Tegnap a nagyobbik lányom kérte, hogy menjünk ki Arippo-hoz. Jó idő volt, de mivel sokan voltak, a fedfelesben ült fel szőrén, részben ő irányította a lovat, aki el is fogadta a segítségeit. Nyilván érzékeli, hogy tudatosabban lovagol a lovasa, aki már nyár óta hetente lovagol iskolalovakon.

Másnap már sokkal rosszabb idő volt, egész éjjel esett. Csak én mentem ki és a pálya nem igazán volt használható. Rövid bemelegítést követően – ami főleg a nyergeléshez kapcsolódott – kimentünk és a főút irányába indultunk. Itt volt egy hosszú szakasz – a tehenek útja, ami három párhuzamos ösvénye –  ahol egyáltalán nem volt csúszós az út és Arippo vágtát mehetett. Rögtön érezte, hogy jó a talaj és erőset ment az enyhén emelkedő úton. Útközben láttuk messziről a tehenes embert a kutyáival. A főútnál leszálltam és hosszabban legeltettem, és teljese kört tettem a kavicsos út felé. Itt megint találkoztam a tehenes emberrel, kiderült, hogy a teheneit keresi… Se előtte, sem utána nem láttam a teheneket, nem tudom meglettek e . Kört leírva térünk vissza az útra amin jöttünk és itt megint legeltünk. Ugyan azon az úton tértünk haza, ahogy jöttünk, itt már csak ügetés volt.

Útvonal