Sherwood Anderson – amerikai író.
(1876. szeptember 13. — 1941. március 8.)
„Ha valaki soha életében nem bolondult a telivérekért, az azért van, mert még soha nem fordult meg ott, ahol sok van belőlük, és nem tud semmit. Gyönyörűek. Nincs a világon olyan szép, tiszta, olyan tüzes, becsületes és a többi valami, mint egy igazi versenyló”.
Kiemelés tőlem.
Az almák elfogyasztása után az üres telekre mentünk legelni. Arippo bőven talál még ezt-azt. Egy órán belül végeztünk.
dec.11
dec.14
Aripponak almát kínáltam, örült neki. Már egy ideje csak négyen vannak a karámban, mert az egyik sárgát valószínűleg boxba tették. A hó teljesen elolvadt, óriási a sár. De nem is terveztünk semmi, csak az almákat adtam oda a karám előtt és utána mentünk az üres telekre. Teljesen feltúrták a vaddisznók, figyelni kellett mert sok lett a gödör. Csináltunk némi interval foglalkozást, hogy Arippo értse, itt feladathelyzet is lehet. Jól ment és csak az alapvető dolgokat vettük elő: körre küldés, körjáték eleje, fara, oldalazás. Jól ment, sőt némi vágtát is mertem kérni – de csak az egyik kézre, mert túl sáros és feltúrt volt a talaj. A jobbra oldalszás jól ment, hajlékonyság is volt, de a balra zavarosabb volt, mint mindig. Lehet én nem vagyok egyértelmű. Csak egy sorozatot csináltunk, d a gyakorlatok számát eggyel növelni fogom. A végén hagytam legelni, sőt szabadon volt, libertiben jött velem vissza. Egészen addig amíg meg nem látott valamit – nehezen jöttem rá, de az almás szatyrot lengette a szél. Ez nem tetszett neki. A végén megszagolta és minden jó lett.
Idén kevesebb videó készült és el is maradtam velük. Itt pótolok párat. Az első még februárban készült (be is illesztettem ahhoz a bejegyzéshez amelyikhez elvileg való).
A másik kettő szeptemberben készült és két földi foglalkozás részletét mutatja ugyan azon a napon, szeptember 17.én. Nagyon érdekes látni milyen változáson megy keresztül egy ridegen tartott ló teste hét hónap alatt.
1)
2)
Csak legeltetni és almát adni jöttem ki. Teljesen ködös volt a táj, amikor megérkeztem, de mire kiértünk az üres telekre már kisütött a nap. Ügyesen megtalálja a füvet a hó alatt, a karámjában – a parellis lovon kívül – ő az egyetlen aki ezt csinálja. A többiek a takarmányt eszik. Megkezdődött a beálló helyreállítása is.
Teljes tél van a lovardában. szerencsére nem volt szél, elviselhető idő volt. Arippo könnyedén jött hozzám és elmentünk az üres telekre, ahol sokáig keresgélt míg talált egy-egy helyet, ahol érdemes legelni. Arippo egyelőre jól néz ki, összevetettem más évek hasonló időszakában készült képekkel. Most nem voltak kint a lovak, de újabban két etető hely is van a karámjukban. Az üres telek jövőre a karámjukhoz lesz csatolva.
Délelőtt látogattam meg Arippot, kicsit aggódtam érte, mert a hétvégén őrült erővel fújt a szél, frontok jöttek és mentek. Ma végre nem fúj a szél, de éjjel megérkezett az első igazán hideg, mínusz 6-7 fok lehetett. A talaj helyenként fagyott, máshol sáros, tehát elengedtük mára a lovaglást. Helyette az üres telekre mentünk és ott váltogattuk a legelést némi földi feladatokkal. Mindezt azért, hogy Arippo érezzen rá itt nem csak legelés van, hanem feladat is lehet. A múltkorihoz hasonlóan most is interval-timert használtunk és nagyon hamar rájött, hogy a hangjelzés pihenést vagy feladatot jelent. Arippo továbbra is jól néz ki, jelentős súlyt nem nagyon veszített. Mikor kihoztam kapott pár almát. A lovak sajnos továbbra is kijárkálnak, de Arippo és parellis társa nem mennek ki.
Ma végre viszonylag sok idő állt rendelkezésünkre. Arippoéknak újabban két bálájuk is van, két külön helyen – támogatom. Ő állt amikor a kocsiból láttam, de feküdt amikor odaértem a karámhoz. Nem akartam sürgetni, szívesen maradtam volna vele, de magától felkelt és jelét adta, hogy kész követni. Nem vittem magammal sem kötőféket, sem vezetőszárat, elfelejtettem. Nem akartam visszamenni és ott improvizáltam azzal, hogy újra összeállítottam a régit. Eléggé viharvert, de működött. Ráérősen jöttünk a lovarda felé. Sokkal jobban el van ázva minden, mint gondoltam, a nagy pálya nem volt használható. Tisztítás után nyergelés következett illetve beláttuk, hogy nyeregből nem érdemes a nagy pályára menni, így a fedelesbe mentünk. Sokszor észrevettem, hogy Aripponak nedves időben bejön a fedeles, semmi kifogása nem volt, nyoma sem volt a múltkori idegességének.
A hevedert csak a 3. lyukba tudtam tenni, ami meglepett – jó nagy a hasa. Cavalettit (jól eltaláltam a távolságát némi próbálkozás után) és bójasort tettünk ki és ezeken mozogtunk. Mindkettőnknek jól esett a mozgás, volt menőkedv és figyelem. Közben le is szálltam egyszer, hogy megigazítsam az egyik bóját. Éppen össze akartuk kötni a feladatokat, amikor a fedeles locsolása következett volna. Tehát be kellett fejeznünk a munkát ott. Így sajnos csak 30 percet mentünk – ennél több volt a terv. Gondolkodtam bemenjünk e még a nagy pályára, de végül csak sütkéreztünk az első karámban. Utána kisétáltunk és így fejeztük be a novembert. Sajnos a beálló még javult meg, a következő napokban sem fog, mert újabb esők jönnek.
Egy fok körüli volt a hőmérséklet ma reggel, de szél is társult hozzá, hiába sütött ki a nap hideg volt. Már messziről látszott , hogy a lovak lebontották a kerítést és kint vannak az üres telek irányában. Arippo nem volt kint, pedig a barátja is ott volt. Könnyedén jött és láthatóan sokat akart legelni a lovarda felé. Közben megjelent valaki kutyával, nem felénk jött, de a kint lévő lovak megijedtek tőle , pedig pórázon volt. Arippo akkor is nyugtalan lett amikor megpillantotta a két kecskét a lovarda mögötti úton – pedig már számtalanszor látta őket bent.
Bent is volt egy ló takaróban, aki legelt – ez sem tetszett neki, úgy pucoltam le, hogy nem kötöttem ki. Elrakták mire elkészültünk, de ekkor a lovász kezdett dolgozni a pálya mellett. Kalapált, vasat vágott, hegesztett – Arippoval sétáltunk, de mindig megálltunk ott ahol dolgozott és néztük mit csinál. Végül földről mozgattam, nagyon jól hajtotta végre a kisebb, nagyobb feladatokat, körön lépett, ügetett, vágtatott. Jól ugrott vágtába és kitartó volt. De közben sok dolog nem tetszett neki, nézelődött is. Így voltunk kb. 30- 40 percet. Beszélgettünk a lovásszal, aki hegesztett és kiderült hamarosan megcsinálja a beállót is és megcsinálja a villanypásztort is.
Utána visszasétáltunk Arippo már nem állt meg legelni, dea lovak még kint voltak. Arippo olyat csinált amikor beengedtem, amit még soha: meghempergett és úgy ugrott talpra, mint akinek rugó van a lábaiba – és utána elvágtatott. Arra kellett gondoljak, hogy teljesen jól van. Elvágtatott a hiányzó kerítésig, de megállt és nem ment ki a területről, hanem arrébb el kezdett legelni.