Mára nagyobb terepet terveztem. A nagy rétet még hetekkel ezelőtt learatták és bebálázták, mostanra teljesen kiégett. Lehetett volna arra is menni, de végül mégis a múltkori útvonal további felderítését tűztük ki. Az extra melegnek hidegfront vetett véget, tehát hidegfront után voltunk, kellemes szél is fújt. Arippo meglepően sokat akart legelni, sőt kifejezetten a kerítés melletti részeket kereste fel, ahol nem tudták levágni a füveket. Úgy tűnt kifejezetten erős igénye van erre most, hogy válogasson és hosszan egyen. Ezzel elég sok idő lement, de végül a szokott módon nyergeltem és nyergeléshez kicsit mozgattam. Meglepően készségesen csinálta a feladatokat, de a vágtába ugrásba kicsit bele bonyolódtunk – lehet azért, mert túl rövid kötélen volt. Ezt semmiképp nem akartam annyiban hagyni és megvártam, amíg szép átmenetet mutat. Ezzel is elég sok idő elment.

Elindultunk, vezettem és átkeltünk a hídon, ami most már aggasztó állapotban van. Itt szálltam fel és némi huzavona után irányba álltunk. Arippo még itt is legelni akart és idő kellett, amíg megértette, hogy most már menni is kéne. A tehén ösvényen mentünk, ami eléggé el van tűnve, mert a tehenek nem járnak most rajta. A szakasz vége felé vágta is volt – így értünk a főúthoz, ahol már nagy volt a forgalom. Arippo legelt egy kicsit. Most is kivártuk a szünetet és átkeltünk és itt is hagytam legelni. A deszkáknál szálltam fel, és a terv szerint a második útnál balra fordultunk. Innen kitűnő út nyílt, a legjobb amit eddig találtunk. Az út füves, puha még most is, a száraz időben. Ügetésre, vágtára bőven lehet mód, de most csak ismerkedtünk az új útvonallal tehát inkább lépés és ügetés volt. Művelt és műveletlen területek váltakoztak, ez egyik szőlőben dolgoztak és távolabb valahol egy traktor is dolgozott. Így jutottunk el az útvonal végéhez, ahol a szántóföld kezdődik, de ez be volt kerítve. Mellette a hegy oldala felől szintén, itt sem lehetett elmenni. Leszálltam és megnéztük, hogy tényleg jól látjuk e, de sajnos innen nem lehet tovább menni. Később nézegettem a gps-t, és úgy tűnik a hegy teljesen el van kerítve, egyáltalán nem biztos, hogy nyugat felől meg lehet kerülni vagy tovább lehet menni. Talán kelet felől lehetne megkerülni a bekerített területeket, de ez további felderítést igényel. De az útvonallal így is elégedettek voltunk és ugyan így jöttünk vissza is, csak egy felderítő kitérőt tettünk – Arippo ebben is készséges volt. A szőlőknél Arippo kicsit megtorpant, mert a szőlő fel van futattva és az emberek már az út közelében dolgoztak, de csak a lábuk látszott. Hangosan rájuk köszöntem, így Arippo-nak sikerült kicsit megnyugodnia. Így értünk az átkeléshez és minden gond nélkül, – némi vágtával – értünk vissza. Lábait levizeztem és visszafelé is legelt. Midennel együtt 8km-t mentünk.

Újabb felfedező utat tettünk. Már a karámban elindítottam a mérést és rögtön látszott, hogy Arippo-nak ma jó a kedve. Legelve jöttünk a lovardáig, ahol a szokásos módon készítettem fel (fülkezelés, patakenés, mozgatás közben nyergelés). Nem csináltunk direkt bemelegítést, mert egyre melegebb lett, hanem kisétáltunk a hídig. Az út erre egyre rosszabb és a híd állapota is egyre aggasztóbb, már-már veszélyes rajta átkelni. Eléggé eltelt az idő, 10 óra is elmúlt mire felszálltam.

Arippo hangulata teljesen más volt, mint a múltkori alkalommal, amikor minden zavarta – most teljesen nyugodtan jött. Szinte teljes volt a csend, csak néha jött egy-egy repülő. A híd után már nyeregben mentünk, nem a tehenek ösvényén, hanem az földúton. Itt nézelődött kicsit, mert még csak egyszer mentünk itt, amióta itt vagyunk és nem nyerte el a tetszésünket, a tehén ösvénynek jobb a talaja. Ügetésekkel és végül vágtával érkeztünk a főúthoz, de kímélni akartam Arippo erejét, mert egyre nagyobb lett a meleg.

Meglepő módon kevesebb, mint 20 perc alatt értünk a főúthoz. Az átkelés simán ment, mert úgy tűnik 10 óra után már kisebb a forgalom. Voltak egészen hosszú szünetek, de azért nagyon kellett figyelni. A másik oldalon – annak ellenére, hogy napok óta meleg van – most is voltak pocsoják – ezt jó tudni… Hagytam legelni egy kicsit, közben két autó is jött kifelé a földúton, aminek a kapuja ezúttal nem volt becsukva. Halomba rakott deszkákról szálltam fel, Arippo ügyesen beállt mellé. Az útvonal-variáció mindössze annyi volt, hogy nem fordultunk be ott, ahol múltkor ide érkeztünk, hanem előre mentünk az egyik távvezetékig és itt jobbra fordultunk – előtte a sarkon legeltettem. Az út elfogadható volt, de a forduló után a benőtt út nem volt kellemes mert sok szúrós ág lógott be. Viszont több csábító út is nyílt innen amit majd feltétlen fel kell derítenünk. Az út végén volt némi lehetőség az ügetésre – így értünk egy újabb jobb fordulóhoz. Innen kevésbé volt jó az út, de Arippo patája kophat, mert még várnunk kell a körmölésre. Volt egy téglával terített szakasz, itt leszálltam és átvezettem. Így értünk a már ismert szakaszhoz, újabb jobb fordulóhoz, ahol most ügettünk, de lépni jobb, mert szép a táj. Ismét a betonozott vízelvezetőben haladtunk, ahol Arippo legelt is. Ahogy egyszer felemelte a fejét megijedt, mert hirtelen pillantott meg egy törött üvegtáblát. Így értünk vissza az egyenes útra, ahonnan jöttünk. Innen is szép utak nyílnak, felfedezésre hívogatnak. Biztos, hogy van még kellemesebb útvonal lehetőség is erre felé. Az átkelés visszafelé is sima volt, és hazafelé csak egy felugró fácántól ijedtünk meg. Én nem ragaszkodtam hozzá, de Arippo még ment egy utolsó vágtát a tehénösvény második felén. Otthon kicsit levizeztem és a karámjába végződött a mérés. 6 km-t mentünk és egész kellemes volt így is, hogy a végére 30 fok lett. Arippo rendkívül profin ment, megfelelő menőkedvvel.