Délben érkeztem Arippohoz, de így is eléggé hideg volt. Kerestem a takaróját, de nem a lovardában van, úgy emlékeztem kivittem – mégis otthon kell megtalálnom. Arra gondolatam hideg napok jönnek és az is megfordult bennem, hogy lehet örülne ha folyamatosan takaróban lenne. Még akkor is ha nem vagyok ennek a híve a balesetveszély miatt. De amikor megláttam jól nézett ki és mégsem éreztem szükségét. Azon a helyen állt, ami a kedvence, vagyis a beálló délkeleti fala előtt – annyi különbséggel, hogy nincs beálló. Egyelőre csak az oszlopok vannak meg, még építik. Persze jobb lenne ha a lovaknak a hideg napokra már lenne beállójuk, de nem hiszem, hogy addig elkészül.

A talaj nem fagyott, hanem a ló alatt süpped kicsit, de közel van ahhoz, hogy fagyott legyen. Arippo rögtön jött, kapott almát is és mentünk az üres telekre, ahol a pöttyös fenekű póni csatlakozott hozzánk, mert kint volt.

.Egy bő órát legeltünk így hárman. Amikor visszamentünk a pöttyös is jött, láthatóan nem tudott visszamenni a helyére magától. Arippo ivás után pontosan oda állt vissza ahonnan elvittem. A pöttyös hagyta magát megfogni, miután kipakolta a szatyromból a kötőféket. Rá is tettem és kérdés nélkül visszajött velem a helyére. Látszik, hogy foglalkoznak vele,