Óriási volt a köd ma, sár is van bőven. Arippo örömmel jött elém és egészében nagyon készséges és nyugodt volt. Kapott néhány almát. Ez azért volt érdekes, mert egy üstben rotyogott valami (disznótoros) a lovarda szomszédságában és biztos voltam benne, hogy zavarni fogja. Ezúttal kevesebbet készültünk rá földről, de valamennyi mozgást azért csináltunk. F…. és új feles tartója (N) jött velünk, tehát ketten voltunk a fedelesben. Így együtt még nem lovagoltunk, jó volt. Kiraktam néhány bóját és szlalomot is csináltunk nyakmadzag ill. súly áthelyezéses irányítással – jól ment. Fél órát mentünk nyeregben, Arippo könnyedén jött velem vissza.
Napról napra kategória bejegyzései
A mai napra csak egy idézet…
Sherwood Anderson – amerikai író.
(1876. szeptember 13. — 1941. március 8.)
„Ha valaki soha életében nem bolondult a telivérekért, az azért van, mert még soha nem fordult meg ott, ahol sok van belőlük, és nem tud semmit. Gyönyörűek. Nincs a világon olyan szép, tiszta, olyan tüzes, becsületes és a többi valami, mint egy igazi versenyló”.
Kiemelés tőlem.
Péntek
Az almák elfogyasztása után az üres telekre mentünk legelni. Arippo bőven talál még ezt-azt. Egy órán belül végeztünk.
Néhány nap különbség
dec.11
dec.14
Alma és interval
Aripponak almát kínáltam, örült neki. Már egy ideje csak négyen vannak a karámban, mert az egyik sárgát valószínűleg boxba tették. A hó teljesen elolvadt, óriási a sár. De nem is terveztünk semmi, csak az almákat adtam oda a karám előtt és utána mentünk az üres telekre. Teljesen feltúrták a vaddisznók, figyelni kellett mert sok lett a gödör. Csináltunk némi interval foglalkozást, hogy Arippo értse, itt feladathelyzet is lehet. Jól ment és csak az alapvető dolgokat vettük elő: körre küldés, körjáték eleje, fara, oldalazás. Jól ment, sőt némi vágtát is mertem kérni – de csak az egyik kézre, mert túl sáros és feltúrt volt a talaj. A jobbra oldalszás jól ment, hajlékonyság is volt, de a balra zavarosabb volt, mint mindig. Lehet én nem vagyok egyértelmű. Csak egy sorozatot csináltunk, d a gyakorlatok számát eggyel növelni fogom. A végén hagytam legelni, sőt szabadon volt, libertiben jött velem vissza. Egészen addig amíg meg nem látott valamit – nehezen jöttem rá, de az almás szatyrot lengette a szél. Ez nem tetszett neki. A végén megszagolta és minden jó lett.
Néhány elmaradt videók
Idén kevesebb videó készült és el is maradtam velük. Itt pótolok párat. Az első még februárban készült (be is illesztettem ahhoz a bejegyzéshez amelyikhez elvileg való).
A másik kettő szeptemberben készült és két földi foglalkozás részletét mutatja ugyan azon a napon, szeptember 17.én. Nagyon érdekes látni milyen változáson megy keresztül egy ridegen tartott ló teste hét hónap alatt.
1)
2)
Téli világ
Csak legeltetni és almát adni jöttem ki. Teljesen ködös volt a táj, amikor megérkeztem, de mire kiértünk az üres telekre már kisütött a nap. Ügyesen megtalálja a füvet a hó alatt, a karámjában – a parellis lovon kívül – ő az egyetlen aki ezt csinálja. A többiek a takarmányt eszik. Megkezdődött a beálló helyreállítása is.
Énidő közösen
Teljes tél van a lovardában. szerencsére nem volt szél, elviselhető idő volt. Arippo könnyedén jött hozzám és elmentünk az üres telekre, ahol sokáig keresgélt míg talált egy-egy helyet, ahol érdemes legelni. Arippo egyelőre jól néz ki, összevetettem más évek hasonló időszakában készült képekkel. Most nem voltak kint a lovak, de újabban két etető hely is van a karámjukban. Az üres telek jövőre a karámjukhoz lesz csatolva.
Tél
Délelőtt látogattam meg Arippot, kicsit aggódtam érte, mert a hétvégén őrült erővel fújt a szél, frontok jöttek és mentek. Ma végre nem fúj a szél, de éjjel megérkezett az első igazán hideg, mínusz 6-7 fok lehetett. A talaj helyenként fagyott, máshol sáros, tehát elengedtük mára a lovaglást. Helyette az üres telekre mentünk és ott váltogattuk a legelést némi földi feladatokkal. Mindezt azért, hogy Arippo érezzen rá itt nem csak legelés van, hanem feladat is lehet. A múltkorihoz hasonlóan most is interval-timert használtunk és nagyon hamar rájött, hogy a hangjelzés pihenést vagy feladatot jelent. Arippo továbbra is jól néz ki, jelentős súlyt nem nagyon veszített. Mikor kihoztam kapott pár almát. A lovak sajnos továbbra is kijárkálnak, de Arippo és parellis társa nem mennek ki.
Megzavart idill
Ma végre viszonylag sok idő állt rendelkezésünkre. Arippoéknak újabban két bálájuk is van, két külön helyen – támogatom. Ő állt amikor a kocsiból láttam, de feküdt amikor odaértem a karámhoz. Nem akartam sürgetni, szívesen maradtam volna vele, de magától felkelt és jelét adta, hogy kész követni. Nem vittem magammal sem kötőféket, sem vezetőszárat, elfelejtettem. Nem akartam visszamenni és ott improvizáltam azzal, hogy újra összeállítottam a régit. Eléggé viharvert, de működött. Ráérősen jöttünk a lovarda felé. Sokkal jobban el van ázva minden, mint gondoltam, a nagy pálya nem volt használható. Tisztítás után nyergelés következett illetve beláttuk, hogy nyeregből nem érdemes a nagy pályára menni, így a fedelesbe mentünk. Sokszor észrevettem, hogy Aripponak nedves időben bejön a fedeles, semmi kifogása nem volt, nyoma sem volt a múltkori idegességének.
A hevedert csak a 3. lyukba tudtam tenni, ami meglepett – jó nagy a hasa. Cavalettit (jól eltaláltam a távolságát némi próbálkozás után) és bójasort tettünk ki és ezeken mozogtunk. Mindkettőnknek jól esett a mozgás, volt menőkedv és figyelem. Közben le is szálltam egyszer, hogy megigazítsam az egyik bóját. Éppen össze akartuk kötni a feladatokat, amikor a fedeles locsolása következett volna. Tehát be kellett fejeznünk a munkát ott. Így sajnos csak 30 percet mentünk – ennél több volt a terv. Gondolkodtam bemenjünk e még a nagy pályára, de végül csak sütkéreztünk az első karámban. Utána kisétáltunk és így fejeztük be a novembert. Sajnos a beálló még javult meg, a következő napokban sem fog, mert újabb esők jönnek.
