Végre terepre került ma sor – igaz csak röviden mentünk ki az erdőben és a domboldalon fejeztük be az utat – így ugyan azt az utat jártuk be, mint korábban gyalog. Annyi változás van itt, hogy a terület, ahol több ló is volt, most nem láttunk semmit. Viszont egy másik, távolabbi helyen négy ló van, újnak tűnnek.
Ma is beigazolódott az, hogyha Arippo a nagy pályán unatkozik az nem jelenti azt, hogy terepen nincs menőkedve. A pályán nagyon keveset mentünk, épp csak a nyerget állítottam be és bemelegítettünk, mert eléggé meleg volt. Földről is mozgattam és nagyon szép dolgokat csinált, pl. csettintésre ellép a farával, és körre küldtem ügetésig. Felszállás után a két kecskét kitereltük, úgy tűnt Aripponak kifejezetten tetszett a kecsketerelés, tulajdonképpen ő mutatta, hogy terelné őket. Akartam láthatósági mellényt is venni azért visszafordultunk még bent, de Arippo abszolút nem értette mi akar ez lenni. A szokatlan dolgok kizökkentik. Az erdőben szálltam fel, érdekes, hogy mindkét oldalon a 3. lyukban van a heveder, mert Arippo eléggé szépen néz ki. Megcsináltuk a belső kört, és nem kellett volna kétszer mondani neki a vágtát, de szépen együttműködve jött alattam. Nyilván sokkal több mozgást, terepet igényel most. Mégis nagyon jól viselkedett és teljesen alárendelte magát az általam javasolt jármódoknak. Egész biztos egy másképp nevelt teliver élne ill. visszaélne a helyzettel. Így is a dombon felfelé tempót ment volna. Nem tudom miért szereti ezt a kanyargós, hepehupás utat, lehet azért mert technikás. Jó, hogy léptünk, mert egy kiránduló jött szemben. Tehát a dombon szálltam le, ahol kiemelkedően jó a növényzet, Aripponak legalábbis nagyon tetszik. A karámjánál nyergeltem le.