Délután családilag voltunk a lónál, a gyerekek és én felváltva legeltettük. Még érkezéskor elvégeztünk egy tesztet: megálltunk a karámban – mindenki egy kicsit messzebb a másiktól – és megnéztük kit választ Arippo. Érdekes módon felém indult, de mégis a feleségemet választotta, akit a legritkábban lát.
2021. október hónap bejegyzései
Tábor
Ma lovas tábor volt a lányoknak, így egész nap a lovardában voltam. Korán reggel teljesen ködös és zúzmarás volt a reggel, de onnantól, hogy feljebb ment a nap szuper idő lett. Arippo beilleszkedése továbbra is jól halad, úgy tűnik van olyan ló – a kis szürke – aki alatta van a sorrendben. Már minden bértartóval találkoztunk legalább egyszer, csak a nagy, domináns szürke gazdájában nem vagyok biztos… Némi bemelegítés után terepre vittem, sok legeléssel. A menőkedve nem volt akkor, mint vártam és továbbra is úgy tűnik, hogy lejtőn nem szívesen vágtázik – akárcsak én. Visszafelé elmentünk oda, ahol múltkor a katonák gyakoroltak, itt már a repülőtér kezdődik. Ezután kezeltem a patáját és visszavittem.
Majdnem 2 órás út volt.
Délután szemetet szettem a környéken, a karámjukban is. Minden ló jött velem – kivéve a sajátomat – és nézték mit csinálok. A kis szürke mindig megáll valahol és ahol megállt ott szemét volt. Először azt hittem véletlen, de teljesen következetes volt, mutatta hol van szemét, úgy tűnik nagyon okos. Délután még egyszer kihoztam Arippo-t és a gyerekek felültek rá, és kicsit próbáltak vele önállóan is menni. Az ismerős kislány – aki régebb óta lovagol – is ment vele önállóan és vele is jól együttműködött. (Voltunk kint tegnap is, de csak legeltettünk, a lányok ketten irányították a lovat – egyik vezette, a másik a pálcát kezelte).
Beilleszkedés
Érkezéskor Arippo most is a többiekkel evett és nem volt neki sürgős, hogy kijöjjön. Úgy tűnik végre áttörésről beszélhetünk, ami a közös karámban való életét illeti. Azért kihoztam legelni egy szűk órára. Szép napos idő volt, de hűvös.
Együtt evés
Családi
Érkezéskor már az útról láttuk, hogy együtt eszik a többiekkel. Amikor odaértünk ugyan ez volt a helyzet és az volt a benyomásom, hogy egyáltalán nem siet kijönni, mint korábban. Azok a karámtársak is érdeklődéssel jöttek oda, akik korábban nem mutattak érdeklődést. Egész biztos valami változás történt a csoportban és talán összefügg azzal, hogy Arippo az utóbbi két alkalommal kevésbé volt akív, nem volt nagy a menőkedve. Most hagyom pár napot, nem foglalkoztatom, de kihoztuk legelni. Két nappal korábban, a gyerekek lovaglós napján is legeltettem és a végén nagyon aranyos volt velük.
Tehén és TEK
Mára terepet terveztem aztán néhány nap szünetet. Szép idő lett, de viharosan fújt a szél. Mindenképp legeltetni akartam, mert nem vagyok benne biztos a karámtársaival tud-e együtt enni. Eddig úgy tűnik talán a kisebb szürkével van jóba, illetve ő is mindig odajön, amikor belépek a karámba. A pályán éppen edzés volt egy bértartóval (aki, mint megtudtam nem rég érkezett, kb mint mi) külsős edzővel, de nem is akartam bemenni, mert tegnap eleget mozogtunk. Tehát nyergelés után irány a karámok között a fa híd és a főút felé mentünk. Igyekeztem eléggé folyamatosan, és hosszan ügetni, hogy mindketten erőnlétet szerezzünk. A vágtája nem volt lelkes, mint múltkor, lovagolni kellett, de haladtunk. Útközben megtudtuk mit csinál itt a helikopter – katonák vagy TEk-esek gyakoroltak ereszkedést a lebegő helikopterről. Arippo-t egyáltalán nem mutatott érdeklődést irántuk, és nem tudtam rávenni, hogy nyugodtan álljon, amíg előveszem a telefont, hogy lefényképezzem. A szokásos módon útközben kóstolgatta a füvet és így érkeztünk a főúthoz, ahol leszálltam és legelt hosszabban.
Azután indultunk vissza, de kört mentünk, mint múltkor. Itt talákoztunk a tehenekkel, akiket azért nem látni, mert mostanában ide hozza őket a gazda. Kicsit kerültünk, hogy ne kelljen közel menni hozzájuk. Itt visszaértünk a helikopteres helyhez és most Arippo vállalta a fotózást is, elég ügyesen állt.
Még legelt itt is, mert kedvence ez a hely és itt eléggé zöld a fű, ellentétben a többi réttel. Ügetésekkel mentünk visszafelé és most elhaladtunk a két Haflingi ló előtt is. A hídnál leszálltam és vezetve térünk haza. A végére egészen durván fújt a szél.
Nagy pálya
Mára csak benti foglalkozást terveztem, végig szabad volt a pálya, nem volt senki. Meleg front közeledett és Arippo olyan lassan mozogott, mint talán még soha. Nagyon nehéz volt rávennem pontosabb kivitelezésekre és lendületre is, azt a menőkedvet nem láttam benne, ami a megérkezésünk utána időszakban megvolt. Ha lassan is, de azért alakult valami. Hagytam neki szabad munkát és jobb kézre gyönyörűen ment is kört minden jármódban. Ugyan ez bal kézen már nem működött ennyire. Bal kézre a vágtát ezért együtt csináltuk. A négy rudat raktam le, mint néhány hete, és kb ugyan azt csináltuk, mint akkor – íveket lovagoltunk. Ez jól ment, de a belső állításánál régebben sokkal könnyebb kézre csinálta ezeket a gyakorlatokat. A vágtába ugratás zavaros volt (elsősorban miattam), többször meg kellett ismételni. Az egyik rudat is belevettük a vágtába és miután egyenesen áthaladtunk rajta meg kellett állnia. Az „egy” előrelépés és „egy” hátra viszont nagyon finoman működött, és sikerült a testsúly hátrahelyezése is álló helyzetben. A végére azért mégis eljutottunk valahová.
Relax
A mai foglalkozásra jól sikerült, kizárólag legelést és Masterson Method-ot végeztünk – abból természetesen a meridián kezelést. Előbb hosszasan legeltettem Arippo-t, utána mentünk a karámba. Néhány bértartón kívül nem volt senki. A szokásos pucolás és pataápolás mellett volt némi kezelés a szőre gombásodása ellen, amelyet valószínűleg a nedves idő hívott elő. Ezután mentünk a nagy karámba ahol egyedül voltunk. A bal oldalon a nyakán egy pontra erősen reagált, lépkedett, rágott. A marja két szimtrikus oldalon is mutatott jelzést. Kb 20-30 perc lehetett a kezelés – nem figyeltem – de ezután úgy kezdett viselkedni, mint akinek ez mára elég volt, így befejeztem a kezelést és újra legeltünk, bent és kint is. Sajnos továbbra sem látom, hogy együtt enne a többiekkel. Jelentős előrelépés, hogy újra tudok fényképezni…
Korai sötétség
Szombat délután 4re értem ki és, mint kimerült ez már túl késő. Arippo-nak nem igazán volt motivációja, de nekem sem volt igazán ötletem. Mire bemelegítettünk és felkerült a nyereg már ment le a nap. Mégis kimentünk a főút irányába. A három pásztorkutya kint volt ember nélkül és rettenetesen ugattak, jöttek felénk, de Arippo-t nem érdekelte, még legelni is leállt. Elhagytuk őket és mentünk volna vágtát, de kirándulok voltak előttünk kutyával, várnunk kellett. Így csak kisebbet mentünk. A főútnál nem tölthettünk sok időt, mert ment le a nap és már az utunk is árnyékban volt. Ügetéssel és legeléssel mentünk vissza, de ide még visszajövünk és több időt is eltöltünk. Majdnem sötét lett mire visszatettem a karámjába.
Hétköznap
Ma csak annyi időre hoztam ki Arippo-t, amíg a lányom lovaglóleckéje tartott. Addig legelt és a foglalkozás végén felül rá szőrén a fedelesben, – úgy ahogy múltkor – és most is jól működtek együtt. Utána kapott almát és majdnem sötét lett mire visszavittük. Előtte még csináltunk egy képet az új telefonnal…
Esős
Mára jobb időt mondtak, de amikor indultam esni kezdett. Terepre akartam menni, mint tegnap, de a másik irányba, a nagy rétre. De úgy tűnt, el kell vetni a tervet. Végül Arippo-t betakartam és a fedelesben mozgattam, hogy száradjon. Közben elállt az első, hiba lett volna nem kijönni – egyébként csak én voltam. Tehát bemelegítés után nyergelés és mentünk ki. Arippo kifejezetten várta, hogy mehessünk. Rögtön tudta, hogy ma a rétre megyünk és irányba állt. Az árkon az átjárót nem igazán találtuk, innen nézve nem egyértelmű, hogy hol van. Leszálltam és átugrotta, nem akart bele menni. Ugyan így jöttünk vissza is. Már nem szálltam le a szűk résznél, ahol a telek miatt keskeny az út. Legelt, de hosszabb ügetésekkel jutottunk el a végéig. Itt leszálltam és hagytam legelni, közben nézni kellett az órát, mert ment az idő. Legelés után felfedeztük a kis utat ami tovább visz és az aszfaltos útnál jön ki. Szép, hangulatos út lenne, de tele van vaddisznó túrással, csak lépésben lehet menni. Van egy les és egy vadetető is, nyilván itt lövik ki a vaddisznókat. Az ösvényen visszajöttünk és ismét legeltettem. Ezután már sietni kellett, három ügetésben jöttem vissza az árokugrásig kb 12 perc alatt.
Ez is kb 5 km volt.