Egy hosszabb összefoglalót írok a költözésről, mert jelenleg nem működik Arippo blogja, így nagyon elmaradtam a bejegyzésekkel. Sok dolog történt.

Júliusban határoztuk el, hogy meglépjük a költözést. Tarthatatlan volt már, hogy ennyire messzire van tőlem és a rovar- és élősködőhelyzet is aggasztó volt…  A lényeg, hogy kb 2 perc alatt meghoztam a döntést: megyünk. Igaz, már egy éve, nyáron komolyan tervezgettem, hogy elmegyünk innen, még az utánfutós felszállóhelyeket is találtam nekünk.

Az elhatározás végső megerősítése úgy történt, hogy kimentünk a szokott helyünkre és ott meditáltam a kérdésen. Közben hallottam csukott szemmel, hogy már Arippo már nem legel. Amikor kinyitottam a szemem pontosan szembenézett velem nagyon közelről. Ahogy egész életében eddig is, most is az ismeretlent vállalta velem a költözéssel.

Az utolsó lovaglásaink emlékezetesek voltak, a legutolsó alkalommal egyedül mentünk és senkivel sem találkoztunk az út során – szó szerit. Felfoghatatlan volt, hogy itthagyom ezt a tájat, ahol már mindent megismertem 6 év alatt, de még bőven lett volna mit felfedezni, a Dunát különösen sajnáltam. Utoljára még B és B-vel is kilovagoltunk, mentünk a vízben is. Az itt töltött évek emlékezetesek voltak elsősorban a táj miatt és azért is, mert Arippo-val itt vált teljessé a kapcsolatunk. A kitűzött célt elértük: minden jármódban terepen, egyedül. És természetesen új dolgokat is tanultunk, bár ezek száma az edzések és az évek számát tekintve eléggé kevés.

Lezártuk a korszakot és jöttünk, amint lehetett. A szállításra jó embert találtam, akit meg is jegyeztem, ha még szükség lenne rá. Az új hely, még új. Sok dolgot nem ismerünk, valóban az ismeretlenbe jöttünk, egy lovardát megismerni csak úgy lehet, ha már ott is vagyunk. A tereplehetőségek sokkal szerényebbek, az utak kövesek – ezt eléggé benéztem… De teljesen új érzés volt, hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz, akár naponta mehetek hozzá. Nagy lelkesedéssel láttunk a környék felfedezéséhez, de aug. 8-án sajnos arra jöttünk ki hozzá, hogy sánta. Talán nem heverte ki a szállítást, talán túl gyorsan akartam mindent, talán kőre lépett, talán soha sem tudjuk meg. Mindenesetre 6 napot boxba került röntgen és orvosi vizsgálat után. Közben cseréltük a dunsztkötés a lábán… Aug. 16-án – lényegében saját felelőségemre – kihoztam a boxból, mert azt láttam, hogy ez így nem lesz jó (SOHA életében nem állt boxban! – de meglepően jól viselte). Utána már finoman mozgattam is és 23-án jött a körmölés és addigra már rendben is volt. Azóta újra lovagolom, de terepre még nem mentem vele. Viszont mindent tudunk csinálni hetente: mehetünk pályára, terepre, lehet csak bodywork-ös nap, és legeléses-meditálós nap, tehát idővel kialakulhat egy jó rendszert.

A következő lépés a közös karám lesz, ahol még mindig van legelnivaló, itt sokkal zöldebb a táj, mint a szigeten. Arippo lassan barátkozik meg az új helyzettel, de úgy látom, tetszik neki az új hely. Eleinte hosszasan nézte a sok lovagoltatós lovakat a nagy pályán, ilyet még nem látott és remélem nem hitte azt, hogy neki is ennyit kell majd mennie…. Tetszik neki, hogy külön dolgozunk, felügyelet nélkül, sokkal hajlékonyabb, mint korábban. Folyamatosan kérdezgetem hogyan érzi magát. Itt tartunk most. A belépőnk tehát eléggé megbicsaklott, de lassan egyenesbe jövünk…