dec.11
dec.14
Néhány nap különbség
Napról napra kategória bejegyzései
Alma és interval
Aripponak almát kínáltam, örült neki. Már egy ideje csak négyen vannak a karámban, mert az egyik sárgát valószínűleg boxba tették. A hó teljesen elolvadt, óriási a sár. De nem is terveztünk semmi, csak az almákat adtam oda a karám előtt és utána mentünk az üres telekre. Teljesen feltúrták a vaddisznók, figyelni kellett mert sok lett a gödör. Csináltunk némi interval foglalkozást, hogy Arippo értse, itt feladathelyzet is lehet. Jól ment és csak az alapvető dolgokat vettük elő: körre küldés, körjáték eleje, fara, oldalazás. Jól ment, sőt némi vágtát is mertem kérni – de csak az egyik kézre, mert túl sáros és feltúrt volt a talaj. A jobbra oldalszás jól ment, hajlékonyság is volt, de a balra zavarosabb volt, mint mindig. Lehet én nem vagyok egyértelmű. Csak egy sorozatot csináltunk, d a gyakorlatok számát eggyel növelni fogom. A végén hagytam legelni, sőt szabadon volt, libertiben jött velem vissza. Egészen addig amíg meg nem látott valamit – nehezen jöttem rá, de az almás szatyrot lengette a szél. Ez nem tetszett neki. A végén megszagolta és minden jó lett.
Néhány elmaradt videók
Idén kevesebb videó készült és el is maradtam velük. Itt pótolok párat. Az első még februárban készült (be is illesztettem ahhoz a bejegyzéshez amelyikhez elvileg való).
A másik kettő szeptemberben készült és két földi foglalkozás részletét mutatja ugyan azon a napon, szeptember 17.én. Nagyon érdekes látni milyen változáson megy keresztül egy ridegen tartott ló teste hét hónap alatt.
1)
2)
Téli világ
Csak legeltetni és almát adni jöttem ki. Teljesen ködös volt a táj, amikor megérkeztem, de mire kiértünk az üres telekre már kisütött a nap. Ügyesen megtalálja a füvet a hó alatt, a karámjában – a parellis lovon kívül – ő az egyetlen aki ezt csinálja. A többiek a takarmányt eszik. Megkezdődött a beálló helyreállítása is.
Énidő közösen
Teljes tél van a lovardában. szerencsére nem volt szél, elviselhető idő volt. Arippo könnyedén jött hozzám és elmentünk az üres telekre, ahol sokáig keresgélt míg talált egy-egy helyet, ahol érdemes legelni. Arippo egyelőre jól néz ki, összevetettem más évek hasonló időszakában készült képekkel. Most nem voltak kint a lovak, de újabban két etető hely is van a karámjukban. Az üres telek jövőre a karámjukhoz lesz csatolva.
Tél
Délelőtt látogattam meg Arippot, kicsit aggódtam érte, mert a hétvégén őrült erővel fújt a szél, frontok jöttek és mentek. Ma végre nem fúj a szél, de éjjel megérkezett az első igazán hideg, mínusz 6-7 fok lehetett. A talaj helyenként fagyott, máshol sáros, tehát elengedtük mára a lovaglást. Helyette az üres telekre mentünk és ott váltogattuk a legelést némi földi feladatokkal. Mindezt azért, hogy Arippo érezzen rá itt nem csak legelés van, hanem feladat is lehet. A múltkorihoz hasonlóan most is interval-timert használtunk és nagyon hamar rájött, hogy a hangjelzés pihenést vagy feladatot jelent. Arippo továbbra is jól néz ki, jelentős súlyt nem nagyon veszített. Mikor kihoztam kapott pár almát. A lovak sajnos továbbra is kijárkálnak, de Arippo és parellis társa nem mennek ki.
Megzavart idill
Ma végre viszonylag sok idő állt rendelkezésünkre. Arippoéknak újabban két bálájuk is van, két külön helyen – támogatom. Ő állt amikor a kocsiból láttam, de feküdt amikor odaértem a karámhoz. Nem akartam sürgetni, szívesen maradtam volna vele, de magától felkelt és jelét adta, hogy kész követni. Nem vittem magammal sem kötőféket, sem vezetőszárat, elfelejtettem. Nem akartam visszamenni és ott improvizáltam azzal, hogy újra összeállítottam a régit. Eléggé viharvert, de működött. Ráérősen jöttünk a lovarda felé. Sokkal jobban el van ázva minden, mint gondoltam, a nagy pálya nem volt használható. Tisztítás után nyergelés következett illetve beláttuk, hogy nyeregből nem érdemes a nagy pályára menni, így a fedelesbe mentünk. Sokszor észrevettem, hogy Aripponak nedves időben bejön a fedeles, semmi kifogása nem volt, nyoma sem volt a múltkori idegességének.
A hevedert csak a 3. lyukba tudtam tenni, ami meglepett – jó nagy a hasa. Cavalettit (jól eltaláltam a távolságát némi próbálkozás után) és bójasort tettünk ki és ezeken mozogtunk. Mindkettőnknek jól esett a mozgás, volt menőkedv és figyelem. Közben le is szálltam egyszer, hogy megigazítsam az egyik bóját. Éppen össze akartuk kötni a feladatokat, amikor a fedeles locsolása következett volna. Tehát be kellett fejeznünk a munkát ott. Így sajnos csak 30 percet mentünk – ennél több volt a terv. Gondolkodtam bemenjünk e még a nagy pályára, de végül csak sütkéreztünk az első karámban. Utána kisétáltunk és így fejeztük be a novembert. Sajnos a beálló még javult meg, a következő napokban sem fog, mert újabb esők jönnek.
Kecskéktől a hegesztésig
Egy fok körüli volt a hőmérséklet ma reggel, de szél is társult hozzá, hiába sütött ki a nap hideg volt. Már messziről látszott , hogy a lovak lebontották a kerítést és kint vannak az üres telek irányában. Arippo nem volt kint, pedig a barátja is ott volt. Könnyedén jött és láthatóan sokat akart legelni a lovarda felé. Közben megjelent valaki kutyával, nem felénk jött, de a kint lévő lovak megijedtek tőle , pedig pórázon volt. Arippo akkor is nyugtalan lett amikor megpillantotta a két kecskét a lovarda mögötti úton – pedig már számtalanszor látta őket bent.
Bent is volt egy ló takaróban, aki legelt – ez sem tetszett neki, úgy pucoltam le, hogy nem kötöttem ki. Elrakták mire elkészültünk, de ekkor a lovász kezdett dolgozni a pálya mellett. Kalapált, vasat vágott, hegesztett – Arippoval sétáltunk, de mindig megálltunk ott ahol dolgozott és néztük mit csinál. Végül földről mozgattam, nagyon jól hajtotta végre a kisebb, nagyobb feladatokat, körön lépett, ügetett, vágtatott. Jól ugrott vágtába és kitartó volt. De közben sok dolog nem tetszett neki, nézelődött is. Így voltunk kb. 30- 40 percet. Beszélgettünk a lovásszal, aki hegesztett és kiderült hamarosan megcsinálja a beállót is és megcsinálja a villanypásztort is.
Utána visszasétáltunk Arippo már nem állt meg legelni, dea lovak még kint voltak. Arippo olyat csinált amikor beengedtem, amit még soha: meghempergett és úgy ugrott talpra, mint akinek rugó van a lábaiba – és utána elvágtatott. Arra kellett gondoljak, hogy teljesen jól van. Elvágtatott a hiányzó kerítésig, de megállt és nem ment ki a területről, hanem arrébb el kezdett legelni.
Relax
Ma volt a beígért nap Aripponak, hogy relaxos programot kap. Most is érte kellett mennem az etetőig. De onnan könnyedén jött. Bár az üres telek felé nézelődött, de a lovarda felé haladtunk, nagyon sok legelést hagytam neki, kicsit el is ment az idő. A lovardában pucoltam, patatisztítás is volt. Olyan helyre kellett kikötnöm, ahol nem volt a földön takarmány maradvány, mert különben szedegetni akarta. Szép idő volt, a nagy pálya még éppen használható állapotú volt, akár lovaglásra is. Igazából nem lett klasszikus kezelésmenet, egyfajta intuitív foglalkozás alakult ki. Arippo sűrűn váltogatta a ki- és befelé figyelést, de lassan megérkezett egy laza állapotba. A légzése egészen lassú lett, nyakát lefelé nyújtogatta. Valahogy az alakult ki, hogy a sörény élét masszíroztam, valamint a fejét billegtettem – ez utóbbit nagyon hosszan hagyta. A végére esett az illóolaj választás – a dōTERRA gyerek-kollekcióból a Steady-t választotta. Teljesen laza állapotban sétáltunk vissza a karámjához, ahol inni ment, majd egyedül, a többektől távol legelt – elvolt az élményével (?).
Visszaellenőrzés – ismét viharban
Nagyon rég volt utoljára ilyen, hogy Arippoval három egymást követő nap találkozhattam. A mai megint egy „másik nap” volt. A tegnapi lovaglós alkalmat jól kaptuk el, mert ma újra őrült erővel fújt a hideg szél. Nyugatról fújt, ami itt ritka, és talán utoljára akkor volt ennyire erős amikor megérkeztünk ide, az első őszön. Arippo nyugtalan volt kicsit, összerezzent, néha felkapta a fejét, de alapjában véve folyamatosan legelt az üres telken. Könnyű volt az irányítása. Egyébként éppen evett és meg volt a helye a bálánál, ezért nem szívesen hoztam el onnan, oda is kellett mennem érte, de jött , amikor feltettem a kötőféket. Utána visszaállt ugyan oda ahonnan elhoztam. Az elmúlt három napnak talán az a tanulsága, hogy a lovazás időjárásfüggő, Arippora is hatnak a frontok, ő sem kivétel, de ragaszkodása sok problémán átsegíti a közös dolgainkat. Teljesen egyértelmű, hogy a teljesítménye és a figyelme változó és olyankor lehet neki összetettebb feladatokat adni, amikor jó formában van és nem zavarja semmi. Most már jó lenne egy nyugodtabb, front- és esőmenten időszak.