Idén az első

Ma kimentünk terepre – idén először. Meg néztem a gps adatokat és úgy tűnik utoljára november 1-én voltunk ebben az irányban. A karámban éppen itatás volt, ezt megvártuk és ezután hoztam ki. Közbe erős fogadalmat tettem, hogy ma nem nézem az órát, akár mi is történik. Azt hallottam, hogy éjjel mínusz 13 fok volt itt, ami elképzelhető a hegyek és az erdő miatt. Egy kevés vadnarancs olajat tettem a kezemre és a nyakára. Arippo egy kicsit soványnak tűnik és előirányoztunk egy körmölést jövő hétre.  A pályán csak annyit mozgattam amennyire feltétlen szükséges – a talaj itt még mindig kemény – és ezután már ki is mentünk.

Legelés

Mivel rég mentünk erre mindent megnézett, a táj is megváltozott, felszántották a rétet, ahol régen átmentünk. Hagytam legelni a szokott helyeken, de a felszállás után kifejezetten az útelágazást céloztam meg, hogy majd ott legeltetem hosszan. Új úton mentünk, vagyis mintha a nagy rétre mennénk először párhuzamosan mentünk a műúttal (a szántás mellett még éppen el tudtunk férni). Arippo nem teljesen értette mi akar ez lenni, de könnyű csizmasegítséggel irányba állt. Eleinte csak léptünk (sok volt a fagyott vakondtúrás…), de a talaj megengedte, hogy ügessünk is. Megkerülve a szántást a kifutópálya végén jöttünk fel. Ma nem volt repülés, de ha lett volna akkor sem itt érnek földet a gépek, hanem beljebb. A kifutó hivatalos kezdete ennél beljebb van, emellett is elmentünk. Még soha nem jártunk itt, Arippo egyfolytában a régi út felé húzott, ami lejjebb van. De maradtunk fent, itt fújt a szél és a kezem kesztyűben is kihűlt. Jó volt a talaj, akár még galopp is lehetett volna. A pálya mellett végig körbálák voltak, ezek mellett végigmentünk és ott mentünk a rétre, ahol ősszel a TEK-es helikopter gyakorlatozott. Itt már Arippo értette mi a célunk, leszálltam és hagytam legelni sokáig.Közben elállt a szél és zavartalanul sütött a nap, teljesen jó idő lett.

Visszafelé ő választott irányt – én arra gondoltam menjünk vissza, ahogy jöttünk, de Arippo érdekes módon azon az úton ment, ahol régen is mentünk, de nem a tehenek ösvényén, hanem a földúton – itt már többet ügettünk.  A végére egészen felélénkült és jókedvű lett, a karámok közötti utakon már leszálltam, ahogy szoktuk. Ez volt idén az első nagyobb utunk.

Ember tervez…

2022.01.04. Ma csak legeltettem napnyugta körül. Kellemes idő volt, de jön a hideg. Arippo szívesen jött vele, az üres telekig ügetésbe mentünk és vissza ugyan így.
2022.01.05. Gyors pillantás az útról kora délután: a többiekkel evett.
2022.01.06. Gyors pillantás az útról. Hideg lett…
2022.01.07. Rövid legelés lent…
2022.01.08. Szombat: lovagolni akartunk, de legelés lett. Beton keménységű a talaj mindenhol, ha kimennénk terepre akkor is csak lépni lehetne. Reménykedtem, hogy amikor feljebb megy a nap enged a talaj, de pont felhők jöttek. Közben ezúttal a lovardában is sokan voltak és a fedelest is sokan használták. Lepucoltam, nyergeltem, picit mozgattam az első karámban – ez is totál fagyott volt – és mentünk legelni.

Első

Ez év első lovaglós napján jó idő volt, még az is felmerült, hogy kimegyünk terepre. De amikor megnéztem az út másik oldalán milyen a talaj úgy találtam, hogy ez inkább határeset. Mire kiértem a karámokhoz feltámadt a szél, de viharos erővel és ez is inkább amellett szólt, hogy ne menjünk ma még sehova. Így a szokásos program következett: almák a karámon kívül. Közben Arippo többször is összerezzent és volt, hogy felemelt fejjel, rezzenéstelenül figyelt sokáig egyetlen irányba. Szeles napokon pontosan ugyan így viselkedett a régi lovardában is. A patamosóban ugyanez az állapot volt jellemző és a fedeles pályával kapcsolatban – ahol szél nélkül is mindig mindenféle zaj van – szintén ez volt várható. Volt nálam egy kis dōTERRA – Balance illóolaj és egy hirtelen ötlettől vezérelve kipróbáltam: egy cseppet tett a kezemre, szétdörzsöltem és a kezeimmel végül a ló nyakára kentem. Legnagyobb meglepetésemre a következő percekben jelentősen jobb a lett a helyzet.

dōTERRA – Balance

Arippo a fedelesben jól tudott koncentrálni, készséges volt és hajlékony, pedig iszonyúan rázta a szél a tetőt. A pályát előre kitaláltam – két V alakot és bójákat tettem le és csináltam egy induló-érkező kaput is két bójával K betűnél. Először földről néztük végig a feladatokat és – ugyanúgy, ahogy múltkor – most is fokozatosan húztam véglegesre a hevedert.  Ezt a pályát meglehetősen változatosan lehetett meglovagolni, bár nagyobb térben könnyebb lett volna mozogni rajta. Arippo így is könnyen vette a fordulókat ügetésben és többnyire tisztán haladt át a rudakon. Próbáltunk a hosszú falon vágtát is, de sehogy sem akart összejönni, és közben rá is jöttem, hogy földről ezt sem most, sem múltkor nem készítettem elő – így ez legközelebbre marad.

A pálya

A végére minden jól lett, úgy érzem Arippo szereti a fedelest. 1,2km-nél mentünk be és 3km-nél jöttünk ki, így a földi foglalkozás és a lovaglás összesen 1,8km volt. Ezután volt még patapucolás és felmentünk a kedvenc helyre, ahol viszonylag sokáig legeltünk – a viharos szél elmúlt. Összesen 4km-t mértünk.