Arippo már messziről jött elém. Általában külön látom a többiektől, főleg amióta C… már P…-al barátkozik. Ma is legeltünk, de előtte Arippo fogyasztott némi zöldalmát. Hideg volt, de amikor kisütött a nap kifejezetten melegen sütött. Visszatértem a régi szokásomhoz, hogy csinálok némi meditáció-félét, amíg ő legel – eléggé jól sikerült. Arippo a másik üres telekre is bement, ami a lovarda tulajdona és hozzáteszik az ő karámjukhoz tavasszal. Mintha érezné, hogy az már az ővék – de nem sok mindent lehet most ott legelni. Az üres telken sincs igazán mit enni és úgy általában mostanra elfogyott amit legelni lehet. Arippot megtapogadtam, továbbra is jól néz ki, bordáit nem érezni, bár izmot vesztett. Ettől függetlenól jövök neki egy lovaglással, földivel és egy bodywork-el is. És a körmölés is lassan aktuális. Hamarjában nem is tudom ültem-e rajta ebben a hónapban… de jól elvoltunk.Még egy hidegebb éjszaka hátra van, de utána enyhűlés kezdődik, remélem véglegesen.
2024. január hónap bejegyzései
Ami eddig nem volt… szél…
Viharos szélben mentünk legelni Arippoval. Nem lenne hideg, de így eléggé elviselhetetlen az idő, felülni sem lenne érdemes. A következő napokban talán megnyugszik az idő és melegebb is lesz. De a viharos szél a következő napokban is még kitartott.
Melegfront
Coach-képzésemet követően csak az útról láttam Arippot. A szokott, kedvenc helyén áll, ami azt jelenti, hogy a beálló déli falával párhuzamosan. Amíg volt oldala a beállónak úgy gondoltam, hogy ott szeret sütkérezni, mert a fal visszaveri a meleget. De most nincs fal, sőt nap sem sütött, így arra kell gondolnom, hogy ez a kedvenc hely nem feltétlen emiatt kedvenc. Érdekes – főleg úgy, hogy többi ló egy csoportban volt és várták a takarmányt. Kicsit esik az eső, meleg jön, elvileg az éjszaka is pluszban lesz.
Mínuszok
Ma éjjel mínusz 7 volt és remélem, hogy a következő napokban végleg elhagyjuk ezt a hideg, télies időszakot. Ez a tél sokkal hidegebb, mint az eddigiek, amiket ebben a lovardában töltöttünk. Valószínűleg gimicsizmás időszak következik, mert enyhébb, nedvesebb időre van kilátás.
Arippot kihoztam – illetve természetesen ő jött oda – és némi almát is kapott. Utána arra gondoltam, hogy szeretném megerősíteni a múltkori tevékenységünket, amit az első karámban végeztünk – tehát oda mentünk. Arippot kicsit feszültnek láttam, behúzta az alsó ajkát, de nem volt merev. A fedelesben N. foglalkozott F…..val, időnként furcsa hangok szűrődtek ki. De Arippot más zavarta. A szomszédban emberek mozogtak, géppel fát aprítottak. Bár a figyelme hol rám, hol kifelé irányult mégis tudtunk együtt működni. A pálya egésze nem volt használható, a felén be volt fagyva egy nagyobb tócsa, de így is tudtunk körön mozogni. Akkor és ott nem tűnt igazán meggyőzőnek az egész, de utána és visszagondolva mégsem ment olyan rosszul, Arippo a végére lazábbnak tűnt. Voltak ott rudak is, de annyira a földhöz voltak fagyva, hogy amikor az egyiket megemeltem eltörött… Tehát letettem egy rudat, ezen haladtunk át, megálltunk előtte vagy után és hívással is átjött. A jövőben több küldés/hívást csinálunk majd, illetve együtt mozgást a feladatokkal kapcsolatban.
Egy pillantás az esőben
Jan.19. Ma is bús idő volt, köd, hideg. Már kellene egy kicsit az enyhűlés, mert ez a tél nehezebb, mint az eddigiek. Csak az útról láttam a lovakat, Arippo éppen evett. Elvileg meg jön egy-két hidegebb éjszaka és utána jobb lesz a helyzet. Arippo takarója végre megkerült, legközelebb lehet, hogy használjuk.
Jan.18. Tíz fok körüli meleg van és esik. Csak az útról láttam Arippoékat. A lovak a szokottnál élénkebbnek tűntek, sétálgattak. Csak az útról néztem őket. Sajnos a beállót ebből a szögből nem láttam annyira, hogy megállapítsam van e már teteje – még az is lehet, hogy van. Holnap ismét visszajön a hideg…
Elküldés
Ma nagy tervekkel mentem Arippohoz. Az idő még mindig hideg, de napon kellemes az idő. Most is kapott almát, majd a lovarda felé vettük az irányt, mert szabad munkára készültünk – erre a legelső karám tűnt a lagalkalmasabbnak. A fedelesben nem volt nap, a nagy pálya fagyott volt.
Arippo nem legelt amíg bejöttünk és minden tekintetben készséges volt. A karámban elengedtem és hagytam neki időt, hogy körülnézzen és itt legelhetett is. Interval jelzővel dolgoztam, sőt videóra is vettem, amit csináltunk, de a kamera csak a pálya kisebb részét tudta befogni.
Az elküldést gyakoroltuk, mert Arippo nagyon szeret rám állni és ez a coachingban nem feltétlenül előny. Arippo többször is megnézte a kijáratot, mert itt nagyon laza volt a zsinór (tettem is oda egy széket), de azt hittem ez csak kíváncsiság. Egyik alklaommal, amikor elhívtam onnan egyszercsak átbújt alatta és kiment. Elügetett a karámja felé, óvatosan követtem. A karámoknál már lépett és igyekeztem úgy követni, hogy ne fussak. Közben mindig hátranézett, hogy jövök-e… De csak trágyázni állt meg – ekkor kicsit beértem. A karámja távolabbi sarkánál értem utol, de itt még mennem kellett vele, mert megnézte azt a részt ahol a szürke ki szokott menni. Le volt villany-pásztorozva. Itt a pálca csapóját kötöttem a csomózott kötőfékhez. Arippo nyilván az üres telekre akart menni – ahogy mindig is mentünk mostanában almaevés után. Nem engedtem legelni, hanem mozgattam kicsit körön – amennyire a rövid zsinór engedte. Mivel volt még idő belefért, hogy teljesen visszavigyem az első karámba – jött is. Olyan könnyedén jött, hogy nem is éreztem, hogy a kötélen van.
Tehát visszamentünk és elkezdtem megjavítani az eltépett zsinórt a kijáratnál, de Arippo nem tudott nyugodtan várni , ott forgolódott, amíg a zsinórt kötöttem volna. Ennek következtében erősen hátra kellett léptetnem rázott kötélél. Ezután türelmesen megvárta míg megjavítom.
Kötélen folytattuk, már nem engedtem el. Kértem tőle pár dolgot, főleg behívást – mert az volt a legbizonytalanabb – és oldallépést. Utána hagytam legelni és gondolkodtam az okokon.
Arippo eddig kétszer lépett le a munkából: egyszer akkor, amikor szabadon dolgoztunk a nagy pályán és hiányzott az egyik gerenda a kerítésből. Ez tavasszal volt és a körülményeket figyelembe véve nem akkor csoda. Most több ok is lehetett. Lehet túl erősen kértem a küldést, fokozatosabban kellett volna felépíteni. Többet kellett volna hagynom az elején legelni, mert hiszen az elmúlt látogatásokkor mindig így volt. Túl nagy volt tehát a különbség a korábbiakhoz képest: más hely, más kérések, más erő. Rögtön akkor az is eszembe jutott, hogy lehet már leképezte a coaching tanulmányaim folyamatát, mivel a gyakorló ügyfelem pont aznap reggel mondta le a talákozót, ami szerdán lett volna. És holnap utánra több mint 10 fokot mondanak. De végső soron az elküldést gyakoroltattam vele és ő ezt meg is valósította…
Végül visszavittem Arippot a szokott helyére. Megnéztem az épülő beállót és közben ő elment inni. Ahogy jött vissza ivás után odajött hozzám és kedvesen, hosszabban elbúcsúzott.
Alma
Január 11. Ma csak ellenőrizni jöttem ki. Hideg éjszaka volt – bőven mínusz – de most szépen süt a nap. Két zsák almát hoztam neki, jóízűen fogyasztotta. A talaj puha, illetve helyenként fagyott. JÓ lenne, ha ez a hideg idő elmúlna.
Január 12. Továbbra is hideg napok vannak, Arippot csak az útról néztem meg egy pilanatra. Mintha elkezdődött volna a beálló helyreállítása – jó lenne, ha addig elkészülne amíg tart a hideg.
Mínusz felé
Délben érkeztem Arippohoz, de így is eléggé hideg volt. Kerestem a takaróját, de nem a lovardában van, úgy emlékeztem kivittem – mégis otthon kell megtalálnom. Arra gondolatam hideg napok jönnek és az is megfordult bennem, hogy lehet örülne ha folyamatosan takaróban lenne. Még akkor is ha nem vagyok ennek a híve a balesetveszély miatt. De amikor megláttam jól nézett ki és mégsem éreztem szükségét. Azon a helyen állt, ami a kedvence, vagyis a beálló délkeleti fala előtt – annyi különbséggel, hogy nincs beálló. Egyelőre csak az oszlopok vannak meg, még építik. Persze jobb lenne ha a lovaknak a hideg napokra már lenne beállójuk, de nem hiszem, hogy addig elkészül.
A talaj nem fagyott, hanem a ló alatt süpped kicsit, de közel van ahhoz, hogy fagyott legyen. Arippo rögtön jött, kapott almát is és mentünk az üres telekre, ahol a pöttyös fenekű póni csatlakozott hozzánk, mert kint volt.
.Egy bő órát legeltünk így hárman. Amikor visszamentünk a pöttyös is jött, láthatóan nem tudott visszamenni a helyére magától. Arippo ivás után pontosan oda állt vissza ahonnan elvittem. A pöttyös hagyta magát megfogni, miután kipakolta a szatyromból a kötőféket. Rá is tettem és kérdés nélkül visszajött velem a helyére. Látszik, hogy foglalkoznak vele,
2024
Úgy alakult, hogy az év első lovazásán fel is ültem a lányokkal. Most a legelés háttérbe szorult, nincs is mit enni igazán. Az idő továbbra is nagyon nedves, csizma kell. A tavalyi tél – és az azelőtti is – biztos, hogy nem volt ennyire sáros. Arippo jól ment, dinamikus és könnyed volt, de talán kicsit merevebb volt a szokottnál. Viszont érzékenyen reagált a segítségekre. Nem akartam intezníven dolgoztatni mert a bundája miatt megizzadhat, a végén sokat léptünk. Majdnem sötétben vittem vissza. Kezdésnek ennyi jó volt.
