, mert itt nagyon laza volt a zsinór (tettem is oda egy széket), de azt hittem ez csak kíváncsiság. Egyik alklaommal, amikor elhívtam onnan egyszercsak átbújt alatta és kiment. Elügetett a karámja felé, óvatosan követtem. A karámoknál már lépett és igyekeztem úgy követni, hogy ne fussak. Közben mindig hátranézett, hogy jövök-e… De csak trágyázni állt meg – ekkor kicsit beértem. A karámja távolabbi sarkánál értem utol, de itt még mennem kellett vele, mert megnézte azt a részt ahol a szürke ki szokott menni. Le volt villany-pásztorozva. Itt a pálca csapóját kötöttem a csomózott kötőfékhez. Arippo nyilván az üres telekre akart menni – ahogy mindig is mentünk mostanában almaevés után. Nem engedtem legelni, hanem mozgattam kicsit körön – amennyire a rövid zsinór engedte. Mivel volt még idő belefért, hogy teljesen visszavigyem az első karámba – jött is. Olyan könnyedén jött, hogy nem is éreztem, hogy a kötélen van.
Tehát visszamentünk és elkezdtem megjavítani az eltépett zsinórt a kijáratnál, de Arippo nem tudott nyugodtan várni , ott forgolódott, amíg a zsinórt kötöttem volna. Ennek következtében erősen hátra kellett léptetnem rázott kötélél. Ezután türelmesen megvárta míg megjavítom.
Kötélen folytattuk, már nem engedtem el. Kértem tőle pár dolgot, főleg behívást – mert az volt a legbizonytalanabb – és oldallépést. Utána hagytam legelni és gondolkodtam az okokon.
Arippo eddig kétszer lépett le a munkából: egyszer akkor, amikor szabadon dolgoztunk a nagy pályán és hiányzott az egyik gerenda a kerítésből. Ez tavasszal volt és a körülményeket figyelembe véve nem akkor csoda. Most több ok is lehetett. Lehet túl erősen kértem a küldést, fokozatosabban kellett volna felépíteni. Többet kellett volna hagynom az elején legelni, mert hiszen az elmúlt látogatásokkor mindig így volt. Túl nagy volt tehát a különbség a korábbiakhoz képest: más hely, más kérések, más erő. Rögtön akkor az is eszembe jutott, hogy lehet már leképezte a coaching tanulmányaim folyamatát, mivel a gyakorló ügyfelem pont aznap reggel mondta le a talákozót, ami szerdán lett volna. És holnap utánra több mint 10 fokot mondanak. De végső soron az elküldést gyakoroltattam vele és ő ezt meg is valósította…
Végül visszavittem Arippot a szokott helyére. Megnéztem az épülő beállót és közben ő elment inni. Ahogy jött vissza ivás után odajött hozzám és kedvesen, hosszabban elbúcsúzott.
